2012. április 24., kedd

AZ ATYÁK BÖLCS TANITÁSAI(35)

A KORONA ÉS A VIRÁGCSOKOR

 

"Jákob rabbi szokta mondani: Ha valaki úton van, és közben Tórát tanul, majd félbeszakítja tanulmányát és azt mondja: milyen szép ez a fa, milyen szép ez a barázda - az Írás szerint ez olyan, mintha halálos bűnt követett volna el. " (Atyák, 3,7).

  A fenti mondás megértéséhez hosszas magyarázat szükséges, hiszen a zsidó ember még áldást is köteles mondani a természet szépségeire. Hogyan lehet tehát halálos bűn az, ha egy fa vagy barázda láttán tetszését nyilvánítja?

 

A hangsúly azonban Tóra-tanulás "félbeszakításán" van. Amikor valaki tanul, akkor azt teljes figyelemmel, odaadással kell csinálnia. Ha eközben bámészkodik és a tájat figyeli, az nem tanulás, hanem csak annak megjátszása.

Bartinora szerint a fa és a barázda csak példázat, bármit fel lehet hozni, ami a figyelmet a tanulásról eltereli, de ha valaki úton van, akkor legygyakrabban mégiscsak a táj az, ami felkelti figyelmét. Az út azért fontos ebben a példázatban, mert az utak általában veszélyesek, de a Tóra-tanulás védelmet nyújt a zsidó embernek, viszont, ha abbahagyja a tanulást, ez a védelem megszűnik.

 

  Hasonló módon - vélik mások - ugyanez a helyzet, amikor valaki otthon tanul, és egy nem lényeges ok miatt félbeszakítja a tanulást.

 

                                                                             ***

 

A dolgok megértéséhez azt is tudni kell, hogy az Atyák idejében mindössze a Tóra öt könyve és a próféták könyvei léteztek mint írott "tudásanyag". Ezenkívül volt még az ún. "Szóbeli Tan", mely - miután nem is volt szabad leírni - a szó szoros értelmében szóbeli volt, úgy tanulták meg, hogy azt betéve tudják. Erre vonatkozik a Tórában előírt kötelesség:

"És tanítsd meg fiaidat, és beszélj róla (a Tóráról), amikor otthon ülsz, vagy amikor az utat járod". (5Mózes, 6, 7). Érthető mÓdon nagy fontosságot tulajdonítottak annak, hogy amikor valaki járja az utakat, közben tanuljon, ismételgesse a Biblia-verseket, mondja fel a Misnákat. S ha valaki ezt elmulasztotta megtenni, azt a tanaiták élesen eIítélték.

 

                                                                                  ***

A fent említett Jákob rabbi, teljes nevén Jákob Korsai, az Usa(Galilea)beli bölcsek egyike, Jehuda, a Fejedelem tanítója. Más verziók szerint ennek a Misnának a szerzője Simon rabbi, az ismert Bár-Jocháj, a római megszállók esküdt ellensége.

 

A római megszálló hatalom szigorúan tiltotta a Tóra nyilvános oktatását, de útközben viszonylag veszélytelenül lehetett tanulni. Innen azután a szigorú tiltás, hogy azt még a természet szépségéért sem szabad félbeszakítani (Lév Ávot).

 

Cháféc Chájjim egy hasonlattal magyarázta meg a tanulás félbeszakításának lényegét. Ha valaki akár egy kis időre is felhagy a Tóra-tanulással  -magyarázza - az olyan, mintha valaki a vasúti sínekból kivenne két-három méternyit a talpfákkal együtt. E néhány méternyi sín kivétele tönkretehet egy egész vasútvonalat s óriási szerencsétlenséget okozhat.

 

                                     ***

 

 

A pozsonyi Ktáv Szófér Misna-magyarázata így szól: Gyakran előfordul, hogy valaki kénytelen abbahagyni tanulmányait, hogy megélhetést biztosítson magának és a családjának. Az ilyen esetekben természetesen a tanulás szüneteltetése nem számít véteknek, mivel ez kényszerhelyzet szülte körülmény.

Ha azonban nem kényszerűségből hagyja abba a tanulást, hanem azért, mert a köznapi dolgokban - üzlet, munka - élvezetet talál, vagyis azt mondja: "milyen szép ez..." -, ez már egészen más elbírálás alá esik...

 

A mezritsi Mággid pedig ekként értelmezi: Aki a táj szépségét dicséri:

a természetet, Isten művét dicséri. Akkor miért vétkes?

 

A király egyik kedves hívének - így a hasonlat - egy drágakövekkel kirakott koronát adott ajándékba. A koronát egy szépséges virágcsokor kíséretében adta át, s a megajándékozott a virágcsokrot agyondicsérte, míg az értékes koronáról egy szót sem ejtett...

 

           

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése