2013. december 29., vasárnap

 

MAGYAR ZSIDÓ VALÓSÁG: A LÁGYMÁNYOSI PLÁGIUM SZOMORU TÖRTÉNETE 

AMIKOR "RABBI" RABBITÓL PLAGIZÁL...

   

Magyarországon, az elmult 60-70 évben a Tóra szakaszai, az un. heti szidrák , meglehetősen mostoha helyzetben leledzenek. Nincs aki irja, nincs aki olvasná őket. Ujabban bizonyos reneszánsz mutatkozik, a hétvégeken itt-ott megjelennek szidra ismertetések, de a legtöbben, sajnos, nincs köszönet. Az "egyetem", amelyről csak a napokban derült ki, hogy maga őfelsége Ferenc József alapitotta, még tisztességes Tóra-olvasókat sem képes kinevelni, hát még Tóra ismertetőket.

   Persze nem minden zsidó köteles tudni a Tóra pontozatlan szövegét felolvasni – még egy hitközségi elnök sem; de az elvárható lenne, hogy legalább a rabbik legyenek képesek erre. Hallottunk már ortodox zsinagógában is olyan leinolást, ahol a Báál-Kore a nyitott Tóra tekercs mellett lévő nyomtatott chümesből  "leinolt" és hallottunk másutt olyan produkciót,     ahol "najach mit ziben grájzn" ,  vagyis a két (héber) betüs Noé szó, hét hibával került a közönség fülébe.

                                                 *

   Most azonban nem erről lenne szó, hanem arról amikor egy "rabbi" egy másik rabbitól plagizál – anélkül hogy nevét emlitené! – és kollegája szellemi termékét mint saját "apró gondolatait" hozza forgalomba.

 

    A konkrét esetben a lágymányosi, svihák néven elhiresült botrányhős, tette ezt mult pénteken . Tessék csak elolvasni:

Apró gondolatok a zsidóságról és a hetiszakaszról

Esztendők óta van a Bét Sálom zsinagógának elektronikus hírlevele. Ebben a heti levélkében a programok leírása mellett próbálok egy rövid tanítást is adni. Megpróbálom néhány mondatban összefoglalni, hogy mit is jelenthet – egy szubjektív olvasó számára – az adott heti tórai olvasmány, a hetiszakasz.

Ebben a blogbejegyzésben összegyűjtöm a levélben kiküldött gondolatokat.
A bejegyzés hétről hétre bővül.

Olvassuk szeretettel!

Váérá (2013. 12. 26)

Képzeljük el, hogy évek óta végezzük már ugyanazt a munkát.

Kemény fizikai munkát, amiben nem egyszerűen elfáradtunk, hanem végleg kimerültünk, kiégtünk, frusztráltak vagyunk.
És akkor egy szép napon jön valaki, és egy új, egyenlőségen alapuló világot ígér, jutalmat és szabadságot.
Elhinnénk-e neki, vagy már feladtuk a reményt?
Készülnénk-e a jobb holnapra vagy már teljesen beletörődtünk a „sorsba”, és feladtuk az álmainkat?

Igen, így éltek őseink Egyiptomban.
Rabszolgák voltak hosszú éveken át, amikor jött valaki, és mindenfélét ígért.
Mózes az Örökkévaló ígéretét hozta, ami a megváltásról szólt.
Hogy van egy Ígéret földje, és rájuk vár, nincs minden elveszve.
Hogy van fény az alagút végén!
És létezik szabadság…

Ám hogyan reagáltak a zsidók?

„De ők nem hallgattak Mózesre “kimerültségük” és a nehéz rabszolgaság miatt.” (M. II. 6:9)
A “kimerültség” szó egy szubjektív fordítás… héberül körül van írva: “kocer rúach”  ”a lélek megrövidítése”.
Azaz nemcsak a fizikai kimerültségük miatt nem hallgattak Mózes szavára, hanem mert hiányzott belőlük hozzá a “lélek”.
Régóta szenvedték a fogságot, nem volt már hitük, reményük abban, hogy egyáltalán lehetséges a szabadulás abból a birodalomból.
A szabadság elérhetetlen volt számukra… Azaz elveszítették a lelkük egy darabját.
És éppen ezért kell hétről – hétre, szombatról-szombatra, majd pészáhról-pészáhra megemlékezni a szolgaságról illetve a szabadulásról, hogy tudatosítsuk önmagunkban, miszerint kimerülni vagy kifáradni normális dolog ám a reményünket és a lelkesedésünket elveszíteni…

ezt a zsidó nép nem engedheti meg magának. ---

 

***

 

Hol itt a baj?

Szépen fésült "apró gondolatok", bár nem nagyon hasonlitanak a "rabbi" stilusához és gondolatmenetéhez.

 

Nem is azok!

 

Ez egy közönséges plágium (magyarul – lopás), ami egy nagyon nem szép  de annál büntetendőbb cselekedet. Ugyanis ezeket az "apró gondolatokat" egy valódi rabbi vetette papirra, Glitsenstein Smuél, izraeli chabadnik, aki jelenleg Pesten a Nagyfuvaros rabbija. Hetente irott Tóra magyarázatait az Emberbarát közli, amely a Nagyfuvaros lapja. Ezt szétküldik sokfelé, mi is kapjuk és a Svihák is kapja.

       Közel két éve közöljük Glitsenstein rabbi Tóra-magyarázatait, a szerző nevével és a forrás megjelölésével. Mindenki közölheti, a szerző biztos örül neki, hiszen ezért jött Pestre, hogy a jiddiskeitot terjessze. Az Uj Élet is közölhetné, ha akarná, de biztos nem úgy mutatná be mint saját "apró gondolatait".

 

      Ezt csak Lágymányoson teszik, ahol úgy látszik azt gondolják, hogy a heti szakasz olyan mint egy siksze, akit mindenki csak úgy, uk-muk-fuk magáévá tehet. (Az illető, egyik botránya után, azzal védekezett a Sip utca vezetőinél, hogy az  alany egy siksze volt...)

        Kétségtelen hogy Glitsenstein rabbi nem ellenezné, hogy gondolatait Lágymányos "hivei" is megismerjék. De miért anonimus? Nem ér a neve?

 

    Ha a magyar törvények is büntetik a plágiumot – az egyszer már "rabositott" "rabbi" nagyon megütheti a bokáját

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése