2012. március 25., vasárnap

 

INTERJU IVÁNYI GÁBORRAL, AKIT "PÁRTUNK ÉS KORMÁNYUNK"

NEM TARTOTT MEGFELELŐNEK AZ IDEI SCHEIBER DIJRA. KÓRRAJZ.

 

"NE SZERESSENEK, (DE) LEGYENEK KORREKTEK!"

 

Az egyházi törvény és a politika önkényéről


 Interju Iványi Gábor lelkésszel, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség
vezetőjével – Bolgár György (GALAMUS)

Iványi Gábor: Azért telefonáltam be, mert valaki felhívott – én most nem tudtam hallgatni az adást –, hogy Rétvári Bence mondott valamit arról, hogy miért nem ismerték el a magyarországi evangéliumi testvérközösséget.

Bolgár György: - Igen, mert nem tudtál szerinte felmutatni egy olyan papírt, hogy te egy külföldön száz éve működő egyházhoz tartozol.

- Ez megint egy megtévesztés, és vagy arról van szó, hogy Rétvári Bencének nincs fogalma arról, hogy mi van az általuk készített, több ponton alkotmány- és alaptörvénysértő egyházi törvényben, mert ha tudná, hogy mi van benne, akkor azt is tudná, hogy ez nem feltétel. A törvény úgy fogalmaz, hogy vagy húsz év hazai, vagy száz év nemzetközi működést kellene igazolni. Na most, miután mi több mint harminc éve működünk Magyarországon, 1981 óta, ezért nem is kellene semmiféle külföldi százéves hátteret igazolni. Ez nevetséges is volna, soha nem lehetne akkor itt tulajdonképpen egyházakat elismerni, ha még a hazai működésen felül száz év külföldi létezést is el kellene kezdeni az embernek gyűjteni. Innen szervezve pláne. Annak rendje és módja szerint Lukács Tamás írásbeli felhívására, aki ugye az emberi jogi bizottság elnöke, én minden olyan papírt határidőre beküldtem, amit a törvény felsorol. Ő arra szólított fel, hogy ezeket küldjem be, mert a Tudományos Akadémia vizsgálni fog bennünket. Az önmagáért beszél, hogy a Tudományos Akadémia nem kívánt ebben részt vállalni, ez is a törvény feltételei közé tartozott, de hát több is veszett Mohácsnál alapon eltekintettek ettől a dologtól. De a többi anyagot, mint szervezeti szabályzat, mint bírósági bejegyzés, mint az egyház szervezetének a megválasztott tisztségviselőiről szóló mindenféle egyéb papírral felszerelt része, aláírás, és így tovább, ezeket mind határidőre beküldtem. A sajtóból tudtam meg, hogy ennek ellenére mégsem ismertek el újra bennünket, és hogy Lukács Tamás a Hírtévében lobogtatott egy papírt, aminek a beszerzésére a magyarországi metodista egyházat kérték fel, amely 1973–74-ben bennünket törvénytelenül, az akkori kommunista állammal és egyházügyi hivatallal kollaborálva, politikai okok miatt onnan eltávolított. Nem akarom újra elmondani, börtönbüntetést is kaptam, mindenféle egyéb dolgot, és több mint hét évi legalitás után voltunk kénytelenek megalakítani a magyarországi evangéliumi testvérközösséget, amelynek ráadásul van egy több mint száz éve működő metodista ággal írásbeli megállapodása. Ennek nyomán része a Wesley János Lelkészképző Főiskola az észak-amerikai szabad metodista ág oktatási intézményrendszerének. Közöttünk itt, Budapesten született erről írásbeli megállapodás. De nemcsak mi, talán maga a szabad metodista ág és még más metodista egyházrészek sem tagjai a metodista világtanácsnak. Na most, ha ők ráadásul nem is a világtanácstól kértek igazolást, hanem az egyik ágtól, a United Methodist Church-től, amelynek a magyarországi metodista egyház tagja, és mi annak tényleg nem vagyunk tagjai, ez megint csak megtévesztés, mert mondom, sok más nemzeti metodista egyházrész sem tagja, arról nem is beszélve, hogy a metodista egyház nem úgy épül fel, mint mondjuk a katolikus.

- Hogy van egy vatikáni központja a pápával.

- Igen. Nincs egy metodista pápa, hanem aki akar, benne van ebben az információs közösségben, aki nem akar, az nincs. De ezt menet közben találták ki, tőlünk nem kérték, hogy ilyen igazolást adjunk be. A törvény nem kívánja a harminc év feletti létezésünkhöz.

- De arra adott valaki valamilyen választ, Lukács Tamástól kezdve bárki másig, hogy ha az evangéliumi testvérközösség több mint harminc éve létezik, akkor ez miért nem elég?

- Nem. Erre senki nem adott. Ez ugyanolyan, mint ahogy előtte azt fújták, hogy én nem kértem az egyház továbbműködését, ami megint egy megtévesztő hazugság, mert én Lukács Tamás hivatalosnak tekinthető levelére mindent hivatalosan beküldtem. Az, hogy én esetleg nem csúsztam térden előttük, hogy ezt a kegyet újra elnyerjem, ami van, attól még a demokrata maradék hajszálaim az égnek állnak, hogy jogállamban hogy lehet így gúnyt űzni mások jogaiból. Nem beszélve arról, hogy semmiféle határozatot nem kaptam a parlamenttől. A sajtóból tudtam meg, hogyan szavaztak, hogyan vettek fel arra a listára bennünket, amin azok vannak, akik egy évig nem is kérhetik elismerésüket. Lukács Tamás még ki is jelenti, hogy vannak ezek között olyanok, amelyek alakilag megfelelnek, de most így döntöttünk.

- Mintha ő kezdene ebből kihátrálni, mert azt mondta, hogy az ő véleménye az, hogy nem kellene egy évig várni, hanem akár még tavasszal is meg lehetne vizsgálni.

- Felveteti a listára az egyházakat, de egy évig nem kérhetik majd elnyilatkozza, hogy szerinte tavasszal mégis lehet kérni. Mit lehet akkor elhinni? És ha, tegyük fel, megint beadnánk – nem tudom, egyáltalán elvárható-e a tőlünk, hogy megint könyörögjünk –, vagy ha egy év múlva újra jelentkeznénk és megpróbálnánk bebizonyítani, hogy de mi mégis vagyunk, akkor esetleg nyilatkoznának a szabad metodisták is. Hát nem paródia ez az egész dolog? Most nevetnék az egészen, ha nem arról lenne szó, hogy közben nagyon hátrányos helyzetű gyerekek ezreinek a sorsa, munkavállalók sorsa, az egész egyház méltósága függ ettől, mert az is egy hazugság, hogy semmi nem változik, ha egyesületté átvedlünk. Dehogynem változik! Egész más az egyesületi tagnak és az ott munkát vállalónak a jogállása. Nem egyházi személy többé a lelkész. Annak mindenféle hátránya van, és ezek nemcsak anyagi természetűek. Arról nem is beszélve, hogy egy nem egyház hogyan végez egyházi tevékenységet? Nincs ez sem kidolgozva, hogy az egyházi tevékenységet folytató egyesület az micsoda.

- Az lesz az igazán gyanús, nem? Egy olyan egyesület, amelyik egyháznak adja ki magát? Nahát, ezeket akartuk éppen kiszűrni az egyházak körül, mondhatják majd.

- Igen.

- Nem akarok cinikusabb lenni a cinikusoknál. A Velencei Bizottság egyházügyi törvényről kifejtett álláspontja szerinted segíteni fog?

- Azzal alapjában véve egyet lehet érteni, mert ugye az egyházi törvénynek is az a problémája, hogy felsorolja az alapvető emberi jogokat, ugyanúgy, mint a 90. évi 4. törvény, vagy a régi alkotmány is, sőt az úgynevezett átkosban is benne volt az alkotmányban a vallásszabadsághoz való jog, és ezt ez a törvény is felsorolja. Tehát a keret maga rendben lenne, csak azok a megszorítások a kérdésesek, amikre hivatkoztam én is, amikor az alkotmánybírósági panaszban megtámadtam a törvényt a kiebrudalásunk okán. Ezeket meg kellene a kormánynak semmisítenie, ha meg akar felelni azoknak az európai és kultúrvilágban lévő államokban szokásos normáknak, amelyek szerint eddig is, úgy, ahogy, élt. És a Velencei Bizottság is ugyanezeket a kifogásokat mondja, jelesül, hogy nincs jogorvoslatra lehetőség, hogy a parlament politikai döntést hoz…

-… Politikai önkény dönthet.

- És ezt nem lehet megfellebbezni. Micsoda dolog az, hogy mindennek megfelelünk, de nem engedélyeznek. Ez olyan, mintha például egy szakorvosnak, aki huszonöt éve praktizál, azt mondanák, hogy most elveszik a diplomáját öt évre, mert csak az lehet orvos, aki harminc évet eltöltött mondjuk műtősfiúként vagy betegtologatóként. És most öt évig ő is egészségügyi dolgozó marad, semmi baj, csak öt évig most betegeket vagy halottakat fog hullakamrába tologatni, mert olyan politikai döntés született.

- Igen, nyilvánvalóan önkényes alapon válogatnak ezek szerint. Hadd kérdezzek még valamit, mit tudsz erről a tőled megtagadott Scheiber Sándor-díjról, amire egy kuratórium előterjesztett téged és a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium meg törölt?

- Nem sokat, de előbb még hadd tegyek az előzőhöz nagyon röviden hozzá két apró dolgot. Ha a külföldi száz év számított volna, akkor nem világos, hogy a reform zsidó ághoz tartozó két felekezetet miért nem ismerték el. Erre meg az a magyarázat, hogy ők egymást közt nem tudták eldönteni, hogy melyikük képviseli a reformágat. Mintha nekik meg ezt kellett volna tudni, hogy előbb el kell dönteniük ahhoz, hogy őket elismerjék. Vagy ott van a Derdák Tibor által jelzett buddhista közösség, amely nem százéves, hanem annál lényegesen régebbi. 1999-ben Derdák Tibor fordította le azt az imakönyvet, amit máig használnak itt a buddhisták. Tehát nem most sebtiben, hanem jó régen már. És nem világos, hogy ha az eddigi gyülekezet lehet legális egyház, akkor ők miért nem. Tehát ezek mind politikai döntések, amelyeknek egy része kitalálható, hogy vajon miért. De ezek nem komoly szempontok.

- Igen, mert hiába van demokratikusan megválasztva a parlament, egyszerűen nem tartozhat a jogai közé az, hogy megállapítsa, hogy ez az egyház, ez a felekezet, ez a vallás nekem tetszik, a másik meg nem tetszik.

- Így van. Visszatérve a másik kérdésedre, én nem sokat tudok erről, mert előzőleg nem tanácskoztak velem. Ezt is abból tudtam meg, hogy valaki küldött egy gratulációt és egyben egy kis mellékelt felháborodást, hogy gratulál, hogy ezt a díjat megkaptam, ugyanakkor felháborítja, hogy a kormány törölt, és elküldte Komoróczy Gézának az üggyel kapcsolatos írását, vagy elmondott beszédét, amiben arról szól, hogy először fordult elő, hogy nem Scheiber Sándor halálának az évfordulóján tudták átadni a díjat, mert a kormány halogatta, húzta, halasztotta a döntést, lehet, hogy éppen miattam. Másrészt először fordul elő a díj léte óta, hogy a kormány belenyúl és valakit kitöröl. Tehát nem arról van szó, hogy több jelölt közül nem azt választja, akit mondjuk az első három közt jelöl a kuratórium, hanem a negyediket, ötödiket, hanem hármat jelöl, és ebből kettőt jóváhagy, egyet kihúz. Ez először fordul elő.

- Egyet mondj meg nekem. Miért nem szeretnek téged annyira a Fideszben?

- Ezt szerintem beszéljék meg a lelkiismeretükkel, vagy nem tudom én, kivel. És azt gondolom, hogy az nem lenne baj, hogy engem nem szeretnek. Ne szeressenek. Csak legyenek korrektek. És tartsák be inkább a törvényeket, mert azokra kell, hogy alapuljon minden.

- Igen. Szeretjük, vagy nem szeretjük egymást, de együtt kell élnünk, és ennek a szabályaira van például a demokrácia kitalálva.

- Erre gondolok én is.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése