2012. május 7., hétfő

HETI HAFTARA - BEHÁR - 2012

Vájomer Jirmijáhu 

 

?Ki vesz ilyenkor földeT

 

 

"Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Fognak még házat, szántó­földet és szölöt venni ebben az országban!" [Jeremiás (Jirmijáhu) 32:15.1)

 

 

Az ostromgyűrűben szorongó Jeruzsálem uralkodó osztálya élesen elítéli a próféta defetizmusát, amellyel azt hirdeti, hogy a város eleste elkerülhe­tetlen. A keresztény időszámítás előtt 587-ben már csak Júdea mini király­sága létezik, miután az asszírok elfoglalták és megsemmisítették Izrael országát. Most a babilóniai hadsereg ostromolja a zsidók fővárosát, amelynek elfoglalása már csak idő kérdése.

 

Jeremiás alakjával több ízben foglalkozunk. Az ő tragikus alakja kíséri végig az Első Szentély pusztulását és az azt megelőző korszakot is, amelyben a nép nem hallgatott rá, a király és emberei pedig egyenesen bűnbaknak kiáltották ki, és őt okolták azokért az eseménye­kért, amelyeknek csupán hű krónikása volt. Hosszú pályafutása alatt mindig egyedül állott nézeteivel: hűséges tanítványával- egyben íródeák­jával -, Báruch ben Nérijával rettenthetetlenül hirdették az isteni igét, szólították föl a népet a megtérésre, az egyetlen lehetséges morális útra, vagyis a zsidósághoz való töretlen ragaszkodásra. Vigasztalta is a remény­vesztett népet: vele ment száműzetésbe Egyiptomba, s ott is halt meg. A babilóniai száműzötteknek küldött üzenete - "Fáradozzatok annak a városnak békességén, ahová fogságba vittelek benneteket, és imádkozza­tok érte az Örökkévalóhoz, mert annak békességétől függ a ti békességetek is!" (Jeremiás 29:7.) - a gálutban élő zsidóság mottój ává lett az évszáza­dok során.

* * *

 

Jeremiás, az "áruló", a háftárászakasz története idején a király börtöné­ben ül, helyesebben az "őrparancsnok udvarában" tartják fogva Cidkíjá­hu király parancsára. Júdea utolsó királya így vádolta a prófétát: "Miért prófétál od, hogy azt mondja az Örökkévaló: Ezt a várost a babilóniai király kezébe adom, és ő elfoglalja azt?" (Jeremiás 32:3.) Jellemzően uralkodói logika: a próféta köteles azt mondani, amit az államhatalom elvár tőle. Ha a lelkiismeretére hallgat, és azt mondja, amit az isteni sugallat diktál, akkor dutyiba vele!

Itt következik a prófécia. Jeremiáshoz látomásában eljön szülővárosá­ból, Ánátotból nagybátyja, Chánámél, és azt ajánlja neki, váltsa ki a földet, amely ősi jussa - és így elsőbbségi joga van visszavásárlására -, nehogy idegenek kezére kerüljön. Az erre vonatkozó törvény a háftárá­hoz kapcsolódó Behár hetiszakaszban található (3Mózes 25.).

Alighogy véget ér a próféta látomása, valóban megjelenik a rokon a börtönben, és előadja ajánlatát. Jeremiás Isten jeladását látja ebben: " ... ráismertem, hogy ez az Örökkévaló szava ... " (Jeremiás 32:8.) Rááll, hogy teljes áron megvegye a Binjámin-törzs termetén, Ánátotban lévő földet.

A dolog első hallásra hihetetlennek tűnik. Jeruzsálem eleste küszöbön áll, a churbán, a pusztulás előreveti árnyékát. Ki vesz ilyenkor földet? Ki az a bolond, aki értékálló ezüstjét most ingatlanba -_ földbe -_ fekteti?

* * *

Jeremiás az, a pusztulás optimista prófétája, aki hisz saját próféciájában: a nagy visszatérésre tett isteni ígéretben, amely a megtérést követi majd. Próbálj uk meg elképzelni, milyen hatást tesz az ostromtól gyötört népre a demonstratív cselekedet: a fogoly próféta hét sékel ezüstöt és még tíz - kisebb - ezüstpénzt fizet ki a földért. A Biblia  részletesen beszámol a vásárlás körülményeiről, a szerződés két példányáról, amelyeket cserép­edényben helyeztek el, "hogy sokáig megmaradjanak". Jeremiás megma­gyarázza, miért vett földet ebben a kétségbeejtő pillanatban: "Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Fognak még házat, szántóföldet és szőlőt venni ebben az országban!"

 

Az üzlet lebonyolítása után Jeremiás az Egek Urához fohászkodik.

Történelmi visszapillantás ában megemlíti Isten nagyságát, az egyiptomi kivonulást, az ország birtokbavételét, majd így folytatja: "Az ostromsán­cok már a városig érnek, elfoglalására készen, és ez a város fegyver, éhínség és dögvész folytán az ostromló káldeusok kezébe kerül. .. És mégis ezt mondtad nekem, Istenem, Ó, Örökkévaló: Vedd meg ezt a szántóföldet ezüstért, és hitelesíttesd tanúkkal! - pedig ez a város a káldeusok kezébe kerül!" (Uo. 32:24--27.)

 

Úgy tűnhet, hogy a próféta nem biztos a dolgában. Hallgatott ugyan az isteni szóra, megvette az ánátoti földet, amely már az ellenség kezén volt - így sem az eladó, sem a vevő számára nem ért egy fabatkát sem -, de legalább szeretné tudni, mire jó mindez. Így magyarázza M. Bola a Dáát Mikrához fűzött magyarázatában. Azt is hozzáteszi, hogy a próféta akkor is hangoztatja az isteni igét, ha nem érti pontosan.

 

Mecudát Dávid, a neves Biblia~kommentátor megpróbálja feloldani a próféta szavaiban óhatatlanul föllelhető ellentmondást. Hiszen ő maga mondta íródeákjának: "Fognak még házat, szántóföldet és szőlőt venni ebben az országban!", tehát fölismerte a dolog jelképes voltát. Amit azonban Báruchnak mondott, a privát véleménye volt, "szíve szava", s nem az Örökkévalótól hallott ige.

* * *

J. Jacobson az erről  szóló értekezésében Jeremiás imáját elemzi, összehasonlítva más próféták imáival. Megemlíti a prófétának a földvásárlással kapcsolatos kételyei t, s megpróbál "belelátni" tépelődő lelkébe. Arra az eredményre jut, hogy az isteni válasz nem tartalmaz szemrehányást a kishitűségnek tűnő gondolatokért. A lényeg a nép meg­tisztulása a megtérés és megújulás által, hogy visszatérhessen ősei földjére. Ez az értelme a demonstratív földvásárlásnak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése