2014. január 11., szombat

A HETI SZAKASZ CHASZID SZEMSZÖGBŐL –JITRÓ -2014

 

 

LEGYEN VILÁGOSSÁG!

     

A heti szakaszban  a legfontosabb történésről olvasunk amiről a Tóra tanúsít: a Tóraadásról a Szináj-hegyen; az Örökkévaló megjelenése az egész nép  szeme láttára és füle hallatára, amire nem volt példa az emberiség történetében.

 

Ennek ellenére – csodák csodája – a szakasz neve nem a "tóraadás szakasza", hanem egyszerűen Jitró, Jitró szakasza, Jitró szombatja.

 

Úgy látszik, hogy Jitró nevében rejlik a tóraadás lényege és jellege, valósága.

 

Hogy valamennyire megérthessük ezt, tudnunk kell, miért nevezi a Tóra Jitrót „Midján papjának”. Az egyik magyarázat szerint „kohén” itt azt jelenti, hogy „bálványok papja”. Első látásra ez egyáltalán nem tűnik szimpatikusnak, és joggal kérdezhetjük: Miért éppen most, amikor (a Midrás szerint) Jitró betért és  Mózeshez jött, kell őt arra emlékeztetni, hogy Midjánban, hazájában, ő bálványpap volt?

 

     CSELEKVÉS VAGY ÉRTELEM

 

       Annak a héber szónak, hogy „kohén” két értelme van. Az egyik vezetőt, vezért jelent, vagyis egy világi méltóságot. Eszerint „kohén Midján”, ahogy itt az Írás Jitrót említi, Midján vezetőjét jelenti. A másik fordítási lehetőség szellemi, ami itt a gyakorlatban azt jelen(the)ti, hogy egy szellemi, vallási vezetőről van szó, vagyis egy pogány kultúra papjáról.

 

   A két különböző fogalom – két különböző vetületet jelez: a cselekvést egyrészt, és az értelmet másrészt. Egy politikai vezető, egy ország feje-ura tevékeny, cselekvő utasításokat ad az embereknek, mit tegyenek, hogyan viselkedjenek. Mindez az aktív cselekvés fogalomkörébe tartozik.

 

Ezzel szemben egy bálványkultusz „papja” egy olyan valaki, aki érti a bálványkultusz mibenlétét, ahogy Bölcseink mondják Jitróról, hogy „ismert minden pogány praktikát, ami csak a világon volt”. Ez a dolog értelmi, „ideológiai” része volt.

 

     TÖKÉLETES MINDEN TÉREN

 

      Jitró elérte mind a két vetületben a tökéletességet. Egyrészt mint politikai vezető és államfő, azaz Midján államának vezetője, és ezzel kitűnt mint egy biztos talajon álló, realista és tevékeny államfő. Másrészt és egy időben azonban Midján szellemi vezetője is volt, mint az ottani bálványkultusz feje, papja. Ebben az volt az újdonság, a szenzáció, hogy egy ilyen ember, mint Jitró, aki tökéletesítette magát a negatív oldalon, „meghallotta” a zsidóság hírét (szakaszunk azzal kezdődik, hogy „vájismá Jitró” – vagyis Jitró meghallotta) – jött és betért, és ezzel megfordította az említett két vetületet a pozitív oldalra.

 

     Érdekes módon a kedvező fordulat – amivel ezt a szentség oldalára vitte át – magában Jitró nevében található. A neve tulajdonképpen Jeter (többlet)volt, ami azt jelenti, hogy egy szakaszt hozzátett a Tórához (azt, amelyben tanácsokat ad Mózesnek a közigazgatás megszervezésére – 2Mózes 18,17–24). Ez volt a bölcselet, az elméleti rész, amit Mózes elfogadott és magáévá is tett. Amikor betért és magára nézve elfogadta a micvákat – hozzátettek a nevéhez egy ó betűt, és így lett Jeterből – Jitró. Így, a tevőleges micvák által, lett a midjanita prozelita tökéletes a gyakorlatban is.

 

    AMIT JITRÓ HALLOTT

  

      Erre találunk utalást Bölcseink azon kérdésében is, mi volt az, amit Jitró hallott, és ami arra késztette őt, hogy otthagyjon csapot-papot (a saját papságát...) és eljöjjön vejéhez, Mózeshez, a pusztaságba?

 

 Ámbár a Tóra részletezi Jitró jövetelének okát, amennyiben elmondja, hogy Jitró (meg)hallotta „mindazt,amit Isten Mózessel és népével tett, (vagyis) hogy kivezérelte az Örökkévaló Izraelt Egyiptomból” (uo. 18,1), azonban Bölcseink igyekeznek a dolgok mélyére hatolni, és ezért azt mondják, hogy partikulárisan „a Vörös-tenger kettéválásáról és az amalékita háborúról hallott” (Rási a Midrások alapján)

 

    A tenger kettéválása jelzi itt a cselekvést, ez volt a „tettek mezeje”. Ezzel szemben az amalékiták ellen vívott védelmi háború, a zsidók szellemi gyengesége folytán következett be, miután kételkedtek, és kérdezték: „Vajon köztünk van az Örökkévaló vagy sem?” (uo. 17,7)

 

 Jitró „hallotta”, illetve megértette, hogy a két szóbanforgó vetületben – a cselekvésben és az értelemben – szükséges, hogy az ember személyes korlátait figyelmen kivül hagyva odaadóan szolgálja az Örökkévalót.

 

   Ezért jött Jitró betérni, amivel demonstrálta és jelképezte, hogyan lesz a sötétségből világosság – ami a szináji jelenés fő célja volt.

 

    (Likuté Tóra 16. kötet, 192. oldal alapján)

 

    

         

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése