2013. május 1., szerda


ZSIDÓNAK LENNI/CHÁJIM HÁLÉVI DONIN KLASSZIKUS KÖNYVE

A zsinagóga: a zsidók gyülekezete(2)

 

A zsinagóga mint intézmény


A zsinagógák önálló intézmények. Bármely zsidó csoport alapíthat, szervezhet, fenntarthat és felügyelhet helyi zsinagógát. Minden zsinagóga a többitől függetlenül működik, és vezetőség - választott tisztségviselők csoportja - irányítja. Bár a vallásgyakorlatban minden zsinagógának a zsidó törvénykódexek előírásait kell követnie, semmi nem tiltja, hogy saját irányelveik és szokásrendjük szerint járjanak el akár vallási, akár általános ügyekben. Léteznek nemzeti zsinagógai testületek, amelyeknek ajánlásait a legtöbb zsinagóga önként követni szokta, de ez nem kötelező, és nem befolyásolhatja kötelező erővel a helyi közösségek döntéseit. Az ortodox zsidók zsinagógai szertartásaik és eljárásaik során kötelezően betartják a zsidó törvénykódexekben meghatározott imádkozási és zsinagógai eljárási törvényeket. Rabbijaik előírásait minden rituális ügyben kötelező érvényűeknek tekintik. Azok a zsidók, akik nélkülözik az effajta iránymutatást, saját "érzéseik" szerint követik vagy hagyják el a zsinagógai gyakorlat hagyományait. Így még azok a zsinagógák is, amelyek hivatalosan azonos "hitközösségi" csoportosuláshoz tartoznak, számottevően különbözhetnek egymástól aszerint, hogy milyen vallási irányelveket, milyen istentiszteleti rendet követnek. Igaz, hogy a rabbi irányítása és viselkedése majdnem mindig komoly befolyásoló tényező, de a közösség szimpátiája alapján történő szabad rabbiválasztás ezt a befolyást néha - bár nem mindig - inkább elméleti síkon tartja.

Minden zsidó szabadon beléphet bármelyik zsinagógába, imádkozhat ott, és részt vehet a közösség életében, függetlenül attól, hogy mennyire hagyományhű vagy elkötelezett.

Az avatatlan számára persze magyarázatot kíván a zsinagóga életében való részvétel és az ott történő imádkozás közötti különbségtétel. Ez Amerikában nem szokatlan. [Magyarországon sem. A fordító.] Előfordul, hogy valaki részt vesz a zsinagógai közösség életében, és tagja annak, anélkül hogy akár egyszer is imádkozott volna ott; és olyan is akad, aki rendszeresen imádkozik a zsinagógában, anélkül hogy tagja lenne a közösségnek. A "tagságot" nem annyira az imádkozás, mint inkább a részvétel határozza meg. A tagság feltétele évente egy bizonyos járandóság befizetése. A legtöbb zsinagóga bevételének, éves költségvetési alapjának tetemes részét ezek az összegek teszik ki. A zsinagóga tagjának lenni annyit jelent, mint anyagilag - ha úgy tetszik, önkéntes adózással - támogatni és fenntartani a vallási intézményt, és a vallás iránt elkötelezett közösséghez tartozni. Nem szükséges hozzá vallásos indíttatás vagy személyes vallásos elkötelezettség. Az utóbbiak más elbírálás alá esnek, amelynek során többek között az imádkozás rendszerességét, a betartott micvákat, az etikai és erkölcsi normáknak való megfelelést is figyelembe kell venni.

A tagság tehát költségekkel jár. Vannak azonban olyanok is, akik nem képesek erre áldozni, vagy nem kívánnak ilyesmire pénzt kiadni. Az adószedési joggal rendelkező zsidó közösségek igyekeztek mindenkitől behajtani az adót, de a helyi zsinagógák sohasem kértek tagsági díjat a nincstelenektől, sőt eltartották őket.

Ros HáSáná két napja és Jom Kippur egynapos ünnepe kivételével - amikor a zsinagógának szinte minden tagja részt vesz az istentiszteleten, és a megjelentek száma jóval meghaladja a korlátozott számú férőhelyekét, szinte kiszorítva az állandó helyek tulajdonosait* - senki nem korlátozza azokat, akik nem tagjai a zsinagógának, és nem járulnak hozzá az intézmény éves fenntartásához: a többi 362 napon, az 52 szombatot és a többi fő ünnepet is beleértve, nem kell "belépődíjat" fizetniük. A zsidó törvények értelmében szombaton és ünnepnapon nem szabad pénzt szedni, ezért nem gyűjtenek vagy perselyeznek. A hétköznap reggeli istentiszteleteken szokás - bár nem kötelező - valamit bedobni az adománygyűjtő perselybe.
Lábjegyzet
* Bizonyos gyülekezetekben az éves díjat fizetőkkel szemben elsősorban azok számítanak tagoknak, akik előre fizetnek a főünnepi istentiszteletek ülőhelyeiért.

A legtöbb zsinagógában ezeken az ünnepeken igyekeznek a szegények elhelyezéséről is a lehető legjobban gondoskodni.

A mai zsinagógák feladatai


A zsinagóga fő célja, hogy a zsidók imádkozhassanak benne. Ezt a célt azonban csak akkor tudja betölteni, ha vezetői a tágabban értelmezett, történelmileg kialakult feladatkörök megfelelő ellátásáról is gondoskodnak.

A zsinagóga a tagság vallási és szellemi nevelésének eszköze lehet, és annak is kell lennie, hogy a legfiatalabbaktól a legöregebbekig mindenki felfoghassa a zsidó hit értelmét, jelentőségét, és mindennapi életének részévé tegye a vallási törvények megtartását, a judaizmus etikai és erkölcsi előírásainak figyelembevételét. Ezt más nevelési intézményekkel együttműködve, azok közvetlen vagy közvetett támogatásával lehet biztosítani. Az ifjúsági programok például nem hivatalos oktatási és gyakorlási alkalmak lehetnek.

A zsinagóga feladata, hogy ösztönözzön minden olyan törekvést és tervet, amely a hit, a nép továbbélését biztosíthatja. Fel kell ismernie Erec Jiszráél szerepét Izrael hitének fenntartásában, és támogatnia kell az élő kapcsolatot a Szentfölddel, ugyanakkor minden módon segítenie is kell a szorongatott országot.

A zsinagóga feladata az is, hogy segítse a zsidó élet elsődleges központját, a zsidó otthont. Az igazi zsidó otthonnak mindig szüksége van a zsinagógára. De ha az otthon légköre nem ad megfelelő késztetést, a zsinagóga összeomolhat.

Feladata a zsinagógának a hűség erősítése is - nem az intézményhez való hűségé, hanem az Istenhez valóé, akit szolgálnia kell, és a Tórához, az isteni parancshoz valóé. A micvákhoz, a Tóra tanításaihoz való hűség a zsidó hit igazi értékmérője, nem pedig egy intézmény iránti lojalitás.

A zsinagóga vezetése éppen ezért nem tekintheti az intézményt pusztán az imádkozásra való gyülekezőhelynek: szem előtt kell tartania, hogy a hit minden értékének kibontakozását tevékenyen támogató eszköz is. Másszóval a modern zsinagóga a hivatalos és nem hivatalos zsidó nevelés, a szellemi-vallási fejlődés, a judaizmus értékeit a napi életbe plántálás közvetítője. A zsinagóga sikeres vagy sikertelen működését az határozza meg, hogyan tesz eleget ezeknek a feladatoknak.

Ezek a feladatok elsősorban a diaszpórabeli zsinagógákat terhelik, ahol még a kevésbé vallásos zsidók is - akik nem járnak rendszeresen imádkozni, és akinek életében az imaház viszonylag kis szerepet játszik - a zsinagóga körül csoportosulnak. Azért lépnek be a gyülekezetbe, hogy kinyilváníthassák zsidóságukat, megtalálják azonosságukat. A zsinagógához tartozás a diaszpórában a zsidó azonosságtudat igazolásának megszokott, az asszimiláltság mértékétől független módja. Járhat valaki a zsinagógába azért, hogy gyermekei részt vegyenek a fiatalok számára szervezett oktatási és kulturális programokban. Előfordulhat, hogy a lakókörnyezet társadalmi élete a zsinagógához kapcsolódik, s van, aki ebben akar részt venni. Mások családi kapcsolatok révén kötődhetnek egy-egy zsinagógához, még ha vallási jelentőséggel nem bír is számukra az intézmény. Pontosan ezért olyan nagy a diaszpórabeli zsinagógák felelőssége: a nem vallásos zsidósággal való állandó kapcsolat lehetőséget ad a vallási intézmény vezetői számára, hogy az Istenhez való teljes és mélyen átélt visszatérésre - a tsuvára - ösztönözzenek. Lehetőséget ad, hogy az azonosulás iránti körvonalazatlan vágy vagy az egyéb indítékok - például a bizonyos előnyök megszerzésére való törekvés - mélyebb értelműekké, a zsidósághoz való szorosabb kötődéssé váljanak.

Az istentiszteletekre rendszeresen járó hívő zsidók is joggal várják el, hogy a zsinagóga segítséget adjon nekik gyermekeik hitben való neveléséhez, zsidóságra és vallásra tanításához és az asszimilációs törekvésekkel szembeni ellenállásuk erősítéséhez. Azt is joggal kívánják meg, hogy a zsinagóga könyvtárában vagy tanházában ne csak a könyvekhez lehessen hozzájutni, hanem tanító is álljon rendelkezésükre, hogy tudásukat gyarapíthassák; sőt azt is, hogy az istentiszteletek előtti vagy utáni alkalmi találkozásokon kívül is rendszeres társas életet élhessenek a többi zsidóval.

Izraelban - ahol a társadalom egész élete zsidó módra zajlik, ahol a legtöbb közösségi intézmény és rendezvény a zsidó kulturális és vallási értékeket tükrözi, ahol a kormány biztosítja a vallásos oktatást, ahol a nyilvános könyvtárakban hozzáférhetőek a zsidó könyvek, az egyetemeken zsidó tanulmányokat lehet folytatni, és ahol a szociális intézkedések a kormány feladatai közé tartoznak, nem pedig zsinagógai közösségekre hárulnak - a zsinagógák szerepe egyértelműen az imádkozásra és felnőttoktatásra korlátozódik. Miután az egész ország zsidó, itt nem működnek azok erők, amelyek a diaszpórában még a nem vallásos zsidókat is a zsinagógákba vonzzák: csak azok tartoznak zsinagógai közösséghez, akik legalább a szombati és az ünnepi istentiszteletekre rendszeresen járnak.

Viselkedés a zsinagógában


Minden közösségnek, amelynek legalább tíz zsidó férfi tagja van, meghatározott hellyel kell rendelkeznie, ahol imádkozni lehet. Ezt a helyet zsinagógának - bét kneszetnek - hívják, jiddis neve sul. Az egy településen lakó zsidók közösen építhetnek zsinagógát, amelyben elhelyezhetik a szintén közösen vásárolt Tóra-tekercset és más szent könyveket.

Ahol nincs állandó napi minján vagy megfelelő számú férfi az istentiszteleteken, ott a közösség tagjainak egymást kell részvételre késztetniük.

A zsinagógákat és tanházakat, a vallásos tanulmányok helyeit tisztelettel és megbecsüléssel kell övezni. A bét kneszet, a zsinagóga és a bét midrás, a tanház igazán szent hely. Állandóan éreznünk kell az ott lakozó Isten jelenlétét, és ennek viselkedésünkben, öltözködésünkben és az imádkozásban is tükröződnie kell.

Ahogyan a zsidó hit Nagy Temploma a jeruzsálemi ősi Templom volt, úgy minden zsinagóga és tanház mikdás meát, kis Templom, a Szentély kicsinyített szellemi mása.

A szentélyben nem szabad enni és inni.

A zsinagógában nem szabad rohangálni: méltósággal és tisztelettel kell járni benne.

Zsinagógában vagy tanházban imádkozni nagy micvá, mert ezek szent helyek. Igyekezzünk ott imádkozni, még ha egyedül vagyunk is.(folyt.köv.)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése