2012. május 16., szerda

Halál a fehér lovon


VENDÉGOLDAL


Kecskeméthy Géza / AMERIKAI NÉPSZAVA

 

Gyömrőn a Szabadság tér nevét Horthyra cserélték. Talán még érettségi nélkül, némi olvasottsággal is könnyű megérteni, miért szimbolikus ez a gesztus, és mi az, amit előre vetít: utakat, tereket, intézményeket neveznek majd el az országban Vitéz Nagybányai Horthy Miklósról, Magyarország egykori kormányzójáról, a tenger hőséről. (Már a nevében viselt „vitéz” szó is jelzi „hősiességét” – pláne, hogy ezt ő adományozta saját magának.)

Nyilván összeszorul minden “hazafi” szíve, amikor régi filmeken látja, hogy a Kormányzó Úr sötétkék “tengerésztábornoki” öltözetben, karddal az oldalán, hófehér lovon, könnyes ujjongások kíséretében bevonul Kassa vagy Kolozsvár főterére. De talán – a teljesség igénye nélkül is – érdemes megvizsgálni, hogy ki is volt ez az ember. Lehet, hogy még nem késő!

 

Tengerésztiszti akadémiát végzett, majd Ferenc József udvarában lett császári szárnysegéd.  A „snájdig” magyar tengerész – aki németül jobban beszélt, mint magyarul – az udvarból az osztrák-magyar monarchia haditengerészetének parancsnokává lépett elő, ellentengernagyi rangban.

1914-ben a császár háborúba sodorta a monarchiát. 1918-ban még volt egy lehetőség a már biztosan vesztett háború utáni kicsit kedvezőbb békefeltételek eléréséhez. Ehhez az ellenséges hadihajókat kellett volna kiszorítani  az otrantói-szorosból. Horthy négy hajót indított, köztük a Szent István cirkálót. Elfelejtette, hogy kisebb védő naszádokkal kell körülvenni és éjjel-nappal távcsövekkel kell fürkészni a tengert. Egy olasz motorcsónak, ötszáz méterről kilőtt két torpedója a tengerfenékre küldte Magyarország büszkeségét.
Ott mutatkozott meg először, hogy Horthyt nem rendítette meg azok halála, akik miatta vesztek oda. (Egy korábbi alkalommal „tizedelést” hajtott végre – engedetlenség miatt minden tízedik matrózát kihallgatás nélkül lövette agyon.)
200 halott.
1919-ben, a  Tanácsköztársaság idején tiszti karával, és katonáival Szegeden húzta meg magát. Közben az ország jelentős részét a román és a cseh alakulatok szállták meg. A szörnyű háborúból éppen hazatért rongyos katonákból és szegény munkásokból verbuválódott  Vörös Hadsereg kiverte a megszállók nagyobb részét. Horthy közben tisztjeivel bálozott Szegeden, nem segített az ország megmentésében.
3000 halott.
A 133 napig tartó Tanácsköztársaság idején Horthy katonáival tovább lapult Szegeden. A trianoni  béke után az  Orgoványban történt mészárlások Horthy tudtával történtek. Itt olyan kínzásokkal egybekötött, ítélet nélküli kivégzések voltak, amelyek az akkori  Európában máshol már nem fordulhattak elő.
60  halott.

(Ha a Horthy vezette Nemzeti Hadsereg által elkövetett kivégzésekhez a helyi megtorló akciókat is hozzászámítjuk, 1000-nél több volt az áldozatok száma.)
Horthy kormányzósága kezdetén gróf  Teleki Pál és Prohászka Ottokár katolikus püspök zsidóellenes törvényt (numerus clausus) dolgoztak ki elsőként  Európában (1920), amit ő hagyott jóvá: magyar egyetemekre zsidó származású magyar fiatalok csak korlátozott számban iratkozhattak be. Ez a törvény a magyar középosztály szellemi leépítését indította  el,  kiváló magyar agyakat taszított ki az országból. (Majdnem minden Nobel-díjasunk Horthy politikája elől menekült zsidó volt.) Horthy 1940-ben, miniszterelnökének, Teleki Pálnak ezt írta: „én egész életemben antiszemita voltam.”
Az országban Horthy primitív szellemének megfelelő légkör alakult ki. Magyarosnak kreált ruhák, fekete csizmák, árvalányhajas süvegek, melyekben az ország felsőbb vezetői még külföldön is megjelentek, gúnyos mosolyt kiváltva. Jellemzőek voltak a korra a „nagyságos-”, „tekintetes-”, „méltóságos-”, „kegyelmes-”, „főméltóságú uram” kötelező megszólítások is.

Hitler és rajongói jelentős hatalomhoz jutottak Európában. Horthy többnyire sváb származású, magyarosított nevű tisztekkel töltötte fel a honvédség vezérkarát.
Amikor 1938-ban és 1940-ben Horthy Csehszlovákiától és Romániától visszacsatolt területekre fehér lován bevonult, nagy volt a boldogság. Aztán jött a kiábrándulás. Az újra magyar területeken az ott maradt nem magyar lakosokat kegyetlenül üldözték.
A  Jugoszláviához tartozó magyarlakta területek – Bácska, Bánát – visszacsatolásával  Horthy nem foglalkozott. Sőt, 1940. decemberében „magyar-jugoszláv örök barátsági szerződést” írt alá, amely életbe is lépett 1941. február 27-én.
Németország 1941-ben megtámadta Jugoszláviát – csapatai átvonultak Magyarországon. Horthy ezt engedélyezte, sőt hadüzenet nélkül magyar katonákat és csendőröket küldött a németek árnyékában Szabadka, Újvidék visszaszerzésére, az általa aláírt szerződést megszegve. Ezt már miniszterelnöke, gróf Teleki Pál sem tudta elviselni , drámai búcsúlevelet küldött Horthynak (“…hullarablók  lettünk…”) és agyonlőtte magát 1941. április 3-án.
A hadüzenet nélkül bevonuló magyar csapatok elleni partizántevékenység ürügyével a „Hideg napok” idején a magyar csendőrök  és katonák Újvidéken a Duna jegére hajtottak szerbeket, magyarságukat megőrző zsidókat és a jeges vízbe lőtték őket. Voltak roma, ruszin, orosz és magyar áldozatok is.
3.700 halott.

Bosszúból a háború végén a szerb partizánok, katonák, önkéntesek tanyáról-tanyákra járva szörnyű módokon kivégezték a magyar férfi lakosság nagy részét.
Pontos adat soha nem került nyilvánosságra, de vannak becsült számok.
 30.000 halott.
1941. június 26-án, pár nappal azután, hogy Németország megtámadta Szovjetuniót Kassát felségjelzés nélküli repülőgépek bombázták. Erre hivatkozva  Horthy a németekért  rajongó vezérkar egyetértésével  hadat üzent a Magyarországnál 200-szor nagyobb Szovjetuniónak.  Ezt nem a vitéz Horthy, hanem miniszterelnöke, Bárdossy jelentette be. A honatyák kitörő tapssal fogadták. Horthy hadat üzent Angliának, Amerikának és még néhány távoli országnak is.
A világháborúban a második magyar  hadsereg a Don folyóig jutott.
1943-ban a németek sztálingrádi veresége után a háború elvesztése csak idő kérdése volt. Ennek ellenére Horthy nem rendelte vissza szenvedő hadseregét, sőt, tábornokain keresztül kitartásra kötelezte. És akkor, 1943 februárjában dörögni kezdtek az orosz ágyúk. Két hét alatt a teljes magyar hadsereget szétverték. Aki nem halt meg, vánszorgott a hóban Magyarország felé.
A szétvert hadsereg vezetője, Jány tábornok ezt közölte hadparancsában: „A második magyar hadsereg elvesztette becsületét.” Horthy hallgatott és kitartott Hitler mellett.
100.000 halott.
A fogságba jutottak legalább 40 ezren – nagy részük soha nem tért haza.
Legalább 30 ezer magyar megnyomorodott.
Horthy csapatai Szovjetunió elleni háború megkezdése után máris megkezdték a magyar állampolgársággal nem rendelkező zsidók összegyűjtését. 18 ezer embert a kárpátaljai Kőrösmezőről Kamenyec-Podolszk környékére szállítottak, ahol az élve maradtakat a németek legéppuskázták.
16.000 halott.
A háború alatt minden nemzetközi szerződést megszegve polgári lakosokat vittek ki a frontra, akiket – egyebek mellett – aknák kézzel történő felszedésére kényszerítettek. Munkaszolgálatra többségében zsidó származású férfiakat, például a magyar vidék  orvosait, tanárait, művészeit gyűjtették össze csendőrökkel. Különféle katonai alakulatokba és a bori bányákba kerültek, többnyire szadista keretlegények vezénylete alatt.

30.000 halott.

1944. márciusában Németország megszállta Magyarországot, néhány száz német SS tiszt átvette országunk vezetését. Horthynak egy szavába került volna, hogy a magyar katonaság és csendőrség ellenálljon.
Horthy Magyarországa eljutott oda, amit a numerus clausus „szelleme” jósolt: 1944 március végétől naponta indultak a vonatok „valahová”, útlevél nélküli magyarokkal. Úgy mondták, munkatáborba. A csecsemők, várandós nők, aggastyánok is. Hetven embert zsúfoltak egy kocsiba, ahol ülőhely nem volt, csak egy vödör. Horthy, a tenger hőse, a vitéz magyar kormányzó rezzenéstelen arccal nézte ezt a leírhatatlan borzalmat. Fájdalmas arra gondolni, hogy ha a Kormányzó néhány katonatisztet titokban elküld a felvidékre, hogy robbantsák fel a Lengyelország felé futó síneket, emberek tízezrei menekültek volna meg. És, hogy akik „nagy magyarnak” érzik magukat, azok is értsék: Kolozsvár és Kassa most talán magyar városok lennének.
450.000 halott.

Aztán  elkezdődtek a szovjet és főleg az amerikai légitámadások magyarországi célpontok ellen, hálából, hogy Horthy hadat üzent Amerikának is.

16.000 halott.
A szovjet csapatok 1944 augusztusában  elérték a Kárpátokat majd behatoltak a magyar területekre. A szerencsétlen magyar hadsereg még mindig harcolt a semmiért.
5000 halott.
Végre  október 15-én a várban lévő rezidenciájáról Horthy rádión bejelentette, hogy kilépünk a háborúból. Erre egy SS kommandó elfogta a fiát. A kormányzó másnap gyáván átadta a hatalmat egy Szálasi nevű katonatisztnek. És jöttek a nyilas suhancok, akik egyéb rémtettek mellett a gettókból kihurcolt zsidókat – cipőjüket levétetve – a ”rakodópart alsó kövén” a Dunába lőtték.
3.000 halott.

És jött Budapest több hónapos ostroma.
38.000 halott.

 

Vitéz Nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója 24 évi uralkodásának végeredménye: közel egymillió magyar állampolgár szörnyű halála és egy tönkretett, véglegesen megcsonkított ország. (A halottak pontos számát soha nem fogjuk megtudni, de szörnyű arra gondolni, hogy sokszázezren voltak.) Aki erről az emberről közteret nevez el, az vagy nagyon buta, vagy nagyon gonosz.

 

(Megjelent a Népszava Szép Szó mellékletében)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése