2013. július 7., vasárnap

 

ATYÁK  bölcs tanitásai ( 7)

             NE BARÁTKOZZ A GONOSSZAL!

 

"S mondotta az árbéli Nitáj: Tartsd távol magadat a rossz szomszédtól.

 Ne barátkozz a gonosszal és ne hidd, hogy megmenekülhetsz a büntetéstől. " (Atyák l, 7).

 

 Nitáj mondásai a hasmoneus királyság hanyatlásának egy kritikus korszakából származnak. Nitáj társa, Josua ben Perachja már Egyiptomba emigrált, hogy megmeneküljön Jánáj zsoldosainak kardjától. Nitáj szavakba foglalja, miként védekezhet a Bölcsek által vezetett vallásos tömeg; hogy befelé kell fordulniuk, belső emigrációba kell vonulniuk, mert ez a túlélés egyik biztosítéka. Figyelmezteti a népet, őrizkedjék a ,,rossz" szomszédtói, akitől a zsidóságtól idegen hellén kultúra szokásait sajátíthatja el. Tartózkodni kell a szomszédtól, már csak azért is, mert nem lehet tudni,  nem besúgó, provokátor-e, netán fizetett ellenség. Hiába közeli a szomszéd, tartsd magad távol tőle! - tanácsolja Nitáj.

 

 A Talmud-bölcsek általános következtetésként fogalmazták meg ezt a gondolatot: Jaj a gonosznak, és jaj a szomszédjának!", amit úgy kell értelmezni, hogy amikor a rossz szomszédot eléri megérdemelt büntetése, abból a szomszédjának is kijuthat. Mózes is figyelmeztette a népet, hogy tartsa magát távol Korachtói és alvezéreitől - akiket végül is utolért az isteni büntetés, és elnyelte őket a föld -, nehogy hasonló sorsra jussanak ők is.

                                    ***

A "szomszéd" fogalmát a Misna nagyon tágan értelmezi. Ezalatt éppúgy érthető lakásszomszéd, mint olyan, akivel együtt dolgozik valaki. A lényeg, hogya "rossz ember"-rel szemben teljes izoláltságot ír elő. Érdekes megfigyelni, hogy Nitáj a szomszédra vonatkoztatva csak a "rossz" jelzőt használja, a későbbiekben már a "gonosz" megfogalmazást alkalmazza. "Ne barátkozz a gonosszal!" - mondja -, ami alatt az értendő, hogy megtilt mindenfajta érintkezést a "gonosszal", akitől még Tórát sem szabad tanulni. Itt példának Elisa ben Avuját említi a rabbi Nátán Misnája.

 

   Bartinora hozzáteszi, hogy a "gonosszal" való érintkezés még abban az esetben is tilos, ha nem követik a példáját. Ez olyan, mint amikor valaki bemegy egy bőrcserző műhelybe, nem nyúl semmihez, nem ér hozzá semmi, mégis átitatja őt az ott terjengő rossz szag, amit kénytelen magával vinni...

 

   A "gonosz", (rásá) misnai fogalma meglehetősen tisztázatlan. Általában olyan megátalkodott embert értenek alatta, aki nem hajlik a jó szóra, aki gúnyt űz a bölcsek szavaiból, aki elveti a Tórát, és tagadja annak isteni eredetét stb. Bölcseink szerint, "aki kezet emel felebarátjára", rossz üzleti tanácsot ad, vagy akár nem adja időben férjhez a lányát (mert azt akarja, hogy az otthon dolgozzék és kiszolgálja őt), az szintén "gonosz" (rásá, róse).

 

   Mint a felsorolásból is érzékelhető, a "rossz" -at a Misnában sokkal tágabban értelmezik, mint a modern héber nyelvben. Ebben az értelmezésben a "gonosz" ellentéte az "igaz" ember, azaz a cádik.

A "rossz" legjellemzőbb értelmezése a Bibliában (Jesájáhu 3,11) található, ami úgy fejezi ki magát, hogy "rásá ráá" (vagyis rossz - gonosz). A Talmud felteszi a kérdést: hát létezik "jó gonosz"? A válasz: "Aki rossz mind Istenhez, mind az emberekhez, az a »rossz gonosz»". (Kiddusin 40)

 

                              ***

 

A Misna kommentátorai történelmi példákkal igazolják Nitáj téziseit. Íme:

Lót, aki leköltözik Szodomába, a bűnös városba, és annak gonosz lakóival barátkozott - menekülésre kényszerült, miközben felesége is meghalt, s ő örülhetett, hogy megmenthette puszta életét.   

 

      

           CSEMPÉSZÁRU A KOPORSÓBAN


Kabbalisztikus hangvételű magyarázat, miszerint a "rossz szomszéd" nem más, mint az ember saját rossz ösztöne.

 

Olyan embertől is tartsd távol magad - szól egy további értelmezés -, aki ugyan egy cádik, de a "szomszédság", azaz a közösség ügyeiben veszekedős és összeférhetetlen... (Ánáf Joszéf)

 

                               ***

 

"Ne hidd, hogy megmenekülhetsz a büntetéstől!" (Uo.) (A Misnában szó szerint: ne tégy le, ne mondj le az istencsapásról.) A Misna e különös megfogalmazása több kommentátort is megihletett.

 

   A Midrás Smuélban az olvasható, hogy ha látod, hogy egy rossz, gonosz embernek jó dolga van - ne gondold, hogy megússza a bűnhődést, előbb-utóbb elnyeri méltó büntetését.

Hasonlóképp vélekedik Bartinóra is, azaz ez a mondás csak a rosszul viselkedő emberekre vonatkozik.

 

  A lubavitsi rebbe viszont ennek azt a magyarázatát adja, hogy az ember minden igyekezete ellenére sem lehet biztos abban, hogy mindig tökéletesen helyes módon cselekszik, tehát valamelyes büntetésre mindig számíthat. Felvetődik a kérdés, hogy akkor miért "ne tegyen le" a büntetésról? A magyarázat: az a tény, hogy valaki tart a büntetéstől, olybá vétetik, mintha azt már le is rótta volna. (Menáchem M. Schneurson: Biurim löpirké Ávot.) A Rási-féle magyarázat már a furcsa megfogalmazást is magában foglalja. Szerinte, ha valami rossz ér, ne tégy le a reményről, hogy sorsod jobbra fordul. Ugyancsak Rási idézi ezzel kapcsolatban azt a salamoni mondást, hogy: "Boldog az az ember, aki féli Istent" (Példab. 28,14), azaz az ember viselkedjék előrelátóan, s számoljon cselekedeteinek következményeivel.

 

   A volozsini reb Hájjim eme mondásra az alábbi történetet mesélte el:

 

   Egyszer egy csempészbanda vámmentesen akart a határon valami árut átvinni amit koporsóba rejtettek, s mint temetési menet vonultak a határ felé. Valami azonban felkeltette a vámosok gyanúját, és követelték a koporsó felnyitását. Meg is találták a csempészárut. A csempészek - rettegvén a várható büntetéstől - keserves sírásban törtek ki. Erre a vámosok gúnyosan megjegyezték, hogy kár, hogy nem azelőtt sírtak, hogy lefülelték őket, mert ha ez történik, akkor valóban elhitték volna, hogy gyászolókkal van dolguk, és nem nyittatták volna fel a koporsót…

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése