2014. június 8., vasárnap

 

 

A heti szidrák "karrierje" Magyarországon

"אם אין אני לי – מי לי?"

 

  Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy magyar zsidóság. Vagy magyarországi, ha igy jobban tetszik, vagy magyar mentalitásu zsidóság. Ez ma teljesen mindegy, bár valamikor ölre mentek érte. Oberland, unterland, orth. Autonóm, statusquo, pólisi és hatóságilag engedélyezett sipucca.

 

    Aztán, mint a haggadai "Chád-Gádjá"ban, jött a Hitler és megette a gödölyét.Jött Rákosi és felfalta a maradékot, úgy hogy azok kénytelenek voltak úgy tenné mintha nem lennének zsidók, hátha igy megmenekülnek és túlélik. Az ausvitzi számot eltakarta a hosszú újj és a lelkeket, belepte a rozsda.

  

  Most azonban nem a néhai magyar zsidóság történetét szándékozom megirni, hanem azt, hogy mi történt a néhai heti szedrekkal, a Cene-Reneval,  áldott emlékü nagyanyáink kedvelt olvasmányával, vagyis az un. Heti Szakasszal, ami a gyengébbek kedvéért nem más mint Mózes Tórájának 52 részre felosztott és hetenként  felolvasott része, a még el nem adott zsinagógákban

 

   A rosszemlékü Rákosi korszakban egyszerüen eltünt – "jok" lett mint Málta. Az un. Zsidó lapban volt ugyan egy hasáb, jobbra, ahol az egyik soros rabbi elmondta hogy mennyire igaza van a Hazafias Frontnak és milyen gazemberek az aggressziv imperialisták. Ezt előbb egy belső cenzura elolvasta (a párttag főrabbi) és törölte belőle Egyiptomot, irván helyette Micrájimot. A külső cenzura ezt láttamozta, nem volt mit hozzászólni.

   1984-ben, mikor először engedtek be szülőhazámba 35 év év távollét után – nem volt heti szidra Magyarországon.

 Hat évvel később, 90-ben, megjelent 10.000 példányban első "Ősi forrás" kötet, amely a Heti szidra cimet viselte  – nagy sikernek lett elkönyvelve, sok zsidóhoz jutott el és sokan jelezték, hogy nini, még vannak zsidók Magyarországon.

 

A tévében megkérdeztek, hogy  ugye ez mindenkinek szól, nemcsak  a zsidóknak és az én válaszom az volt hogy a boltban bárki megveheti, de én ezt kifejezetten a zsidóknak irtam.  Miért? Hogy tudják mit jelent zsidónak lenni és ne asszimilálódjanak.

                             *

  Utána ez maradt hossz ideig az egyetlen HETI SZAKASZ. Második lett hetente az Orzse honlapján D.G szakasza, ami olyan amilyen, de sokkalta jobb a semminél és azóta is önmagát ismétli.

 

  Miután az Ősi Forrástól a neológ rabbinerek viszolyogtak –lévén ékes bizonyitéka pöffeteg tudatlanságuknak – az Új Élet is beállt a sorba és éveken keresztül közölte HETI SZIDRA  rovatomat, sosem ugyanazt, hanem mindig valami  mást, hiszen a Tórának hetven arca van és a szakaszokban sok téma van, háláchá, ággádá és--- aktuália.

 

     Ha publicisztikámban olyasmit találtam irni, ami nem tetszett  a "fenti" nácsálnikoknak – jött az  elnöki utasitás a harmadik emeletről: "a Naftalit nem közölni". Ugyanez történt, ha az örökös üv.ig. hasfájással ébredt. Én meg közöltem, hogy igazuk van, irjanak a rabbi urak. Ám azok nem irtak – tessék kitalálni miért nem – és ilyenkor a Tóra  hosszu betegszabadság ment. Egyszer az akkori elnök ezt megunta és elnöki leiratban utasitotta a rabbikat hogy "kéthetenként egyikük irjon heti szidrát".

 

     A szerk. közölte az elnökkel, hogy ő ismeri a kollegákat (ő is "főrabbi") és ezért tudja amit tud: ő két hasábot üresen fog hagyni, irjanak oda a (fő)rabbik, akik közül egyikük, a különlegesen pimasz svihák, azt vágta az együgyü ügyvéd fejéhez hogy irjon ő... erre még a kommunisták sem merték kényszeriteni a rabbikat! Heti szakaszt irni?! Még mit nem?

                               *

   Igy aztán a szép elnöki terv hamvában holt – ahogy az egykori magyar szépirók szépirták –a rabbik nem irtak, a  tilalom elfelejtődött és a szerk. megkérdezte hogy miért is nem irok?

     Mondtam hogy kérdezze meg az e.ü.t, nomeg hogy irhatok-e comicsot, ahogy a svihák("minden") csinálja, de, a szerk.(egykori obsitos ortodox) kért hogy ne hülyéskedjek.

 

    Igy aztán irtam tovább (az egyik olvasó-szerkesztő állandó feladata volt azt ellenőrizni, hogy nehogy valami hasonlót irjak ahhoz amit 10 évvel azelőtt irtam) egészen addig amig a (volt) elnök beperelt, itt Izraelben, mert azt találtam irni egy magánlevélben, hogy az elnök – hülye. Kértem lehetőséget ténybizonyitásra, mármint hogy az e.ü. és ügyvédje egyaránt hülyék – de a biróság ehelyett elutasitotta a keresetet és perköltség fizetésére kötelezte őket. A nemmagas összeg biztos szerepel az átvilágitás titkositott anyagában.

 

  Azóta,1990 óta, eltelt 24 év és megjelent még 30  kötet, köztük még két  különböző Heti Szakasz (már kész és nemsokára, Isten segitségével, jön a harmadik.

*

  AZ eddig leirtak , Isten látja lelkemet, nem az önvállveregetés nemtelen célja, (bár az Atyák "perek"jeiben olvassuk hogy "ha én nem vagyok magamért---"(1.14) hanem az elégedettség jóleső érzése afelett, hogy ma nem a mi szakaszunk van egyedül a porondon,nem "egyke" többé, hanem sok kistestvére van.

  Nem beszélve a chábád (zsido.hu) honlapjáról, ahol hetente 3-4 Tóra-szakasz is megjelenik (át is vesszük őket!), Köves Slomó, Hurwitz Sálom és Nógrádi Bálint irásai, valamint az Orzseban és a Mazsihisz honlapján (valamint nálunk) megszólaló Áriel Darvas (egy neológ rabbi, akinek héber neve is van és ismeri a "kis betüket"); nomeg a Nagyfuvarosban "Glici" Smulik rabbi;aztán van már feminista "szakasz" is (Kibic); vannak az emlitett infantilis comics, amelyek jellemzően jellemzik  megjelentető házigazdáját és van egy vizet ("vivásszer") prédikáló Páva is, nomeg itt-ott felbukkanó "zsidongó" dongók; reformárminok és álkóser kocsmák leóbeckesei, akik teljesitik az "igényt".

 

Valaki azt mondta, hogy "ma minden csapból Heti Szakasz folyik", ami egy költői túlzás, bár igy lenne. De a legutóbbi, pozitiv jelenségnek tünő fejlemény – az ATV heti rovata, amely ezt a nevet viseli – valóban úttörésnek számithat, ha a szerkesztő, Breuer Péter (Pinchász)komolyan veszi a témát - Heti Szakasz, פרשת השבוע – és annak megfelelően csinálja.

 Ő, aki legalább annyit konyit a témához mint az általa megszólaltatott "rabbik" – ha nem többet – tudja hogy a Heti Szidrához nem feltétlenük kell rabbi, aki a saját élettörténetét mondja el vagy vicceket mesél – hanem a Tóra aktuális szakasza, sem több sem kevesebb.

 

   24 esztendő telt el az én első "Ősim" óta. A Tóra-adás óta (most volt Sávuot!) 3300 és  még néhány év telt el. Ugyanaz a Tóra, ugyanaz a zsidóság. Ugyanaz az 52 szakasz.

Igyekezzünk hogy ne felejtsük el a Tórát,és ne kallódjunk el                                                                                                                                                    

       Naftali Kraus

 

Lehet igényelni a megjelent Ősi Forrás könyvek listáját – mailen.NK

 

 

 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése