2014. május 16., péntek

AZ ATYÁK BÖLCS TANITÁSAI(57)

              TÍZ ZSIDÓ EGY VÁROSBAN

 

 Joszé rabbi mondotta: "Aki a Tórát tiszteli, az maga is tiszteletre méltó.

Aki pedig a Tant megveti, azt embertársai is megvetik". (Atyák, 4,6).

 

 Joszé rabbi, Halafta fia Cippori városából ugyancsak nagy tanaita a jávnei nemzedékből, Akiba tanítványa.

Magát Jonadav ben Récháv családjából származtatja (Jeruzsálemi Talmud Táánit, 4,2). Bőrcserző volt, műhelye a városon kívülre esett. Köztiszteletben állt, maga Akiba is többször nyilvánosan megdicsérte. Még a római hatóságok is tiszteletben tartották, csak a zsidóellenes rendelkezések korában (smád) száműzték Cippóriból. Ekkor telepedett le Aszjában (a mai Akkabában), ahol elvette gyermektelenül elhunyt fivére feleségét, akitől öt fia született. Erre mondta büszkén, hogy "öt cédrust ültettem Izraelben". (Sábbát, 118).

 

 Joszi rabbi - ebben a fejezetben - azzal foglalkozik, miként jut osztályrészül tisztelet viszonzásul azoknak, akik betartják a Tóra parancsolatait.

 

A Tóra iránti tiszteletnek sokféle módja lehet. Maimonides szerint pl. a Tóra parancsolatainak odaadó teljesítése, a Talmud-bölcsek tisztelete, az ő útmutatásaik elfogadása.

Meiri azt vallja,hogy aki jó tulajdonságaival, humánus viselkedésével kitűnik, azt embertársai akként fogják megítélni, hogy ez a magatartás a Tóratanulásnak köszönhető, következkezésképpen az ilyen ember dicsérete egyben a Tóra dicsérete is.

    .

 

Mások szerint a tisztelet a Tóra-tekercsek becsben tartását jelenti, és azt, hogy megkülönböztetett tisztelettel viseltetnek a Tórát tanulmányozók iránt.

 

                                 ****

 

Tiferet Jiszráél az előző fejezet gondolatát folytatja. Arról szól, hogy aki életét a Tórának szentelte, de megélhetéséért nehéz munkát végez, ne tartson attól, hogy ezért megvetik és lenézik őt, mert ez a magatartás a Tóra dicsőségére válik, és az egyszerű emberek is nagyra becsülik, mert a Tórát nem használta megélhetési forrásnak. A Tóra tisztelete - teszi hozzá - annak művelőjét is bizonyos életvitelre kötelezi. "Nem a hely, ahol ül (vagy állás, amit elfoglal) tisztelik meg az embert, hanem az ember egyénisége az, amely tiszteletet kölcsönöz az általa elfoglalt helynek vagy állásnak" (Táánit, 21) - mondja egy más helyen Joszé rabbi, mellyel azt a gondolatot erősíti meg, hogy a Tóra és az emberek tisztelete kölcsönhatásban van egymással.

 

  Egy korabeli, aggadisztikus, mű (Táná döbé Élijáhu), amit a hagyomány Élijáhu prófétának tulajdonít, szintén foglalkozik ezzel a témával. "Mit jelent a Tóra mindennapi tisztelete? Hogyan és miként? - szól a kérdés.

 

  Egy város, melyben összesen tíz zsidó család él, annak ellenére, hogy körül vannak véve idegenekkel, reggel és este megtartják a minjent a templomban, és a zsidók a Tanházban összejönnek, ez a Tóra mindennapi tisztelete - szól a válasz. (TdÉ rábbá, 18).

 

 

                                     ****

"Aki a Tórát tiszteli..."

 

 Egyszer egy katonai küldöttség érkezett Rimanov városába, a hadsereg számára élelmiszerraktárt kerestek. Kiderült, hogy erre a célra éppen a helyi zsinagógát szemelték ki. Nagy riadalom támadt a zsidók körében. A hitközség vezetői elsiettek a rimanovi cádikhoz, reb Mendeléhez, tanácsot kérni, mit tegyenek, hogy megakadályozzák ezt a szörnyűséget.

 

 Mindenki kétségbe volt esve, kivéve az egyik hitközségi tagot, aki azt mondta, biztosan nem fogják igénybe venni a templomot raktár céljára, hiszen beázik a teteje.

   Meghallván ezt a cádik, megjegyezte: igazuk van azoknak, akik igénybe akarják venni zsinagógánkat. "Ha mi magunk ennyire nem tiszteljük a Tórát, hogy hagyjuk templomunkat beázni, mit akarhatunk másoktól?"

 

   A rebbe azonnal utasítást adott, hogy haladéktalanul javítsák meg a tetőt. És láss csodát: alighogy elkészült, többé már szó sem volt az ügyről (Jéná sel Tórá).

 

Jonatán rabbi szokta mondani: "Aki szegény ember létére meg tartja a Tórát, a végén jómódúként fogja megtartani. Aki pedig elhanyagolja a Tórát jómódban, az a végén szegény emberként lesz kénytelen elhanyagolni". (Atyák, 4, 9).

 

   Jonatán a.korábban említett Jismáél tanítványa volt. A Misnában csak itt találkozunk a nevével, inkább a halachikus Midrás-irodalomban idézik mondásait.

Jonatán azt állította, hogy "a Tóra az emberek nyelvén beszélt", így nincs értelme minden egyes betűt elemezni, s a Tóra is használhat "felesleges" szavakat, akár az ember. Akiba szembeszállt ezzel a felfogással, mert szerinte a Tóra nem tartalmaz egyetlen felesleges betűt sem, s az elemzések révén levezethető sok halachikus utasítás eredete.

 

   

 

                                    ****

  Tiferet Jiszráél szerint nem lehet mondani, hogy a szegény még szegényebb, a gazdag még gazdagabb lesz, ha nem tanul Tórát, hiszen ennek az ellenkezőjét is láthatjuk. Ez olyan, mint az, ha valaki betartja a "Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú életű légy földön" parancsolatát, és mégis fiatalon hal meg, hiszen nem tudható, milyen vétket követett el, ami miatt nem nyerte el jutalmát ennek a parancsolatnak a betartásáért.

 

   Szfát Emet, az egyik guri rebbe magyarázata szerint az, aki szegénységében is megtartja és tanulmányozza a Tórát, az elégedetté válik, azaz gazdagnak fogja magát érezni. "Ki a gazdag?" - kérdik Bö1cseink. - "Az, aki sorsával elégedett."

 

                                    ****

 

 

"Aki elhanyagolja a Tórát jómódban..."

 

   A jómódban élő ember, akit elfoglal vagyonának gyarapítása, nem ér rá arra, hogy tanulmányozza a Tórát, de arra sem, hogy annak előírásait betartsa, így távol kerül tóle. Sokan úgy vélik, hogy sikerüket kizárólag maguknak köszönhetik, nem tartják fontosnak, hogy a Tórával foglalkozzanak.

A gazdagság kísértése - állítja Tiferet Jiszráél - sokkal nagyobb, mint a szegénységé, mert a szegény sokkal alázatosabb,  meghajol az isteni akarat előtt, és inkább hajlik arra, hogy a Tóra szerint éljen.

 

 

    Maga Akiba élete példaként szolgálhat. Amikor megnősült, rendkívül szegény volt. Pásztorként kereste kenyerét, feleségével, Ráchellel egy pajtában laktak. Amikor elismert tanaita lett, olyan gazdag lett, hogy aranyból készült asztalon étkezett (Ávot dörábi Nátán).

 

                                   ****

 

A talmudi legenda szerint egyszer három embert idéztek az Égi Bíróság elé: egy szegényt, egy gazdagot és egy gonosz, istentelent. Mindhármójuknak ugyanazt a kérdést tették fel: miért nem foglalkozott a Tórával, miért nem tanulta?

- Szegény ember voltam, a mindennapi megélhetéssel voltam elfoglalva - feleli a szegény.

- Talán szegényebb voltál Hillélnél (aki közmondásosan szegény volt) - feleli erre a bíróság.

- A vagyonom megszerzése nagyon elvette az időmet - válaszolja a gazdag.

- Gazdagabb voltál-e Eliézer ben Hárszonnál, aki dúsgazdag volt, mégis batyuval a hátán vándorolt városról városra, hogy Tórát tanuljon?  - szólt a bíróság.

 

 - Szépfiú voltam, rossz ösztönöm elhatalmasodott rajtam - vallotta a gonosz.

- Talán szebb voltál, mint az ifjú József, aki pedig ellenállt Putifárné csábításának? - mondta neki a bíróság.

Így aztán - vonja le a következtetést a Talmud - Hil1él a szegényeket kötelezi, Eliézer a gazdagokat, József pedig a könnyelműen élőket... (Joma, 35).

 

                                  ****

 

 

  Miért azt mondja a Misna, hogy "aki elhanyagolja a Tórát jómódban, az a végén szegény emberként lesz kénytelen elhanyagolni", és miért nem mondja egyszerűen, hogy "elszegényedik"?

 

   Báál-Sém-Tov ad erre magyarázatot: ebben a fogalmazásban ez nem következmény, hanem büntetés. Ha a Misna így fogalmazna, hogy "elszegényedik", akkor még reménye lehet - ha szegénységében megtartja a Tórát -, hogy egyszer jobbra fordul a sorsa. Viszont ha ez büntetése, akkor az égiek nem engedik meggazdagodni...

 

                                    ****

A haszid filozófia így vélekedik:

- Ha ez így van, ahogy a Misna mondja, és mi szentül hisszük, hogy így van .,szokta reb Mordecháj, a neszchizi rebbe mondani ~, akkor semmi akadálya, édes jó Istenem, hogy a zsidóknak gazdagságot és jólétet adjál. Hidd el, nem fogsz ráfizetni!

   Mert hogy is van ez? Ha egy zsidó betartja a Tóra parancsolatait, akkor a gazdagság nem fogja megrontani, hiszen "aki megtartja szegényember létére, az jómódúként is megtartja". Hiszen ez áll a Misnában.

Ha meg, ne adj Isten, valaki nem tartja be, akkor azt a szegénység sem fogja megjavítani, hiszen "aki gazdagon, jómódban elhanyagolja a Tórát, az szegényen is el fogja hanyagolni". Így hát egyre megy.

   S ha ez így áll, akkor mi hasznod belőle, édes Istenem, hogy hagyod a szegény zsidókat a nélkülözéstől szenvedni?!

 

          

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése