2013. július 26., péntek

AZ AtyÁK BÖLCS TANITÁSAI(11)

                    SÁMMÁJ ÉS A SZOMBATI HÁBORÚ...

 

    Az utolsó "páros" másik tagja, Sámmáj, tökéletes ellentéte volt Hillélnek.

 

Indulatos, az igazáért mindig harcra kész zelóta, aki gyűlölte a rosszat, és nem viseltetett türelemmel a Tóra és a zsidó nép ellenségeivel szemben.

 

Azonban ha vitában alulmaradt, belátta az ellenfél igazát, mint ezt Jonatán ben Uziellel, Hillél egyik tanítványával való vitája bizonyítja. Ebben végül Sámmáj belátta Jonatán igazát, és azt mondta neki: "Legyőzött engem, ben Uziél." (Bává Batra 134)

 

   A Talmud jó néhány esettel példázza Sámmáj túlzó viselkedését. Az egyik ilyen eset, amikor Jom Kippurkor nem akarta a gyerekét megetetni (holott a gyerekeknek nem kell böjtölni), s rabbitársainak kellett ráparancsolniuk, hogy adjon enni a gyereknek. (Joma 77) A másik történet, hogy amikor a menye szült, Sátorosünnepen, rést vágott a háztetőn, és ünnepi sátrat (Szukká) emelt a csecsemő feje fölé, ami a halacha szerint túlzás.(Szukká 28)

 

 A hagyomány megőrizte, hogy a szombatot kü1önösen tisztelte. Ha a hét elején talált egy szép szarvasmarhát, kijelentette "ezt eltesszük szombatra". De ha időközben talált egy még szebbet, kicserélte... (Bécá. 16) Szakmájára nézve építész vagy építőmunkás, esetleg vállalkozó volt. A Talmud elmesél egy történetet, mely szerint, amikor egy prozelita-jelölt kérdéseivel felidegesítette, a kezében lévő mérőónnal lökte őt félre. (Sábbát, 31)

 

    Túlzásokra hajlamos viselkedése politikai tekintetben is megmutatkozott. Szerinte az Írás szava - az ellenség elleni háborúban: "amíg csak le nem győzöd őt" (5Mózes, 20) - azt jelenti, hogy a háborút szombaton is folytatni kell, ha legalább három nappal szombat előtt kezdték el. (Sábbát, 19)

 

Áháron Heimann, a Talmud-bölcsek neves életrajzírója párhuzamot von a "páros" két tagja között. Szerinte Sámmáj rigorózussága, hajlíthatatlansága a heródesi pogány elnyomó rendszer ellen küzdők szemléletéből ered. Hillél viszont Babilóniából jött, ahol a zsidók szabadon éltek, ezért ő azon a véleményen volt, hogy a zsidókat csak békés eszközökkel lehet megmenteni az edomita származású zsarnoktóI. Így aztán Heródes, aki tudta, hogy Hillélnek nincsenek politikai ambíciói, nem avatkozott bele a Szinhedrion ügyeibe, s bár a népet hűségesküre kötelezte, ez alól Hillélt, Sámmájt és tanítványaikat felmentette.

 

                                  ***

 

 

HilIél és Sámmáj egy-egy nagy Tanház élén álltak. Mindkettőjüknek sok tanítványa volt, ezek természetesen osztották mestereik szellemiségét, ugyanazokat az elveket vallották. A Talmud elmeséli, hogy a két Tanház három és fél éven át több száz halachikus kérdésben kemény vitákat folytatott, de megegyezésre sohasem jutottak. Így a végén egy "égi hang" (Bát Kol) döntött, s mondta ki, hogy mindkettőjük szava olyan, mint Isten szava, de a halacha (vagyis a döntés) HilIél álláspontját fogadja el mérvadónak. A Talmud (Jerusálmi, Jevámot) szerint HilIél ezt szerénysége révén érdemelte ki.Kezdetben azok, akik Sámmáj utasításai szerint kívántak élni - bár a halacha Hillél elvei szerint lett eldöntve - ezt megtehették azzal a feltétellel, hogy akkor minden tekintetben eszerint kell eljárniuk, akár szigorúbb, akár engedékenyebb is volt az álláspont.

 

  A későbbiekben viszont már Hillél tanítása vált általánossá, minden kérdésben ehhez kellett igazodni. Ő általában mérsékeltebb, nem túlzottan szigorú álláspontot képviselt, bár volt néhány konkrét eset, amikor éppenséggel Sámmáj volt a kevésbé szigorú elvet valló.

 

"Sámmáj mondta volt: Fő a Tóra-tanulás. Szólj keveset és tégy sokat, és fogadj minden embert kedvesen." (Ávot, 1,15) Úgy tűnik, ő volt az első, aki a Tóra-tanulás kötelességét professzionista szintre emelte. Maimonides "Fő a Tóra-tanulás" mondását úgy értelmezi, hogy a zsidó ember fő foglalkozása, legfontosabb elfoglaltsága a Tóra tanulmányozása kell hogy legyen. Minden egyéb - munka, üzlet, megélhetés, nem beszélve egyéb haszontalan időtöltésről- csak mellékes foglalatosság.

 

   Vannak, akik - Nátán rabbi "Ávot" traktátusa nyomán - Sámmáj mondását akként magyarázzák, hogy az ember mindig konzekvensen ragaszkodjék a halachikus előírásokhoz. A Tóra egy és oszthatatlan elve alapján mind saját magára nézve, mind másokra vonatkozóan egyaránt szigorúan kell a törvényeket betartani.

"Szólj keveset, és tégy sokat." Sámmáj szerint azonban nem elég keveset beszélni, mert ez még önmagában nem nemeslelkűség, hanem tenni kell sokat. És ha valaki megígéri felebarátjának, hogy tesz valamit az érdekében, ígérjen keveset, és tegyen sokat.

 

   "És fogadj minden embert kedvesen!"

 

  Sámmáj e mondása azt bizonyítja, hogy nem volt embergyűlölő fanatikus. A magánéletben, ha valakit meghívsz a házadba, légy vele kedves és szívélyes.

 

Maimonides kiemeli, hogya "minden ember" azt jelenti, hogy nemcsak a fontos, ún. nagy embereket kell kedvesen fogadni, hanem megkülönböztetés nélkül mindenkit. Bartinóra - folytatván ezt a gondolatmenetet - hozzáteszi, ha vendéget fogadsz, azt ne savanyú képpel tedd, hanem szívélyes mosollyal. Ez a magyarázat egyéb ként rabbi Nátán "Ávot" traktátusán alapszik, miszerint: "ha valaki a felebarátjának a világ minden kincsét adja ajándékba, de ezt úgy teszi, mintha a fogát húznák, akkor ezt olybá veszik, mintha nem adott volna neki semmit. Viszont ha csak valamilyen csekélységet is ad neki, de ezt barátságos gesztussal teszi; ez olyan, mintha a világ minden kincsét adta volna neki..."

 

   A néhai lubavitsi rebbe  Atyák magyarázatában Sámmájról elmondja, hogy természeténél fogva valóban nagyon indulatos ember volt, aki nem hajlott a kompromisszumokra, különösen olyan dolgokban, amit ő a zsidóság lényegének tartott. Ennek ellenére, amikor hallotta Hillélt - aki arra biztatta tanítványait, hogy legyenek olyanok, mint a békeszerető Áron és tanítványai, akik mindenkit szeretettel fogadnak, s ezáltal hozzák az embereket közel a Tórához - ez olyan hatással volt Sámmájra, hogy már ő is "minden emberre" vonatkoztatta azt, hogy kedvesen kell fogadni.(Likuté Szichot, 17).

 

   Sámmáj erkölcsi útmutatást tartalmazó mondása megfelel Jeremiás (Jirmijáhu) próféta meghatározásának, amit a Bölcsről, a Hősről és a Gazdagról mond.

A Bölcsnek azt mondja: tedd a Tórát fő foglalkozásodnak. A Gazdagnak: beszélj keveset, és tegyél sokat. A Hősnek: fogadj minden embert szívesen, s még ha nem szíveled, küzdd le ellenszenved. Ki a hős? Aki rossz ösztönét legyőzi... (Bártinora)

 

 Sámmáj szavait több nemzedék kommentátorai próbálták mélyebben elemezni. 150 évvel Sámmáj halála után a Talmudban olvashatjuk: "Jer és lásd, mi a különbség a régebbi és a mostani nemzedék között! Annak idején a legfontosabb a Tóra-tanulás volt, minden egyéb csak mellékes. Ily módon virágzott a Tóra is, és az emberek megélhetése is biztosítva volt.

Manapság viszont, amikor a munka és az üzlet a fontos és a Tóra csak másodrendű - se ez, se az nincs biztosítva." (Bráchot, 35).

 

 Rés Lákis, aki csípős kijelentéseiről és merész hasonlatairól nevezetes, a csak időnként Tórát tanulót a házasságtörő férfihoz hasonlítja, akit az Írás is elítél (Példab. 6, 32), mivel az állandó és folyamatos Tóra-tanulás olyan, mint egy jó házasság. (Szánhedrin 99)

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése