Chanuka a zsidó folklórban

 

   Reb Ávrahám Jósua Hesl, az aptai cádik - akit a "zsidók szerelmesé"nek is neveztek - egy ízben a Chanuka-gyertyák meggyújtása után kiment a szabadba, majd mikor visszatért nagyon szomorúnak tűnt. Egy idő múlva ismét kiment, de amikor visszajött, ezúttal már egész valóján a vidámság lett urrá.

 

Hívei kivácsiskodására elmondta, mi történt:

 

- Elsőízben, amikor kimentem és tekintetem Mezibus felé vetettem, azt láttam, hogy a zsidók már felélték az egész "párnószét" (megélhetést), amit Ros Hásánákor az égben elrendeltek nekik. Arra gondoltam, hogy most még csak Chanuka van, és máris a nyakára hágtak az egész évi megélhetésüknek. Mi lesz ezután? Ettől nagyon elszomorodtam. Később ismét kimentem, felnéztem megint az égre, arra gondolván, hátha az első alkalommal nem láttam jól.

 

   És valóban, nem tévedtem, de aztán rájöttem, hogy tavaly is ugyanez volt a helyzet, és a jó Isten mégis adott a zsidóknak egész évben enni. Ettől aztán megnyugodtam, mert biztosan az idén is ugyanígy lesz.

 

                                                                         * * *

 

Az alábbi történetet a szentéletű kozsnitzi Mággid, reb Jiszráél, mondta el egy alkalommal híveinek:

 

- 7-8 éves koromban az ostrovcai reb Jechezkél jesivájában tanultam.

Gyakran fordult elő, hogy még éjszaka sem hagytam abba a tanulást, egyedül űltem a teremben s csak tanultam, tanultam.

Chanukakor apám nem engedett a tanházba menni, attól félvén, hogya többi hasonló korú fiatallal esetleg kártyázni fogok. Otthon nem tudtam tanulni, mivel oly szegények voltunk, hogy nem tellett még gyertyára sem, így megígértem apámnak, hogy elmegyek a jesívába, meggyújtok egy kis gyertyát, s ha az leég, hazamegyek.

 

   Az égieknek azonban úgy látszik, nagyon tetszett az én tanulni-vágyásom, és a kis gyertyával, a hanukaihoz hasonlóan, csoda történt. Nevezetesen az, hogy két-három óra helyett egész éjjel égett. Apám persze biztos volt benne, hogy én a fiúkkal játszom ilyen sokáig.

 

     Reggelfelé, amikor hazamentem, apám nagyon mérges volt, és se szó, se beszéd jól elvert.

Ennek ellenére nem szóltam egy szót sem, mert inkább eltűrtem a verést, minthogy a Tórát, mint kifogást említsem meg, pedig apám biztosan elhitte volna, hogy igazat mondok, hisz sosem hazudtam neki.

 

* * *

 

A dinovi Reb Zvi Elimelech, akit főműve után "Bné Jiszáchár" (Jiszáchár fiai)nak neveznek, egyszer elutazott mesteréhez, a lublini "Látnok" -hoz, Jáákov Jichák Horovitzhoz. Útközben azon töprengett, vajon melyik törzsből is származik Jákob fiai közül. Amint a különféle lehetőségeket latolgatta, hirtelen eszébe ötlött, hogy Chanuka tájékán mindig valami fennkölt érzés keríti hatalmába, egy kellemes, édes-bús hangulat, ami egyúttal fokozza a szentség érzését is. Nem lehet - morfondírozott - hogy ez azért van, mert a Hasmóneusoktól származom, hiszen nem vagyok kohanita. Akkor meg honnan ez az érzés?

 

   Megnyugodva gondolt arra, hogy most úgyis találkozik a Mesterrel, ő biztosan megtalálja erre a helyes választ.

Megérkezvén a Látnok házába, még mielőtt egy szót is szólhatott volna, a Látnok a következő szavakkal fogadta őt:

- Tudd meg, te Jiszáchár törzséből származol (akik írástudók és bírák voltak). Annak pedig, hogy Chanukakor szent érzés tölt el, az az oka, hogy te annakidején - vagyis a lelked - bíró voltál a Hasmóneusok törvényszékén.

 

  Ez volt az oka , hogy a dinovi cádik könyvének a Bné Jiszáchár nevet adta.

 

                                                            * * *

 

A ziditsovi Jichák-Ájzik házában igen szegényesek voltak mind a bútorok, mind az edények, a használati tárgyak. Ami ezüst található volt a házban, azok kizárólag szent célokat szolgáltak. Az összes ezüsttárgy nem állt másból, mint egy Chanuka-gyertyatartóból, néhány szombat-gyertyatartóból, egy szombat kimenetelekor - illatos fűszer céljára - használatos ezüst szelencéből, valamint egy ezüst zsebórából, melyen a számokat héber betűk helyettesítették.

 

    Történt, hogy egyik gazdag híve sorsoláson egy ezüst asztalkát nyert, amit elvitt ajándékba a cádiknak. Az nem akarta elfogadni, de fia rábeszélte, és azzal győzte őt meg, hogy micve céljára fel lehet használni; Chanukakor erre az asztalra helyezhetik a Menórát, miáltal teljesíthetik a micvék "megszépítés" -ének kötelességét.

 

    Ezzel az indokkal végül elfogadta az ajándékot, de az asztal egész évben a fia lakásán volt, ő kizárólag Chanukakor használta azt.

 

                                                                  * * *

 

Reb Jichák Ájzik, a ziditsovi cádik fiának apósa, a sztrettini reb Ábrahám - szintén ismert cádik - hosszú időt töltött el a Chanuka-gyertyák gyújtásával, az ezt követő énekléssel. A vő ezt nem egészen értette, mert apjánál azt látta, hogy az mindössze egy negyed órát tölt el az egész szertartással. Ezért megkérdezte apját, hogy is van ez?

- Valóban kész csoda - magyarázta apja - hogy amikor meggyújtom a Hanuka-gyertyákat nem égek el velük együtt. Te pedig azt akarod, hogy órákig tegyem ki magam életveszély nek?

 

                                                         * * *

 

        Chanukakor szokás a gyerekeknek pénzt adni ("Chanuka-geld"), hogy ezzel is ösztökéljék őket a Tóra-tanulásra.

 

    Egyszer a radzini rebbének Chanukakor kellett a fogát kihúzatnia, de az orvos nem akart tőle pénzt elfogadni. Azt mondta, vegye úgy a rebbe, hogy ez az ő Chanuka-Geldje, amit úgyis illett volna adnia.

A rebbe beleegyezett, de hozzátette:

- Aztán nehogy elmeséld ezt a híveknek, mert attól tartok, hogy jónéhányan akadnának, akik inkább kihúznák a rabbinak egy fogát, minthogy Chanuka-Geldet adjanak. . .