PÁRHUZAMOK A TURULMADÁR ÁRNYÉKÁBAN
Jövő kedden könyvbemutatónak álcázott vitát
rendeznek Brüsszelben a „magyarországi politikai
helyzetről”- apropó egy Karl Pfeifer által írt könyv
Ismét támadásba lendül a Magyarországot már korábban is alaptalan vádakkal illető európai baloldal. A Magyar Nemzet információi szerint a hazai országgyűlési választások nem hivatalos eredményeinek másnapján, vagyis jövő kedden könyvbemutatónak álcázott vitát rendeznek Brüsszelben a „magyarországi politikai helyzetről”, méghozzá az Európai Parlament épületében. Már a meghívó is sok mindent elárul: „Magyarország 1938 és 2014”, hirdeti a plakát, alatta hatalmas betűkkel pedig a szerintük egyértelmű politikai párhuzamokra utalnak. Mindezt a plakát negyedét betöltő turulmadárról készült szoborral igyekeznek erősíteni.
A „könyvbemutató” házigazdái a Magyarországot már sokszor bíráló Rui Tavares portugál és Ulrike Lunacek osztrák zöldpárti képviselők. Tavares leginkább a nevével fémjelzett és az Európai Parlamentnek készített jelentéskor került a középpontba. Mint ismeretes: az egykori kommunista képviselő egy Magyarországot vizsgáló, számtalan csúsztatást és tévedést tartalmazó dokumentumot állított össze.
E jelentést az EP végül a szocialisták, liberálisok, zöldek és kommunisták többségével el is fogadta. Lunacek szintén több alkalommal kikelt már hazánk ellen. Emlékezetes, a 2012-es, első békemenet után egy brüsszeli közmeghallgatáson arról beszélt, hogy a rendezvényen „nagyon erős antiszemita jelszavakat” ábrázoló plakátok voltak.
A lap szerette volna megtudni a zöldpárti képviselőktől, hogy a könyvbemutatót kísérő rendezvényt miért két nappal a választás utánra tervezik. Kérdeztük azt is, hogy céljuk-e az ellenzék várható vereségének nyomán a választáson győztes pártot nácizmus által szennyezettként lefesteni, illetve pontosan milyen párhuzamot vonnak 1938 és 2014 között. Kérdéseikre azonban nem kaptak választ.
A rendezvényen bemutatandó kötetnek amúgy látszólag nincs sok köze Magyarországhoz. A Karl Pfeifer által írt mű az Ausztriától Palesztináig, és vissza címet viseli. A baloldal a közelmúltban számtalanszor bizonyította, hogy a választáson egyetlen céljuk a voksolás legitimációjának megkérdőjelezése
(Magyar Nemzet nyomán)
Ajánlom az olvasóknak nézzek meg, hogyan szólnak a Magyar Nemzet olvasói a moderált blogon a cikkhez.
VálaszTörlésKarl Pfeifer válaszol Lovas Istvánnak
TörlésLovas István ezt állítja rólam a Magyar Nemzet-ben:
„Magyar Bálint, az egykori balliberális SZDSZ volt vezére lesz annak a Magyarországot náci színekben feltüntető könyvnek a méltatója, amelynek bemutatóját a vasárnapi választások utáni keddre időzítették az Európai Parlamentben (EP). Mint arról beszámoltunk, a bemutatandó könyv szerzője Karl Pfeifer, aki – az izraeli rádiónak és a Hetek című hetilapnak dolgozott Bécsből – az osztrák sajtóban rendszeresen festi le Magyarországot az antiszemitizmus gennyes gócaként.
Könyvének címe „Ausztriától Palesztináig és újra vissza”. A bemutató meghívójának tetején szereplő „Magyarország 1938 és 2014” közül az első dátum az „Anschluss”, vagyis Ausztria Németországhoz az osztrák nép öröme által kísért csatlakozásának évszáma is.“
http://tablet.mno.hu/magyar_nemzet_k_ulf/lejarato-akcio-magyar-balinttal-1219560
Két lehetőség van: Lovas vagy nem olvasta könyvemet, vagy hazudik, hiszen könyvem tárgya nem a mai Magyarország. Magyarországot, mint olyat sohasem mutattam be az antiszemitizmus gennyes gócakén. Valóban írtam Magyarország egykori, nácibarát politikájáról, a mából pedig néhány magyar „újságíró“ antiszemita förmedvényeit ismertettem külföldön. Ezek szerzői között ott volt Lovas István is.
Miután az osztrák kulturális fórum a könyvemet Budapesten február 25-én bemutatta, és arról Ara-Kovács Attila recenziót írt, nem nehéz kontrollálni, hogy annak mi a lényege.
http://magyarnarancs.hu/diplomaciai_jegyzet/egy-20-szazadi-utazas-88162.
Ara-Kovács Attila többek között ezt írta könyvemröl:
„Karl Pfeifer osztrák újságíró 1938-ban, közvetlenül az Anschluss után, tízévesen érkezett Magyarországra szülővárosából, a Bécs melletti Badenből. Nem önként, de örömmel. A hazáját elfoglaló nácik elől menekültek. És annak ellenére, hogy az Anschluss után a bécsi magyar követségnek megtiltották, hogy zsidóknak útlevelet adjanak, a család mégis kapott. Így csatlakozhattak a kiterjedt magyar vidéki rokonsághoz.
A debreceni Zsidó Gimnáziumban kezdte általános iskolai tanulmányait, és bár ekkor még nem tudott magyarul, egy esztendőn belül már hibátlanul, sőt akcentusmentesen beszélte a nyelvet. Kisvártatva aztán megtapasztalta a katasztrófába vezetett ország kevésbé vonzó természetét. Ő nagyon is jól tudja: nem 1944-gyel s a német megszállással vált itt elviselhetetlenné az élet. Sokak, nagyon sokak számára. Kiváltképp annak, aki zsidó. Nem volt még 14, amikor elhatározta: nem kíván magyar lenni. Rokonai szomorúan csóválták a fejüket, némelyik meg is botránkozott, de ő egy cionista szervezet segítségével csatlakozott egy olyan fiatal csoporthoz, melynek tagjai 1943 januárjában kivándoroltak az akkori Palesztinába. A háborút, a holokausztot ott vészelte át, bekapcsolódott a zsidó állam megteremtésének előmunkálataiba, majd a harcba, ami 1948-ban létrehozta Izraelt. Ekkor már tudta, vidéki magyar rokonai elpusztultak Auschwitzban.“
Hogy miért lenne baj az, ha egy volt liberális vezető egy olyan ember könyvét méltatná, aki az izraeli rádiónak és a Hetek című hetilapnak dolgozott Bécsből, arra nem tudok válaszolni, hiszen ez az összefüggés tökéletesen értelmetlen. Illetve ha valahol mégis értelmesnek találják, akkor az viszont már tényleg az antiszemitizmus ékes bizonyítéka.