2012. június 17., vasárnap

Magyar zsidó valóság

 

                           ELSŐ KÖVET , ELSŐ ELŐSZÓ

                                Slomó Marom  ז"ל  emlékére

     

     83 éves volt, amikor betegsége legyőzte akaraterejét. Pesti volt, de izraeli, a hadseregből jött a diplomáciába, mint sokan mások és amikor összeomlott az agyaglábu terror-birodalom és a magyarok is esélyt kaptak a függetlenségre – hivták jöjjön a megujitott kapcsolatok istápolására. Előszőr mint érdekképviseleti iroda, majd nagykövet.

 

    Amikor az első "Ősi" megjelenhetett Budapesten, 1990-ben – Marom volt a nagykövet és ő irta az első előszót az első könyvhöz.

 

Ime:

 

 

AZ IZRAELI NAGYKÖVET ELŐSZAVA                        

  

 

Izrael magyarországi nagykövete magyarul írja ezt az Előszót  az izraeli újságíró magyar nyelven irott könyvéhez. A könyv, amelyhez ez az Előszó íródott, a könyv népének legfontosabb könyvéről - a Bibliáról szól.

 

A Bibliáról _ a könyvről, ami megőrizte a zsidó népet 2000 éves szétszóratá­sóban, más népek között, különböző világbirodalmak földjén, amelyek ma már csak történelmi emlékek.

 

A Biblia eközben nem maradt a zsidó nép egyedi tulajdona, hanem a zsidó-keresztény kultúra és erkölcsi rendszer alapja lett. A könyvben összegyüjtött ma­gyarázatok ennek a kulturális-erkölcsi rendszernek zsidó szemszögét tárja az ol­vasó el, és mint ilyen, bepillantást nyújt a nem zsidó olvasónak is, ennek a gon­dolati rendszernek szépségébe és mélységébe.

 

A tényt, hogy izraeli szerző zsidótárgyú könyve magyarul íródott, nemcsak kuriózumként említem. Amennyire tudom, az elmúlt negyven év alatt nem sok hasonló tárgykörü könyv látott napvilágot Magyarországon. Ebben a vonatkozás­ban ez egy hézagpótló mű, ami nemcsak a zsidó öntudat és önbecsülés erősítését szolgálhatja, hanem azt a most megmutatkozó széles körü  igényt is, hogy az Ószövetség világa újból közkinccsé válhasson Magyarországon.

Slomó Marom, nagykövet

 

      

                                                                  * * *

          Mielőtt Pestre utazott találkoztunk – kérésére (valaki a Netivből,ajánlotta neki, hogy beszéljen velem) – és nem bánta meg. Utána több nagykövet is ezt tette, köztük a névrokon is. Ezidáig még mind irt Előszót az azután folyamatosan megjelenő "Ősik"hez.

 Nem bánták meg.

 

   Slomó zl  volt  az első aki felmérte a megujuló zsidógyülelet veszélyét. Ő szokta mondani bizalmas körben hogy "tudjuk miből nem szalonna". Tudtuk, de ez nem segitett. Naivak voltunk, reméltük hogy a zsidók allijáznak. Aztán már nem reméltük.

 

     Néha mondta, négyszemközt, hogy "irigyel" szókimondóságomért , amit  ő, mint diplomata, nem engedhet meg magának. Én nem születtem diplomatának, mondtam neki. Ebben maradtunk.

     Jó zsidó volt és odaadó izraeli hazafi, egy olyan világban amelyben ez nem számit kurrens "portékának".

     

                       Legyen lelke bekötve az élet kötelékébe

                          תהא נפשו צרורה בצרור החיים

                                                                       N.K.                

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése