Rabbi Efráim Osri

Mélységből kiáltok : Rabbinikus

 kérdések és válaszok a Holokausztból

Fülszöveg      Szabadon idézve Jeremiás prófétát: „Olyan ember vagyok, aki megtapasztalta a nyomorúságot.” Én magam is átéltem az ebben a könyvben feljegyzett kérdésekben és válaszokban leírt eseményeket. És azt szeretném, hogy a többi zsidó, sőt az egész világ tudomást szerezzen, és sose feledkezzen el arról a bestialitásról, amelyet, a modern civilizáció és technikai szakértelem álarca mögé rejtve, Hitler és társai szabadítottak az emberiségre.. .A zsidó vallási törvényekről és gyakorlatról feltett kérdések, amelyekre annakidején válaszolnom kellett, nem tudósok által felvetett akadémikus problémák voltak, sem pedig afféle „Mi van akkor, ha…?” elméleti játékot játszó bogaras különcök által felvetett elképzelések. Ezeket a kérdéseket olyan hétköznapi zsidók tették fel, akik nem voltak hajlandóak puszta túlélésre törekvő, csak az ösztönük által hajtott állatokká lealacsonyodni.

Pészách a gettóban

Kérdés: A pészách közeledtével számos probléma merült fel a gettóban a cháméccel (kovászos, kelesztett élelmiszer) kapcsolatban. Ez idő tájt az éhség napról napra nőtt, és az ember még egy olaj-bogyónyi mennyiségű maceszt sem talált, amit a pészách első estéjének micvájaként elfogyaszthatott volna. Két probléma merült fel ezzel kapcsolatban:
1. A gettó élelmiszer-fejadagjának részét képező fekete bab fogyasztható-e pészáchkor?
2. Egyeseknek sikerült piszkos krumplihéjat találniuk a munkahelyükön. Ezt a krumplihéjat porrá akarták törni, a port összekeverni egy kevéske liszttel, amihez valahogy hozzá tudtak jutni, majd ebből akartak maceszt sütni pészáchra.

 Ez a keverék rendesen engedélyezett, mivel a zöldség- és gyümölcslevek nem kelesztő anya-gok. A krumplihéjakról azonban megőrlésük előtt mindenképpen le kell dörzsölni a koszt. Vízzel való lemosásuk következményeképpen viszont víz, azaz egy kelesztő anyag kerülne a keverékbe. Van-e lehetőség a krumplihéj felhasználására?

Válasz: Amilyen szörnyűséges körülmények között kényszerültek élni a zsidók a gettóban, nem is volt kérdéses, hogy lehetett babot enni pészáchkor, azzal a feltétellel, hogy akinek módja van rá rögtön forrásban lévő vízbe helyezze a babszemeket. Akinek azonban nem volt módja forrásban lévő vízben megfőzni a babot, ehette azt bármilyen módon elkészítve.
Ami pedig a koszos krumplihéjat illeti, a nagyszerű bölcs, Rabbi Avrohom Dovber Kahana-Shapira úgy rendelkezett, hogy a koszt ruha- vagy rongydarabbal kell ledörgölni róla. Semmilyen körülmények között sem szabad vízzel lemosni, mivel a víz liszttel öszszekeverve kelesztő anyagként viselkedhet. Miután a héjat ruha- vagy rongydarabbal megtisztították, az porítható, és némi liszttel összekeverhető, majd a keverék megsüthető – akár a pészách bejövetelét követően is.

A sütést megelőzően a maceszlapokat villával meg kell szurkálni, hogy ne hólyagosodjanak fel. A rabbi, nyugodjék békében, utasítást adott a módszer nyilvánosságra hozatalára és terjesztésére, nehogy valaki véletlenül másképpen járjon el.

(Forrás:Zsido,com)