BÁÁL SEM  TOV - A CHASZIDIZMUS MEGALAPITÓJA(22)

NAFTALI KRAUS ÚJ KÖNYVE (ŐSI 23) – FOLYTATÁSOKBAN

Egy csomag gyertya

 (nem szándékos)
szombatszegésért

Egy egyszerű zsidó ember egy alkalommal kénytelen volt – akaratlanul – szombatot szegni. Ez úgy történt, hogy pénteki napon úton volt, eltörött a szekér kereke, és, amíg megjavították, eltelt az idő, és már a sábesz beállta után érkezett meg rendeltetési helyére.

Nagyon bántotta a dolog, elment tehát a cádikhoz, reb Michel Zlocsoverhez, és kérte írjon elő neki megfelelő viselkedési formát, normát, amivel megbocsátást nyerhet nem szándékos vétkére.

Reb Michel nagyon szigorú penitenciát írt elő neki, ahogy az a régi könyvekben meg van írva: huzamos böjtöket, hóban fetrengést, és télnek idején hideg vízben ülést stb. Az ember belekezdett ebbe a nehéz megbocsátási folyamatba, de nem bírta fizikailag és látta, hogy nem lesz képes az előírtakat betartani, mert gyenge alkatú és fizikumú ember volt.

Elutazott az ember a Báál Sém Tovhoz és kérte, mondja meg neki, mit tegyen, hogy a szombatszegés vétke megbocsáttassék neki, és ez legyen egy megfelelő tikun (javítás) a vétkére.

A Báál Sém Tov azt mondta neki, hogy vegyen egy tucat gyertyát és gyújtsa meg péntek délután a templomban, a szombat tiszteletére – és ezzel letudja a dolgot. Az illető nagyon meglepődött és kérdezte a Báál Sém Tovot, hogy lehet az, hogy ilyen kis büntetéssel le lehet tudni egy ilyen nagy vétket, mint a szombatszegés? Hiszen a zlocsovi reb Michel adott nekem egy nagyon súlyos „tikunt", amit sajnos nem vagyok képes keresztül vinni!

– Ne félj semmit, reb Jid! Tégy, ahogy mondtam, és ez egy tökéletes „javítás" és megbocsátás lesz neked – mondta neki a Báál Sém Tov.

ß ß ß

Ment a mi zsidónk, megvette a 12 gyertyát, elvitte a templomba, de nem találta a sámeszt. Ennélfogva letette a gyertyákat a frigyszekrény mellé, és ment a dolgára. Jött egy kutya és megette (?) a gyertyákat. Amikor a zsidó ezt megtudta, nagy szívfájdalma lett tőle, és minden córesza eszébe jutott. Íme, nem sikerült megbocsátást nyernem vétkemre – gondolta.

Újra elutazott a Báál Sém Tovhoz, és elsírta bánatát: – A kutya megette a gyertyákat!

– Sebaj – vigasztalta a Báál Sém Tov. – Végy egy további csomag gyertyát, add oda a sámesznak, hogy gyújtsa meg a templomban a sábesz tiszteletére, és ezzel vétked megbocsátást nyer. Reb Michel Zlocsovernek meg mondd meg a nevemben, én kérem, jöjjön el hozzám, és töltse nálam a szombatot.

Az ember teljesítette a Báál Sém Tov kérését és átadta az üzenetet reb Michelnek.

ß ß ß

Reb Michel teljesítette a Báál Sém Tov kérését, ami parancsnak számított nála – és pénteken befogott, hogy elutazzon Medzibusba. Már közel járt céljához, amikor eltörött a szekér egyik kereke, és az illusztris utas kénytelen volt gyalog folytatni útját. Már öreg este volt, amikor megérkezett a Báál Sém Tov házához, aki éppen a szombatfogadó kidushoz készülődött

Amint a Báál Sém Tov meglátta reb Michelt, szívélyes sólemot adott neki (köszöntötte a hagyományos Sólem áléchem... – Béke veled – köszöntéssel), és azt mondta:

– Látod, reb Michel! Mostantól fogod tudni, hogy nem ildomos és igazságos ilyen súlyos tikunnal sújtani egy zsidót, aki nem szándékosan szegte meg a szombatot. Te egy nagy cádik vagy, reb Michel, aki soha életében nem vétkezett, és így nem tudja felfogni milyen az, amikor egy zsidónak megszakad a szíve, mert akaratlanul vétkezett. Ez azonban nem ok arra, hogy ilyen súlyos büntetést mérjünk valakire, aki sogég volt (nem szándékos vétek). Tudd meg, reb Michel, hogy az illető, akiről szó van, nagy szívfájdalmával máris megbocsátást nyert, és a szombatszegés vétke eltörlődött, már nem létezik. Ezután a Báál Sém Tov elmondta a kidust, majd végszóként hozzátette, hogy a megtérés lényege a szívben van és nem az önkínzásban.

Jom Kipur a „mezők népével"

Egyszer egy zsidó ember egy távoli városból szekerezett, hogy a Jom Kipurt a Báál Sém Tov templomában és társaságában tölthesse. Utazott nappal és utazott éjszaka, hogy időben ott legyen Medzibusban, a Jom Kipur előtti napon. Kora reggel már egész közel volt a városhoz, alig egy pár mérföldnyire, és ekkor azt gondolta ez az ember: még korán van, pihenek egy kicsit a szekéren, pihenjen a ló is, és majd délfelé bemegyek a városba, találok szállást, és még időben ott leszek.

Ezt gondolván, egy kis szalmát tett a feje alá, és elaludt a szekéren…

ß ß ß

Olyan mélyen elaludt, hogy csak késő este ébredt fel, és így a Kol nidré estét a mezőn töltötte. Amikor ráeszmélt, hogy hol van, és mi történt vele – ez nagy fájdalommal töltötte el, és a szíve majd megszakadt: nem elég, hogy milyen fáradalmas és hosszú utat járt be, hogy eljusson a Báál Sém Tovhoz, most ő az egyetlen zsidó itt a nagy mezőn, egyes-egyedül Jom Kipur szent napján. Amikor ezt végiggondolta, keserves sírásra fakadt, és átsírta az egész kol nidré estet, és másnap a böjt napját.

Este, a Jom Kipur kimenetele után, nógatta lovát és nagy sietve bement a városba. A Báál Sém Tov szívélyesen fogadta, és kedves mosollyal mondta neki:

– Boldog lehetsz, hogy ez történt veled, hogy a mezőn imádkoztál és ezzel „felvitted" imáddal azokat a „mezei zsidókat", akiknek nincs lehetőségük minjánnal imádkozni, és egész évben egyedül vannak. Az égből tartottak vissza, hogy ott légy velük…

A Báál Sém Tov és a zsidó tolvaj

Az alábbi történet szájról szájra járt a Báál Sém Tov tanítványai között. Tanulsága: milyen nagy és mélyenszántó az egyszerű zsidók hite a cádikokban.

Egyszer volt egy zsidó, aki foglalkozására nézve – tolvaj volt. Amikor balszerencséje veszedelembe sodorta, elutazott a Báál Sém Tovhoz, és kiöntötte előtte a szívét. Miután az ember elmondta, mi történt, hogyan történt – az igazat mondta el kendőzetlenül, és mindig megígérte, hogy jó útra tér – a Báál Sém Tov meg szokta áldani őt, hogy sikerüljön kikerülnie a csávából.

Egyízben nagy veszélyben volt, hogy elkapják és mint visszaeső bűnöst, alaposan megbüntetik. El is utazott, szokása szerint azonnal a Báál Sém Tovhoz, de útközben megtudta, hogy a szent rabbi – elhalálozott. Nagyon mélyen megsiratta, majd eszébe jutott, hogy annak idején hallotta valahol, talán a Báál Sém Tov tanítványaitól, hogyha Isten őrizz, történik valami a rebbével – akkor a polneai rabbi fogja helyét betölteni. Azonnal el is utazott hozzá, de amikor az meghallotta, hogy egy tolvaj áll előtte, nem volt hajlandó szóba állni vele, és elkergette a házából.

Nem volt mit tennie, elutazott Medzibusba, ott elment a Báál Sém Tov sírjához és kisírta magát a sírkövön. Azt mondta a tolvaj: Rebbe, rebbe! Ahogy segítettél nekem életemben, segíts nekem, kérlek most is, és ments meg a nagy bajtól. Így sírt ott két órán keresztül, amíg elaludt.

ß ß ß

Álmában eljött hozzá a Báál Sém Tov, és megkérdezte, mit akar? Az ember elmondta, hogy áldást akar, ami kisegítené a bajból, ahogy ez már többször történt, majd elmesélte, hogy volt a polneai rabbinál, aki elkergette házából.

A Báál Sém Tov ezt mondta neki álmában: Ne félj és ne aggódj! Menj el az unokámhoz, rabbi Efrájimhoz, aki Szidlikovban rabbi, és mondd neki az én nevemben, hogy tegyen neked egy szívességet (vagyis, áldjon meg). A jel, hogy én küldtelek hozzá legyen az, hogy a múlt héten Korách szakaszát olvastuk, és én áttanultam vele az egész szedrét.

A tolvaj felébredt, és emlékezett az álomra, minden részletében. Azonnal elutazott Szidlikovba, ott felkereste a rabbit, félrevonta, hogy egy titkot akar feltárni előtte – és elmondta a Báál Sém Tov üzenetét. A történet és a jel igen nagy benyomást tett rabbi Efrájimra, mivel tudta, hogy a jel – igaz. Megáldotta tehát a tolvajt, hogy ne essen semmi baja, majd próbálta rávenni, találjon magának valami más „foglalkozást", és hagyjon fel a tolvajlással…

 

Megbocsát annak, aki kinevette…

Egyszer volt… A drohobicsi nagy rabbi, reb Jichák – aki arról volt nevezetes, hogy korholta és fegyelmezte nemzedékét – szokása volt, hogy minden este, alig hogy befejezte a kriát smá imát, rögtön elaludt. Történt egyszer, hogy álmatlanságban szenvedett és nem tudott elaludni. Azonnal arra gondolt, hogy valami vétket találtak nála, és addig nem akarják elfogadni az égiek, amíg meg nem bánja tettét, és nem tér meg.

De mi lehetett ez? Gondolkozott, visszapergette élete orsóját és eszébe jutott, hogy hallotta, hogy az emberek gúnyolódnak a Báál Sém Tovon, és nem tiltakozott ez ellen.

Azonnal felkelt az ágyból, és éjnek évadján szekeret bérelt és azt mondta a kocsisnak, hogy azonnal utazzon vele Medzibusba.

Reggel értek oda, és reb Jichák bement a Báál Sém Tov beszemedresébe, beállt egy szögletbe és imádkozott. Aznap csütörtök volt, tóraolvasás napja és egyszer csak hallja, hogy hívják a Tórához, a nevén és apja nevén. Ezen nagyon elcsodálkozott, hiszen senki nem ismerte ott, és ő senkinek nem mutatkozott be…

Amikor lejött a Tórától, azt mondta neki a Báál Sém Tov: Isten hozta! Jiszráél (vagyis ő maga, a Báál Sém Tov) megbocsát kegyednek teljes szívvel.

Majd szokása szerint, a Báál Sém Tov hozzátett egy megszívlelendő tanulságot:

– Soha ne veszítse el az ember a reményt. A szomorúság és a búskomorság szigorúan tilos. Még amikor a zsidó ember megvallja vétkeit, és rájön alantas szellemi állapotára – akkor is örömben kell, hogy legyen. Az, hogy konstatálja szellemi állapotát – már magában véve egy jó dolog (mert utána minden bizonnyal erőfeszítéseket tesz, hogy kijavítsa azt).