AKI SAJÁT MAGÁT SZERETTE

 AZ ATYÁK BÖLCS TANITÁSAI (80)

 "Minden olyan szeretet, ami valamilyen érdektől függ, az érdek megszűntével a szeretet is véget ér. Az a szeretet, azonban, amely nem függ [külső] érdektől, az örökké tart. Az előbbire példa Amnon és Támár szerelme, míg az utóbbira Dávid és Jonatán barátsága.

 Ugyancsak minden olyan vita, ami önzetlenül, nem személyeskedően zajlik, eredményes lesz, míg a meddő vita, mely nem önzetlenül folyik, az hatástalan marad. Az elsőre példa Sámmáj és Hillél vitái, az utóbbira Kórách és a gyülekezet. " (Atyák, 5, 16-17).

  A Misna, bevégezvén a számokkal jelzett magyarázatokat, (tízes, hetes, négyes), a továbbiakban általános érvényű, magától értetődő igazságokat tartalmazó megállapításokkal foglalkozik. Az elso ilyen az érdekből fakadó szerelem, ill. szeretet. (Tudni kell, hogy a héber "áhává" szó egyaránt jelent szeretetet és szerelmet.)

 Joszéf ibn Ákin rabbi magyarázata szerint, ha pl. egy férfi egy nőt kizárólag a szépségéért, vagy egy nő a férfit vagyona miatt szeret, akkor a szépség elmúltával, vagy a vagyon elvesztésével a szerelem is elmúlik.

 A Misna erre példaként Ámnon és Támár szerelmét mutatja be. Mindketten Dávid király gyermekei, de csak féltestvérek voltak, mivel más más anyától születtek. Támár nagyon szép volt, Ámnon belebolondult, elcsábította és megerőszakolta. Ezt követoen meggyűlölte és elkergette magától. (Lásd 2 Sámuel, 13,16) Végül életével fizetett bűnös tettéért, nagy fájdalmat okozván a gyermekeiben nem sok örömet találó királynak.

 Tiferet Jiszráél különös magyarázatot ad az ilyen szeretetre. Ha valaki szeret valakit, akkor tulajdonképpen önmagát szereti, hiszen neki magának jó az, amit a másiktól kapni remél. Ámnon sem Támárt, hanem saját magát szerette, így az ő esetében nem lehet igazi szeretetről, ill. szerelemről beszélni.

 A Misna az érdek nélküli szeretet példájának - két hasonló korú férfi Dávid és Jonatán barátságát tartja, pedig Jonatán azzal is tisztában volt hiszen apja Saul király figyelmeztette is őt -, hogy Dávid veszélyezteti királyságát.

A Sné Luchot Hábrit halachikus vallásfilozófiai mű szerzojének példája szerint az, hogy "Izsák szerette Ézsaut - mondja az Írás -, [mert] szája szerint vadászott, és Rebeka szereti Jákobot" azt a különbséget mutatja be, hogy amíg Izsák addig szerette Ézsaut, míg az jó falatokról gondoskodott - ezért a meghatározás múlt időben van, addig Rebeka,  önzetlenül szerette Jákobot -, és ez jelen idoben szerepel, hiszen az önzetlen szeretet nem múlik el.

                                     ****

Az érdemleges és a meddő vita közötti különbség legeklatánsabb példája Sámmáj és Hillél vitái. Ezeknek egyetlen célja - a Tóra törvényei alapján - a halacha kialakítása volt, amely nélkülözött minden személyes ellenségeskedést. Egymás mellett éltek szeretetben és barátságban, bár mindkettőjüknek megvolt a maga iskolája, és nézeteikbol jottányit sem engedtek. Amikor Hillél és Sámmáj vitájában döntésre került a sor - szól a talmudi legenda -, megszólalt egy égi hang, és azt mondta: "mindkét vélemény az élő Isten hangja". (Eruvin, 13) Egyidejűleg az égi hang azt is mondta, hogy a halachát Hi1Iél álláspontja szerint kell megfogalmazni.

 Reb Chájim, a neves wolozsini jesíva-vezető, szokta mondani: "Csak olyan nagy embereknek, mint HiIIél és Sámmáj, szabad »Isten nevében« vitákat folytatni, a magunkfajta kiskaliberűek jobb, ha eItekintenek a vitától, még ha az »istenes« is."

                                  ****

 A meddő vitára jellemző példaként Koráchot és bandáját hozza fel. Érdekes, hogy a Misna nem említi meg, kivel folyt a vita (Korách megkérdőjelezte Mózes és Áron vezető szerepét, azt magának követelte), csak az egyik felet, "Korách és gyülekezeté" -t. Ebből azt a következtetést lehet levonni, mondják a kommentátorok, hogy a pártütők maguk között is marakodtak, hiszen nem elvi alapon cselekedtek, hanem egyszerüen mindenki vezér akart lenni. Így érthető, hogy az ilyen vita csak meddő lehet, nem hozhat semmilyen eredményt.

Miért nem azt mondja a Misna, hogy Korách és Mózes vitája? - kérdi Pri Chájim. Azért - feleli -, mert Mózes nem veszekedett velük...