2012. augusztus 4., szombat

AZ ATYÁK BÖLCS MONDÁSAi (58)

   TÉVE DÉS  MINT V ÉTEK


 

Jehuda rabbi szokta mondani: "Légy nagyon elővigyázatos a Tan művelé­sében, mert itt egy jóhiszemű tévedés is olybá vétetik, mintha szándékos lenne." (Atyák, 4, 13)

 

Ahol Jehuda rabbit jelző nélkül emIítik, ott Jehuda ben I1ájról, szintén Akiba tanítványról van szó. Fiatalkorában Loddon Tarfon rabbinál tanult.

 

Az usai találkozón "szóvivőként" emIítették (Sábbát, 33,b) jó szónoki képessége miatt. Még azt is állították róla, hogy "Isten angyalához hason­lít", mivel jó megjelenésű, nagy formátumu tudósnak tartották. (Sábbát, 25,b és Nedarim, 49,a)

 

Úgy tudni, hogy azokban a halachikus vitákban, melyeket Meirrel vagy Simon rabbival folytatott, mindig az ő érvelése alapján döntöttek. A Talmud - egy másik helyen - arról tudósít, hogy ahol az a megfogalma­zás, hogy "egyszer egy haszid ... " szerepel, ott biztosan Jehuda ben I1ájról van szó, hiszen közismert volt jámborságáról.

 

Egyébként ő volt annak az aggadikus gyűjteménynek (Szifrá) is a szer­kesztője, amelyben a leviticus (Mózes 3. könyvében) leírt kohanita életvi­tel szabályai voltak lefektetve.

 

Jehuda rendkívül fontosnak tartotta az alapos, pontos tudást és ismere­tet, hogy ha bármit is kérdeznek a halacháról, arról mindig tévedhetetlen vá­laszt kell adni, Isten őrizz, hogy olyat, ami a kérdezőt félrevezetheti. Min­den - akár jóhiszemű - tévedés is olyan, mintha szándékos lenne, hiszen ha valaki nem "kapásból", hanem a téma alapos ismeretében válaszol, ak­kor tévedés sem következhet be (Bartinora).

 

    Hasonlóan vélekedik Meiri is. Neki szintén az a véleménye, hogya Talmud-tudósnak, a rabbinak olyan alapos ismeretekkel kell rendelkeznie, hogy mindig helyes és pontos választ adjon. Mert ha ismeretei hiányosak, esetleg téves válaszával félrevezetheti a kérdezőt, aki - ily módon - akaratlanul is vétkezhet. Egy ilyenfajta tévedés rosszhiszemű cselekedetként lesz megítélve.

 

                                                               *

 

Toszfot Jom Tav idézi Midrás Smuélt, aki azt feltételezi, hogy az idézetben nem a Talmudról, hanem tálmidról (tanítványról) van szó. Ennek értelmében Jehuda itt arra figyelmeztet, hogy a Mester jól válogassa meg a tanítványait, majd tanítsa őket alapos ismeretekre, mert ha tévednek, abból nagy bajok származnak.

 

   Tiferet Jiszráél összefüggésbe hozza Jehuda rabbi mondását az előbb mondottakkal. Az előző tanaita a tanítványt figyelmeztette, hogy ne szálljon szembe Mesterével, ez esetben pedig a Mestert figyelmezteti, hogy ne becsülje le tanítványai szellemi képességeit, még akkor sem, ha fiatalokról van szó vagy nem egy nagy tudásúról.

 

              Tiferet Jiszráél még azt is megjegyzi, hogy az elővigyázatosság akkor is helyénvaló, ha valaki nem akar rabbiként működni, csak magáért a tanulásért tanul, mert ha egyszer mégis kikérik a véleményét egy gyakorlati kérdésben, nem fog tudni helyes választ adni.

 

                                                             *

 

Egy eredeti magyarázat olvasható Éc Joszéf kommentátortól, aki azt vallja, hogya Talmud-tudósnak azért kell nagyon elővigyázatosnak lennie, mert ha téved, és a tudatlanok ezt észreveszik, akkor azok követik őt, s ebben az esetben ez már szándékos cselekedet. Így válik egy tévedés helytelen magatartássá.

 

      Kabbalisztikus magyarázattal szolgál Kneszet Jiszráél, aki a szent Árit (Lurja) idézi, mondván: ha valaki Tórát tanul azt követően, hogy vétkezett, akkor a tanulás a rossz szellemet ösztönzi. Mi tehát a teendő? Az, hogy mielőtt valaki leül tanulni, térjen meg, bánja meg bűneit, s akkor mint egy igazi cádik jelenik meg a fentiek színe előtt .

 

                                                                 ****

 

     Hasonlóan vélekedik Meiri is. Neki szintén az a véleménye, hogy a Talmud-tudósnak, a rabbinak olyan alapos ismeretekkel kell rendelkeznie, hogy mindig helyes és pontos választ adjon. Mert ha ismeretei hiányosak, esetleg téves válaszával félrevezetheti a kérdezőt, aki - ily módon - akaratlanul is vétkezhet. Egy ilyenfajta tévedés rosszhiszemű cselekedetként lesz megítélve.

 

*

 

Toszfot Jom Tov idézi Midrás Smuélt, aki azt feltételezi, hogy az idézetben nem a Talmudról, hanem tálmidról (tanítványról) van szó. Ennek értelmében Jehuda itt arra figyelmeztet, hogy a Mester jól válogassa meg a tanítványait, majd tanítsa őket alapos ismeretekre, mert ha tévednek, abból nagy bajok származnak.

Tiferet Jiszráél összefüggésbe hozza Jehuda rabbi mondását az előbb mondottakkal. Az előző tanaita a tanítványt figyelmeztette, hogy ne szálljon szembe Mesterével, ez esetben pedig a Mestert figyelmezteti, hogy ne becsülje le tanítványai szellemi képességeit, még akkor sem, ha fiatalokról van szó vagy nem egy nagy tudásúról.

Tiferet Jiszráél még azt is megjegyzi, hogy az elővigyázatosság akkor is helyénvaló, ha valaki nem akar rabbiként működni, csak magáért a tanulásért tanul, mert ha egyszer mégis kikérik a véleményét egy gyakorlati kérdésben, nem fog tudni helyes választ adni.

 

*

 

Egy eredeti magyarázat olvasható Éc Joszéf kommentátortói, aki azt vallja, hogya Talmud-tudósnak azért kell nagyon elővigyázatosnak lennie, mert ha téved, és a tudatlanok ezt észreveszik, akkor azok követik őt, s ebben az esetben ez már szándékos cselekedet. Így válik egy tévedés helytelen magatartássá.

Kabbalisztikus magyarázattal szolgál Kneszet Jiszráél, aki a szent Árit (Lurja) idézi, mondván: ha valaki Tórát tanul azt követően, hogy vétkezett, akkor a tanulás a rossz szellemet ösztönzi. Mi tehát a teendő? Az, hogy mielőtt valaki leül tanulni, térjen meg, bánja meg bűneit, sakkor mint egy igazi cádik jelenik meg a fentiek színe előtt

 

os..

,t:

 

Az, hogy "nem tudtam", nem lehet kifogás, mint ahogy a törvény nem ismerete sem adhat felmentést a következmények alól.

Egy lengyelországi városkában élt egy nagyon rossz anyagi helyzetben élő zsidó, akinek senki nem nyújtott segítséget. Tudomást szerzett erről a cánzi rebbe, reb Hájjim, és megkérdezte a város rabbiját, miért hagyták magára a szerencsétlen embert. "Fogalmam sem volt róla, hogy ennyire súlyos a helyzete" - szólt a válasz.

- Ez nem kifogás - érvelt reb Hájjim. Bileám, a mezopotámiai varázsló is azt mondta (4 Mózes, 22, 34) "Vétkeztem, mivel nem tudtam..." De miben vétkezett, ha nem tudta? Abban, hogy maga a nem tudás a vétek.

Egy rabbinak tehát tudnia kell mindenről, ami körülötte van. Ha nem tud róla, az nemcsak hogy nem kifogás, hanem igazi vétek...

 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése