2012. április 16., hétfő

 

תחתית הטופס

Antiszemita püspök szelleme az Élet Menetén

Zsákutcába menetel az Élet menete? 

-kérdi az Amerikai Népszava cikkirója

VENDÉGOLDAL

 

 

Erdő Péternek a magyar biboros primásnak, aki az idei Élet menete egyik vezérszónoka volt -  először Prohászka Ottokárral, a két világháború közötti és a mai katolikus antiszemita uszítással kellene elszámolni – irja az Amerikai  Népszava ÁLLÁSPONT rovatában. A cikk még a "menet" előtt irodott.

Mint kiderült, az antiszemita Lezsák Sándor azért beszélt volna az Élet Menetén, mert jelen lesz a svéd és az ausztrál parlament elnöke, így illendőségből a magyar parlament elnökének is ott kell lennie. Mivel jelenleg az antiszemita Kövér Lászlót az antiszemita Lezsák Sándor helyettesíti (az ugyancsak antiszemita Orbán Viktor azért nem lesz jelen, mert nem jön a svéd és az ausztrál miniszterelnök), ezért Lezsáknak kellett volna magyar részről beszédet mondani a holocaust áldozatainak emlékére. Ha van blaszfémia a világon, akkor ez az.

A legfrissebb hírek szerint Schweitzer rabbi mellett felszólal majd Erdő Péter bíboros is. Már csak ez hiányzik. A holocaustot megelőzően a két világháború közötti időszakot végigzsidózta a katolikus egyház. A katolikus főpapok megszavazták az első két zsidótörvényt. Prohászka Ottokár püspök a nyilasok által állami szintre emelt hungarizmus megalapítója. A korszak másik nagy szellemi vezetője, Bangha Béla olyan antiszemita szövegeket írt, náci nézeteket vallott, hogy ha a borok vakon való kóstolásához hasonlóan, név nélkül felolvasnánk egymás mellett Adolf Hitlert és Bangha Bélát, akkor Banghát hinnék Hitlernek. Ez nem túlzás, ahogyan szeretik állandóan elkenni a tényeket a magyarok, ez a színtiszta valóság. Aki tájékozatlan, az ne szóljon ilyenekbe bele, hanem olvasson, és művelje egy kicsit a sötét buta fejét.

Nagy öröm lehetne, hogy a katolikus egyház feje is részt vesz a holocaust megemlékezésen, ha ez őszinte lenne. Ha valóban megbánták volna, és fellépnének az antiszemitizmus ellen. De a katolikus egyház ma is az antiszemitizmus fészke, legnagyobb gerjesztője. Az alsópapság is és a főpapok is. Bábel Balázs és Márfi Gyula érsekek felmondják hibátlanul a kódolt antiszemita retorikát, és azért semmi bajuk nem lesz, az egyházuk nem határolódik el tőlük. Erdő Péternek akkor van keresnivalója egy ilyen rendezvényen, ha egyházában betiltja és szankcionálja az antiszemitizmust, megszaggatja a ruháját és port szór a fejére a bűnökért, amiket évszázadokon át a zsidók ellen elkövettek. Elismeri, milyen súlyos felelősség terheli az egyházát a holokausztért. Ebben az esetben van megbékélés, és nincs szebb, mint a katolikus és a zsidó főpap közös beszéde. De ha Erdő azért megy, hogy nagy általánosságokat mondjon a népirtásról, elítélje azt nagy általánosságban, bűnözőkre fogja, mint tette azt XVI. Benedek, amikor Aschwitzban járt, akkor a jelenléte nem kívánatos. A katolikus egyház ugyanúgy viszonyul az antiszemitizmusban és a holokausztban játszott szerepéhez, mint a pedofil ügyekhez. Amit nem lehet letagadni, azt próbálja elkenni,  a többit letagadja.

Erdő jelenléte, és az a reális veszély, hogy közönséges antiszemiták mondhattak majdnem beszédet az Élet Menetén, egy fontos jelenségre mutat rá. Az Orbán-rendszer igyekszik a külvilág előtt szalonképesnek mutatkozni, és azt a látszatot kelteni, mintha Magyarországon nem lenne antiszemitizmus, legalábbis ők nem támogatják. Ebből egy szó sem igaz, maga a "szabadságharc" is egy nagy antiszemita program, de a látszat érdekében felhasználnak ilyen zsidó rendezvényeket, ahonnan a szervezők nem merik elhajtani őket. A zsidó szervezeteknek át kell gondolniuk a stratégiájukat, különben kollaboránsokká válnak az antiszemitizmust támogató hatalommal szemben. A megemlékezések kezdenek rossz irányba menni, formálisakká, túl hivatalosakká válni, amelyek a protokollnak, a látszatnak szólnak, legalábbis erősen abba az irányba tolódnak. Ezért az állam és a mindenkori hatalom beavatkozik, és egyre inkább antiszemiták használják fel a maguk javára, hogy lemossák magukról az antiszemitizmus vádját.

A kérdés az: miért nem lehet bensőséges civil megemelékezéseket tartani? Mi szükség van a svéd és az ausztrál parlament elnökére? Ha magánemberként szeretnének részt venni, annak semmi akadálya. Az ő jelenlétük hitelesebbé teszi a megemlékezést, a holokausztot, visszaszorítja az antiszemitizmust? Egy cseppet sem. De arra jó, hogy akkor jöjjön a külügy, a kormány, a magyar állam, és erre hivatkozva bejelentse igényét az rendezvényen való részvételre, és elkezdik kisajátítani azt. Mi szükség van erre? A hétköznapokban olyan zsidózás folyik Magyarországon az utcákon, a boltokban, de még a parlamentben is, hogy nem lehet egy olyan napot tartani, ami csak a zsidóké, a túlélőké, a hozzátartozóké, az őszinte szimpatizánsoké és a velük együttérzőké lehet?

Nem kellene végre ezeket a rendezvényeket visszavinni oda, ahonnan, és amiért indultak? Vagy ha ezek menthetetlenül protokolláris és hivatalos megmozdulásokká válnak, ahol lassan már az antiszemiták adják egymásnak a mikrofont, akkor nem lehetne olyan igazi civil rendezvényeket szervezni, ami tényleg a civileké, az embereké, a hozzátartozóké, a szimpatizánsoké? A szervezők teljesen elvétik a célt, ha protokollaris, formális, állami rendezvényeket csinálnak, amit kisajátítanak és legitimációra, szerecsenmosdatásra használnak fel az antiszemiták. Az ember gyomra forog attól, amivé ezek a rendezvények válnak. El kellene gondolkodni, hogy ez a menet, ahova ezek a rendezvények tartanak, az élet vagy a halál felé visz?

                                                            * * *

    Nem mindenben értünk egyet a szélsőséges stilusban fogalmazott cikkel, de közöljük mert a lényegben igaza van és a lényeg a lényeg. A  magát hivatalos zsidóságnak tartó sipuccai szerecsenmosdatás nem szerencsés dolog és a volt "országos" udvarlása a főgálechnak és viszont, azt a római "főrabbit" juttatja óhatatlanul eszünkbe, aki a Vatikánban talált menedéket a Soában, majd utána, "hálából", katolizált.


Mi nem katolizálunk, mi már megmaradunk zsidóknak, még ha az egyik, vegyesházasságból származó, svihák, aki magát "rabbi"nak nevezi  - most degradáló módon csókolja a tegnapelőtti inkvizitor kezét.

  

A zsidóságot nem lehet megvenni, sem mézes-mázos szavakkal, sem az autódafék lángjával, sem Kun páter (Jms) golyószórójával.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése