2013. december 16., hétfő

Shiff András Magyarországról – a The Guardianban

 "A MAGYAROK SEMMIBE VESZIK A TÉNYEKET"

 

Schiff András december 21-én, londoni koncertjének estéjén veheti át a patinás Royal Philharmonic Society Arany medál díját. Ám a világhírű zongoraművész örömébe üröm vegyül, ha óhazájára gondol. „A magyaroknak nem tisztelniük kell, hanem szembe kell nézniük a náci múltjukkal” – ezzel a címmel jelentek meg gondolatai az angol The Guardian című lapban.

 Írását teljes terjedelmében közöljük.

 

Magyarország háború alatti kormányzójának és Hitler szövetségesének, Horthy Miklósnak állított új szobra - szimbolizálja az ország legsötétebb történelmével való szembenézés elutasítását.

 


Budapesten a múlt hónapban egy veszélyes ember szobrát leplezték le. A város szívében, a Szabadság téren most ott áll Hitler legközelebbi szövetségesének, Horthy Miklós tengernagynak a szobra, aki 1920 és 1944 között “uralkodott” Magyarországon.
 

A mellszobor a
 hírhedt ifj. Hegedűs Lóránt református lelkész templomának bejáratánál áll. Hegedűsgyógyíthatatlan antiszemita, a holokauszttagadó brit történész, David Irving csodálója. Elsőként Hegedűs áldotta meg a szobrot; azután Gyöngyösi Márton, a szélsőjobboldali Jobbik párt parlamenti képviselője, aki a gyülekezethez szólva Horthyt a “20. század legnagyobb államférfijának” nyilvánította. 

Az ész megáll. A történészek arra tanítottak, hogy a Horthy-korszak Magyarország történelmének egyik legsötétebb fejezete volt; ez köztudott.
 Horthy mai dicsőítése botrányos. A szégyenteljes zsidótörvények, a több mint félmillió zsidó deportálása a haláltáborokba, a teljes 2. magyar hadsereg halálba küldése, oroszországi megsemmisülése – mindezek és még egyéb bűnök fűződnek a nevéhez. Horthy az egyik legközelebbi bűntársa volt Hitlernek, és a legvégsőkig lojális maradt hozzá. Sem isten, sem a radikális jobboldal nem tudja tisztára mosni a nevét. 

 

Döbbenetes, hogy a magyarok nagy része semmibe veszi és tagadja ezeket a tényeket. Számukra ez pusztán a szólás- és véleményszabadság kérdése: ha valaki szobrot akar állítani Horthynak vagy Szálasi Ferencnek (a náci nyilaspárt vezetője és Magyarország miniszterelnöke 1944-től 1945-ig) a templomában, a veteményes kertjében vagy a pajtájában, az az illető magánügye. Egyesek azt állítják, hogy a Horthy mellszobor – a Hegedűs templomához vezető lépcső tetején – tulajdonképpen magán területen áll. 

Rogán Antal, a kormányzó Fidesz frakcióvezetője aggódik azért, amiért Magyarországnak rossz híre van külföldön. Minden oka megvan az aggodalomra, mert ez az ország termeli az Európai Unió legrosszabb híreit. Lássuk be,
 nincsenek Hitler szobrok Németországban, Ausztriában az alkotmány is tiltja. Ugyanez igaz Mussolinire Olaszorszában, Pétainra Franciaországban, Ion Antonescura Romániában vagy Josef Tisora Szlovákiában. Egyikükre sem emlékeznek, egyiküket sem magasztalják. 

Tény, néhány százan tiltakoztak a Szabadság téren a ceremónia ellen, mellükre sárga csillagot tűzve. Ők kiérdemlik a hálánkat és a csodálatunkat a merészségükért. Bárcsak többen lettek volna. Az egyházközség tagjai és a csőcselék azt kiabálta nekik: menjetek Izraelbe, vagy Brüsszelbe vagy a Dunába – utalva az 1944-45-ös eseményekre, amikor Szálasi nyilas pártjának gyilkosai több ezer zsidót lőttek a jeges folyóba.
 

A történelmet nem lehet kitörölni, sem elfelejteni.
 A múlt megismerése és megértése nem csak a kormányok és a politikai pártok kötelessége, hanem az embereké, az egész nemzeté. Együtt kell szembenéznünk – akkor is, ha kellemetlen – és megpróbálnunk okulni a következményekből. A magyarok még nem estek át ezen a folyamaton. 

A múlt hónapban Észak-Kelet Magyarországon, Miskolc városában fasiszta fiatalok csoportja látványos könyvégető rituálén vett részt. A lángokba vetett művek között volt Radnóti Miklós összes versének kötete.
 
Radnóti csodálatos lírikus volt, a magyar irodalom egyik óriása.
 Egy erőltetett menetben, 1944-ben brutálisan meggyilkolták. Gyilkosainak utódai most a műveit ölik. Miért? Mert zsidó volt. 
És a rendőrség ott állt, és nem tett semmit.
 

Fordította: Markó Beáta

****************************************************************************
Utóirat:
 Schiff András zongoraművészt idén december 21-én, londoni koncertjének estéjén tüntetik ki az 1813-ban alapított Royal Philharmonic Society Arany medáljával. A patinás díjat ritkán, „kiemelkedő muzsikusoknak” ítélik oda, és az elmúlt kétszáz évben olyan művészek kapták meg – a teljesség igénye nélkül csak néhány nevet említünk –, mint Johannes Brahms, Pablo Casals, Richard Strauss, Igor Sztravinszkij, Yehudi Menuhin, Alfred Brendel, Ligeti György, Sir Simon Rattle és Daniel Barenboim. Schiff András nem lesz rossz társaságban – a szerk.

(168 óra)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése