MIT MOND A HALACHA(*:A fejkendőről és a parókáról?
Zsidó emberek egyik külső ismertetőjele, hogy a férfiak, valamint a férjes asszonyok valamiféle fejfedőt viselnek. Ez lehet kipá (kissapka, jármulke), kalap , fez vagy turbán a férfiaknál és fejkendő, kalap, sapka, turbán, nem átlátszó hajháló - vagy p a r ó k a – a nöknél.
A férfiaknál a fedett fej a vallásosság külső jele, ámbár a Halacha szempontjából sokkal kisebb jelentőségü mint a nőknél, vagy mint az egyéb vallási kötelezettségek, parancsolatok. Sokan azok közül akik kipát viselnek, nem tudják hogy a szakáll eltávolitása beretvával, sokkal nagyobb vétek (D’orájjtá) mint a fedetlen fej, ami nem egyéb mint beidegződés, illetve meggyökerezett szokás..
Más a helyzet a zsidó nőknél, vagyis férjes asszonyoknál. A rájuk érvényben lévő talmudi kód szerint egy férjes asszonynak tilos az utcára kimenni fedetlen fejjel. Ennek a Kódnak a neve „Dát Jehudit”. (Ktubot, 72a, a Misnában), ami talán zsidó erkölcstannak forditható és ami nem egyéb mint a zsidó nőkre vonatkozó, erkölcs-morális szokások gyüjteménye. Mig a „Dát Móse” (uo), vagyis „Mózes vallása” (Tana), a Tórában gyökerező tilalmakat hangsulyozza, addig a Dát Jehudit, egy szokásjog gyüjtemény). Ez, több, a női szemérmességre vonatkozo utasitások mellett, főleg azt emeli ki, hogy tilos egy férjezett nőnek az utcára kimenni fedetlen fejjel. Ez a fogalom helyenként és időnként változott és ide is érvényes a Talmud azon megállapitása, hogy „Minden a helyi szokás szerint” (Hákol köminhág hemödiná – Pszáchim 119a, stb).
A tilalom gyökerei - nőnek közterületen fedetlen fejjel mutatkozni, ámbár ez csak szokás – a Tórában találhatok. Az un. „vizpróba” során, amikor a házasságtöréssel gyanusitott nőt, a Szentélyben vizsgálat alá vették (4. Mózes, 5, 11 –31), a kohanita felfedte az asszony fejét, illetve haját, ami eddig fedve volt, hogy „megszégyenitse” és presszionálja, higy vallja be amivel gyanusitják (lásd erről részletesen: Naftali Kraus: Az Ősi Forrás (1), Mózes öt könyve;a heti szidrák, 2. kiadás (Ulpius Ház), 2001, Nászó szakasza, 225-226 ol’) .
Innen a konklúzió, hogy „zsidó asszonyok nem járnak fedetlen fejjel” (Rabbi Jismáél iskolája, Ktubot 72). Hasonlóképpen vélekedik a Szifré is. Voltak akik ki akarták terjeszteni ezt a szokás-tilalmat a ház udvarára is, de a Talmud elutasitja ezt, mondván. Hogy „ez esetben nem hagysz egy férjezett zsidó nőt („Ábrahám ősapánk lányát”) sem férje mellett”, mivel a „Dát Jehudit” szerint a férj köteles elválni feleségétől, ha az fedetlen fejjel jár. Bent a házban is fedett fejjel járni – ez egy haszid szokás, ami nem kötelező még a szokásjog szerint sem.
A Talmud elmond egy történetet egy Kimchit nevü asszonyról, akinek nagyon sikerült fiai voltak, köztük főpapok, és amikor kérdezték tőle, mi az érdeme, hogy ilyen szerencse érte, illetve milyen jó tett érdemében kapta ezt a privilégiumot – azt mondta hogy „soha, még házam gerendái sem látták egy hajszálamat sem”. A Talmud erre szarkasztikusan megjegyzi, hogy „sokan voltak akik igy viselkedtek, de ez nem használt nekik” (Joma 47,a).
PARÓKA A TALMUDBAN
A FEDETT FEJ ÉS AKÖZÖTT, HOGY EGY SZÁL HAJ SE LÁTSZON KI – MEGLEHETŐS TÁVOLSÁG VAN. Ide tartozik a Talmud azon megállapitása is, hogy egy arasznyi fedetlen rész a női testben, valamint a női haj, akárcsak a női hang, egyfajta szexuális stimulátor, („Széár böisá – ervá” – Bráchot, 24, a) és ennélfogva tilos áldást, vagy bármilyen más szent szöveget mondani egy olyan férjezett zsidó nő jelenlétében, aki nem öltözik szemérmesen vagy nem fedi be a fejét. Mose Feinstein (zc”l) responzumában ezt arra korlátozza, ha az egész fej fedetlen, illetve az egész haj kilátszik (Igrot-Mose, Even Háezer, 1, 48) de ha nem, ha csak a haj egy része fedetlen, akkor nem számit a Dát Jehudit megszegésének és a nő nem veszti el a házasságlevelében (Ktubá) neki biztositott jogokat.
Korábbi kodifikátorok szigorubbak voltak. Maimonidés szerint „egy asszony aki nyilvános helyen fedetlen fejjel jár – megszegi a Dát Jehudit szokásjog-parancsát és ez erkölcstelenségnek (Ervát-Dávár) számit”, ami válóók. (Rámbám: Hájád Hecházáka, Hilchot Isut, 24, 11). R’ Joszéf Káró a Sulchán Áruchban (Even Háezer, 21, 2) megtiltja a férjes asszonyoknak, hogy fedetlen hajjal járjanak „a piacon” (vagyis nyilvános helyen), de nem számitja ezt válóoknak (uo, 115, 1).
Ez a háttere annak a többszáz éves erőfeszitésnek, amit a zsidó nők tettek, hogy esztétikus megjelenésüket megőrizve, eleget tegyen a Halacha követelményeinek. Bölcseink nagy sulyt helyeztek a női esztétikára, sok mindent megengedve, hogy „a feleségek tetszenek férjeiknek” (Sábbát 64,b; Jóma 78 b; Ktubot 65, b)stb. Eszerint megengedték hogy a feleség menstruációja ideje alatt is piperészkedjen és cicomázza magát, nehogy elhanyagoltnak tünjön férje szemében. Hol fátyol, hol vállkendő, hol fejkendő, vagy kalap, tette lehetővé, hogy a kecske is jóllakjon és a Halachán (itt konkréte a Dát Jehudit –on ne essen csorba.
Ősidők óta a legnépszerübb eszköz erre a paróka volt, amit már a Talmud is emlit. Sábbát traktátusában (64,b), ahol Rási azt mondja hogy a paróka (Péá Nochrit) egy fonott hajkoszorú, amit a nő a saját hajára tesz, hogy az többnek látszon. Ha ez tökéletesen fedi az asszony haját – vagy akár ha csak egy kevés haj kilátszik – akkor ez elég a ma már Halachává vált szokás szempontjából.
Voltak és vannak ma is olyan rabbinikus tekintélyek, akik ellenzik és tiltják a parókát . Szerintük a nő fejfedés célja és értelme hogy messziről is észrevehető legyen, hogy itt egy férjes asszonyról van szó és a paróka erre messzemenően nem alkalmas, hiszem ma vannak olyan parókák, amelyek szebbek mint a legjobb fodrász által adjusztált „saját” haj. A szefárdi (keleti) vallásos zsidók körében a fejkendő illetve az olyan kalap az elfogadott, amely egy szál hajat sem hagy szabadon. Igy vélekedik Ovádjá Joszéf, a volt izraeli ortodox főrabbi is, aki hiveinek megtiltja a paróka viseletét. Ugyancsak fejkendőt vagy zárt kalapféleséget hordanak az izraeli telepesek (Mitnáchálim) feleségei is, akik egyfajta neo-ortodoxiát képviselnek.
Ezzel szemben a (néhai) lubavitsi rebbe, r’ Menachem Schnéurson, kizárólag a parókat tartotta elfogadhatónak, mivel azt egy vallásos nő semmiképpen nem veti le, „még ha akár Kennedy elnök is lép be hirtelen a szobába”, mig egy kendőt vagy kalapot, ami alatt rendezett frizura van, pillanat alatt el lehett tüntetni.
A mai kompetens rabbi tekintélyek többsége Izraelben és világszerte megengedi a parókát, ha az nem túl hosszú és nem túl feltünő. Igy az ultra-ortodoxia asszonyai parókát viselnek, mig a „csak” vallásosak kalapot hordanak házon kivül. Vizsnitzi, belzi és egyéb haszidok feleségei a kisméretü parókára kalapot vagy tüll-fátylat erősitenek, ami egyértelmüvé tesz a haj paróka jellegét. Jeruzsálemi szokás a (magyarszámazásu) ultra-ortodoxia körében, hogy a menyasszony fejét, esküvője napján kopaszra borotválják, amin aztán egész életében egy szorosra megkötött fekete kendőt visel. Ez ugyan a Talmud nem kultiválja, (Názir 28,b) mivel a férj tiltakozhat ellene, mondván: degusztáló számomra, hogy feleségem kopasz legyen. Ha az asszony idevonatkozó fogadalmat tesz – férje ezt érvénytelenitheti.
Dédanyáink Magyarországon (és másutt is) rövidre nyirott hajukra valami olyan anyagból készült szines hajimitációt tettek (Spicl), ami a kendő alől kikandikálva egy paróka benyomását kelthette. A mai modern ortodox menyecske órákat tölt egy exkluziv szalónban, hogy az egyéniségének megfelelő paróka költeményt tehesse a fejére. Izraelben egy ilyen modern, emberi hajból készült paróka több mint ezer dollárba is belekerülhet, mig a szintétikusak sokkalta olcsóbbak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése