2014. április 29., kedd

 

DÁNIEL KÖNYVE -  NYOLCADIK FEJEZET

 

                  DÁNIEL MÁSODIK LÁTOMÁSA

                            

 

    "Bélsácár király uralkodásának harmadik évében látomás jelent meg nekem, Dánielnek, az után amelyet annakelőtte láttam.

  

    "Azt láttam hogy Susán vár(os)ában vagyok, Élám tartományában, az Uláj folyónál (vagy csatornánál). Fölemeltem tekintetemet és láttam hogy egy kos áll az Uláj mellett; két szarva volt, nagy szarvak, de egyik nagyobb a másiknál és ez, a nagyobb, később nőtt ki. Láttam hogy ez a kos szarvaival nyugat, észak és dél felé öklelt; egy állat sem képes ellenállni neki és  lehetetlen elmenekülni előle. Azt tette ami akart és egyre nagyobb lett (vagy: nagy dolgokat vitt végbe).

 

    "Közben észrevettem , hogy egy kecskebak jön nyugat felől, (szinte) a föld felett lebegve, úgy hogy nem érinti a földet (olyan gyorsan). A bak két szeme között egy hatalmas szarv volt látható. Amikor odaért a kétszarvu koshoz, amelyett a csatorna mellett láttam állni – nekirontott teljes erővel. Láttam, amint a koshoz ért, felöklelte a kost és letörte két szarvát és a kosnak nem volt ereje, hogy megálljon előtte (ennélfogva) földre teritette és összetiporta és nem volt aki a kost megmenthette volna tőle.

 

    "A kecskebak ennekutána nagyon naggyá lett, de amikor ereje teljében volt, letört a nagy szarv és helyébe négy jól látható (szarv) nőtt ki, a négy égtáj felé. Egyikükből egy (további) kis szarv nőtt ki és igen nagyra nőtt,  délen, keleten és az őz országa (Izrael földje) felé. Felnőtt, egész az egekig és a csillagok közül néhányat a földre dobott és el is taposta őket. Még az égi sereg fejedelmével (utalás az Örökkévalóra) is szembeszállt és elvette tőle (vagyis megszüntette) a napi áldozatot és földre vetette (megszentségtelenitette) Szentélyét. Katonaságot vetett be a  mindennapi áldozat ellen, bűnös módon, és földre  dobta az igazságot. Minden tette sikerrel járt.

 

    "Ezután hallom hogy egy szent (angyal) szólt és egy másik szent megkérdezte tőle: meddig tart még az amit a mindennapi áldozatról hallott és (meddig tart még) a fertelmes vétek: Meddig lesz kiszolgáltatva a Szentély és meddig tiporja azt az idegen sereg?! Amaz ezt válaszolta neki: kétezer háromszáz estig-reggelig (vagyis napig), minekutána megtisztul a Szentély" (8. Dániel, 1 – 14).

 

     Ez a látomás nagyban hasonlit az előzőhöz és mintegy kiegésziti azt.. Hadd ne várjuk meg, amig a továbbiakban (fejezetünkben) Dániel megkapja a szükséges felvilágositást attól aki "férfiunak látszik", pedig egy szolgálattevő angyal és áruljuk el, hogy itt Nagy Sándor utódairól és konkréten Antijochosz Epifáneszról szól a látomás-prófécia, aki üldözte a zsidőkat, megszüntette a napi "állandó" áldozatot, undoritó bálványt vitt be a Szentélybe és hadat üzent az egek urának (Dániel szavaival "az égi seregek fejedelmének"), vagyis magának az Örökkévalónak.

 

   Az Irás ugyan nem emlit neveket, sem Nagy Sándort sem Antijochoszt, de mindenki tudja mit jelent a "görög" királyság.

 

                                                                        ***

     Valóban Susánban volt Dániel, amikor ezt a látomást látta, vagy Susán is csak része a látomásnak és ő maga Bábelben volt, eredeti lakhelyén? Van aki igy tartja (Száádjá) és van aki úgy (Gersonidés). Ez nem lényeges, elhanyagolható körülmény. A lényeg amit látott és amit az jelent.

 

Dáát Mikrá, miközben ezt a látomást az előző folytatásának tartja – rámutat a különbségre: ott vadállatokat látott Dániel, itt meg szelid, füvet rágó, háziállatokat. Mi ennek a jelentősége? Nem tudjuk. Hogy a Judeát leigázó népek nem "szelidültek meg", az bizonyos, hiszen Antijochosz rosszabb volt bármelyiknél.

 

    Itt, a nyolcadik fejezetben, könyvünk nyelvet vált és innen végéig héberül szólal meg, elhagyván az arameus nyelvet. Ez a szöveget valamivel érthetőbbé teszi, de amit Dániel homályosnak szánt – főleg az "idők végét" jelző burkolt utalásokat – ezeket továbbra is sürű homály  fedi. Ahogy nem tudtuk fent mit jelent az "egy időszakra, két időszakra meg egy fél időszakra, úgy nincs fogalmunk mit jelentsen itt a 2300 reggel és este. Sokan próbálkoztak megfejteni a rejtélyt, de beletört a bicskájuk.

 

   Ki a bakkecske, amely olyan gyorsan jön mintha repülne és a lábai nem érintik a földet?. Később, a 21. versben az angyal megfejti Dánielnak a  rejtélyt és közli vele hogy  ez "a görög király" ,  vagyis a kommentátorok egyöntetü véleménye szerint - Nagy Sándor. Ez jött mint a meteor, leigázta az egész akkor ismert világot és meghalt – 35 éves korában, hatalma teljében.

 

    A nagy szarv  - amely összetörött – helyébe lépő négy szarv Nagy Sándor örökösei. Ezek egyike a szir-görög Antijochosz, aki északról dél felé terjeszkedett és uralta, a többi között az "Őz országát" is, vagyis Erec jiszráélt. Ő volt az aki bevezette a zsidó vallás elleni drákói intézkedéseket, betiltotta a szombattartást, a körülmetélést, stb, meggyalázta a Szentélyt és megszüntette a napi állandó áldozatot (Támid), amely reggel-este folyt addig megszakadás nélkül.

 

  (Hogy miért nevezik a zsidó országot a Cvi – az őz – országának? Ennek alapja, többek között egy szójáték: C.V.I. arameus gyök akaratot, kivánságot jelent, ami itt azt jelezné, hogy a zsidók országa a kivánatos ország. A kifejezés megjelenik mind Jeremiás mind Ezékiél próféciájában(Jer. 3, 19 és Ez. 20, 6), azonos jelentéssel. Az hogy az őzike egy kedves és kecses élőlény, amely mindemellett kóser is – csak értéktöbblet a kifejezés rangjelzésében).

 

                                                            ***

     Ha már kifejezésekről szólunk nem lehet nem elmondani, hogy fejezetünk, bár nyelvezete tiszta héber – nagyon nehéz, homályos és érthetetlen kifejezéseket is tartalmaz, ami nem teszi őt érthetőbbé mint az előző arameus nyelvü fejezetek. Ez megneheziti a szöveghű magyarázatot és óhatatlanul is a Midrás* malmára hajtja a vizet.

 

   A nyelvi nehéségek a forditásra is rányomják bélyegüket. Többet kell zárójelben magyarázni, hogy a gyanutlan olvasó-tanuló megértse: az "Égi Seregek fejedelme" alatt az Örökkévaló értendő és a "földre hajitott igazság" a Tóra igazsága. Az hogy "katonaságot vetett be a  mindennapi áldozat ellen, bűnös módon", természetesen úgy értendő hogy Antijochusz hadserege  nyers erőt alkalmazott a Támid áldozat megszüntetésére, de a  "bünös módon" kitételt vannak akik úgy értik, hogy a zsidók viselkedtek bünös módon és az elnyomó görögök cselekedetei büntetés volt ezért (Száádjá, Gersonidés). Ezek alatt a zsidó hellenistákat kell érteni, akik kiszolgálták az elnyomókat és túlteljesitették normáikat.

 

         Dániel lehallgatja két angyal beszélgetését és visszhangozza a kérdést: Meddig? Jaj, meddig tart még hogy nincs napi áldozás és a vétek? Erre a válasz a 2300 éjjel és nappal.

 

     Ezt persze nem értjük, mert akárhogy is számoljuk, már letelt az idő. Málbim* sokat foglalkozik, exegétikájában ezekkel a számitásokkal – bár a Talmud* bölcsei nem helyeslik ezt – és az utolsó évszám amit megjelől az  1928, vagyis közel 100 évvel ezelőtt kellett volna a megváltásnak bekövetkezni. Rási, egy hosszas magyarázatában foglalkozik a számitásokkal, megemliti Száádja számitását, de lakonikusan hozzáteszi, hogy már letelt az adott idő. Konklúziója: "Biztosak vagyunk benne, hogy az Örökkévaló szava beteljesül...", vagyis a messiás eljön anikor itt lesz az ideje.

 

     Málbim* szerint itt Dániel két látomást látott egy álomban: az elsőben a görögök (Antijochusz) igázták le Izraelt és szüntették meg az állandó áldozatot (Támid), mig a másodikban a rómaiak. Mindkét alkalommal a zsidók vétkei váltották ki a büntetést.

 

     "Amikor én, Dániel, a látomást láttam és kerestem értelmét, elém állt valaki aki egy férfihoz hasonlitott. És ekkor emberi hangot hallottam az Uláj felől, amely igy szólott: Gábriel, magyarázd meg neki a látványt.

 

     "Erre odajött (az akit Gábrielnek szólitottak) ahol álltam és én jöttére megrémültem és arcra borultam. Erre azt mondta nekem (Gábriel): Emberfia! Értsd meg, hogy az idők végére szól ez a látomás!

 

  "És ahogy beszélt hozzám elaludtam (vagy: elájultam), a földön fekve és hozzám ért és felállitott. Majd azt mondta: Közlöm veled, hogy mi lesz amikor végetér a  harag, mivel meg van szabva a vége.

 

    "A kétszarvu kos amit láttál – a médek és a perzsák királya.  A kecskebak amit láttál – a görögök királya és a szeme között lévő nagy szarv az első király. Hogy a nagy szarv letört és  helyére négy nőtt – azt jelenti, hogy népéből négy királyság lesz, de nem olyan erős(ek) mint az  első volt.Uralmuk végén, a vétkek tetőfokán, előáll egy kegyetlen és szemtelen király, a kétértelmü beszédek mestere. Nagy hatalma lesz, bár nem a maga erejéből. Hallatlan módon pusztit és minden válalkozása sikerrel jár, pusztitja az erős népeket és a  szentek népét (Izraelt). Esze révén sikerül neki amihez csalfán hozzáfog, ezért szive felfuvalkodik és háboritatlanul pusztit el sokakat, sőt még a Fejedelmek Fejedelmének (az Örökkévalóra célzó kifejezés) is nekitámad. Akkor azonban utoléri a vég, nem is kell hozzá emberi kéz!

 

    "Az estékről és  reggelekről szóló látomás – való igaz (mondja Gábriel Dánielnak). Te pedig őrizd meg (tartsd titokban) a látomást, mert hosszu évekre szól.

 

   "Ekkor én, Dániel, elgyengültem és beteg lettem napokon keresztül, majd fölkeltem és továbbra is elláttam feladataimat a király szolgálatában. A látomás továbbra is fogva tartott mert nem értettem igazából" (8.Dániel, 15 -27).

 

      Most, miután Gábriel angyal megmagyarázta neki miről van szó – Dániel azzal fejezi be a fejezetet, hogy nem érti, nem tudja felfogni. Dáát Mikrá* megjegyzi, hogy bár könyvünk elején Dániel úgy van prezentálva, mint aki "ért a látomásokhoz és álmokhoz",  ez azt jelenti, hogy mások álmát meg tudta fejteni, de a saját látomásait nem tudta megmagyarázni, ahogy a talmudi közmondás tartja "a fogoly nem képes kiszabaditani magát önerőből – a börtönből" (Bráchot 8, b).

 

    Itt emliti Dániel – és maga az Irás – Hellászt, mint modern katonapolitikai tényezőt, amely többek között leigázza Izraelt (is). Dáát mikrá* óvatosan közli velünk, hogy ez sok évvel Dániel halála után történt, vagyis amit itt látunk, az prófécia amely beteljesedett. Ennek alátámasztására közli D.M. lábjegyzetben a Széder Olám Rábbá* közlését, amely szerint a perzsa uralom mindössze 52 évig tartott, mig a görögök uralma – 180 évig. Ez a hagyományos álláspont, amely meghagyja Dánielt a maga korában és nem "késlelteti" a könyvet a Hasmoneusok utáni időkre.

 

                                                           ***

     Ott tartunk, tehát, hogy Dániel nem érti a látomást. Nem érzi jól magát, megzavarják őt a látomások, arcszine is megváltozik. Ő nem keresi a látomásokat, azok maguktól jönnek, nem akar ő próféta sem lenni, csak egyszerü, vallásos zsidó, aki naponta háromszor imádkozik, Jeruzsálem felé fordulva. Egyszer már oroszlánverembe vetették őt ezért rosszakarói, most öregségére nyugalmat akar. Még ellátja feladatait a király szolgálatában, de legszivesebben nyugalomba vonulna. A látomások okozta izgalmak láthatóan nem tesznek jót neki és amikor Gábriel magyarázatait hallja, "elalszik" fektében a földön. Dáát Mikrá ezt úgy értelmezi, hogy elájult, vagyis elvesztette eszméletét. Az angyal eszméletre tériti és lábra állitja, majd magyarázza neki amit látott

 

  A "kegyetlen és szemtelen király" alatt majdnem mindenki Antijochusz Epifáneszt érti, akiről nem találunk sok anyagot a zsidó forrásokban, de annál többet a makkabeusok két könyvében, amelyek nálunk apokrifáknak számitanak, de szerves részei a katólikus Bibliának. Amit tudunk az az hogy erőnek erejével próbálták a zsidókat asszimilálni és beolvasztani a környező pogány világba. Amikor a Szentélyt megszentségtelenitették (a szent olajat profán célokra használták) és a zsidőkat eltiltották a szombattartástól és a körülmetéléstől – felkelt ellenük a öreg matitjáhu kohanita és családja, legyőzték és kiűzték a görögöket és megtisztitották Jeruzsálemet az idegen befolyástól.

 

Ez volt az a szörnyü "vétek" amit elkövettek – egyrészt a betolakodő görögök és másrészt kiszolgálóik, a zsidó hellenisták ,- és ez ellen keltek fel a "haszidok", ahogy annakidején nevezték őket.

 

    Rási és Nachmanidés* a  "kegyetlen és szemtelen király" alatt a rőmaikat és Tituszt értik. A titulus ráillett mindkettejükre.

 

      Itt, az angyali értelmezésben is  megjelenik a kitétel, hogy a Fejedelmek Fejedelme – vagyis az Örökkévaló ellen – is harcolt ez az arrogáns király (lett légyen az Antijochusz vagy Titusz) és mindkettőt elérte a végzet: az előbbi szörnyet halt, mig Titusznak, a talmudo legenda szerint (Gittin 57) egy szunyog pusztitott az agyában.

  (Folyt.Köv)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése