2012. március 26., hétfő

HETI HAFTARA – CÁV - 2012



 

  A Szentély sem biztosíték--

 

 

" ... nem égő- és véresáldozatokról beszéltem őseitekkel ... amikor kihoz­tam őket Egyiptomból, hanem ezt parancsoltam nekik: Hallgassatok az Én szavamra, akkor Én Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek!" [Jeremi­ás) 7:22-23.)

 

 

Súlyos dolgokat vág itt a próféta a nép fejéhez. Az Első Szentély ideje végéhez közeledik: a nép - vezetői nyomán - idegen utakra tévedt, idegen kultúrát követ, és azzal áltatja magát, hogy a gépies Szentély-szol­gálat, az áldozatkultusz, ellensúlyozza a Tóra törvényeinek elhagyását, a zsidó kultúra elhajítását.

 

A Cáv hetiszakasz az áldozathozatal módozatait ismerteti. A próféta ellenben, elődeinek hagyományát követve, kijelenti, hogy az áldozatoknak önmagukban nincs jelentőségük, ha nem járul hozzájuk a megfelelő visel­kedés, a Tóra törvényeinek pontos betartása. Annak idején már Sámuel próféta is szemébe vágta Saul királynak, hogy fontosabb Istenre hallgatni, mint kövér juhokat áldozni ...

 

 Jesájá is szembeállítja a mechanikus áldo­zati szertartásokat és a szívvel-lélekkel betartott parancsolatokat, és ugyan­arra az eredményre jut: "Mit kezdjek a sok véresáldozattal? - mondja az Örökkévaló. - ... Ki kívánja tőletek, hogy eljöjjetek ... és tapossátok udvaromat? Ne hozzatok többé hazug áldozatot, még a füstjét is utálom!" ( Jesája, 1:11-13.)

 

A háftárában a próféta az áldozati kultusz súlyos elfajulásáról beszél.

Itt már nemcsak hiábavaló áldozatról van szó, amellyel az Örökkévaló jóindulatát szeretnék "megfizetni", hanem magának az áldozás koncep­ciójának eltorzulásáról is. Jeremiás ugyanis arról beszél, hogy a júdeai zsidók - a környező bálványimádó kultúrák befolyása alatt - tűzben áldozzák föl fiaikat és leányaikat Ben Hinom völgyében!

  

Hogyan juthattak idáig a zsidók? Hogyan lehetséges, hogy saját nemzeti államukban - amelyben áll a jeruzsálemi Szentély, és a papok pontosan teljesítik a mindennapi Isten-szolgálatot - Molochnak áldoznak? Félel­metes a fölismerés, hogy létezhetik zsidó ország - királlyal, hadsereggel és a független államiság minden egyéb kellékével-, amely annyira eltávo­lodott a zsidó eszméktől, hogy prófétája már nem egyszerűen haraggal ostorozza a népet, hanem szinte a falra írja a figyelmeztetést!

 

Ami a gyermekgyilkosságba torkolló pogány kultuszt illeti, ma már hihetetlennek tűnik, hogy a zsidóság a föníciai és moábita szokásoknak hódolva képes volt elsőszülöttjeit tűzben föláldozni. Ugyanakkor sokan ma is természetesnek tartják, hogy a zsidók átveszik az idegen környezet szokásait: nem gondolják végig, hová vezethet mindez ...

 

J. Jacobson (Cházon HáMikrá) föltételezi, hogy a gyermekgyilkosok megpróbálták az Írás egyes verseiből - az Ákédá első pászukjaiból, Jiftách lányának esetéből - kiolvasni az emberáldozat gyakorlatának igazolását. A Midrás Jeremiás szavait idézi a visszataszító kultusszal kapcsolatban, "amit Én nem parancsoltam, nem rendeltem, sőt eszembe sem jutott" [(Jeremiás 19:5., s ugyanezek a szavak szerepelnek a háftárá­ban is (uo. 7:31.)].

 A Midrás szövegmagyarázata nem hagy kétséget: .,» ... amit Én nem parancsoltam« Mésának, Moáb királyának [hogy áldozza föl elsőszülött fiát], »nern rendeltem« Jiftáchnak, hogy áldozza föl leányát, »sőt eszembe sem jutott«, hogy Ábrahám áldozza föl Izsákot [hanem csupán hűségét tettem próbára]." (Jálkut, 2Királyok 300:19.)

 

* * *

Semmi okunk arra, hogy az öngyilkos kultuszokat egyszerűen a bibliai múlt soha vissza nem térő motívumai közé soroljuk, főleg ha korunk divatos szokásaira gondolunk, amelyek ma is szép számmal szedik értel­metlen áldozataikat: a kábítószerezésre, a "sportnak" csúfolt autós szá­guldozásra, a féktelen szexuális szabadosságra, a tömeggyilkos AIDS melegágyára . .. Ha az ilyesminek való hódolás nem egyéni kedvtelés többé, hanem beépül a "nemzeti ideológiába", akkor a nép hanyatlásnak indul. Ez különösen érvényes a zsidó népre, amelynek fennmaradását a Tórához, a saját nemzeti kultúrájához való ragaszkodása biztosította. Ha

ez nincs - hiába a Szentély, hiába a királyság és az állami függetlenség jelképei -, a pusztulás csupán idő kérdése ...

 

Persze nem szabad azt hinni, hogy Jeremiás vagy a többi próféta semmi­be veszi vagy ellenzi az áldozatot. Ezek a Tóra többi parancsolatával való helyes összhangban fontos szerepet töltöttek be: összekötő kapocsként funkcionáltak a zsidók és Istenük között. A próféta kifakadását az áldo­zatkultusz ellen Kimchi úgy értelmezi, hogy az áldozás rendje nem szerepel a Tízparancsolatban, így nem tartozhatik a lényeges parancsolatok közé.

* * *

A fejezet elején - ez nem szerepel a háftárában - a próféta kikel az álpróféták ellen, akik a népet azzal áltatják, hogy nem eshet bajuk, hiszen "az Örökkévaló temploma van itt" (Jeremiás 7:4.) ... "Ti hazug szavakban bíztok ... Loptok, gyilkoltok, paráználkodtok, hamisan es­küsztök, a Báálnak tömjéneztek ... Azután idejöttök, és megállt ok előt­tem ebben a házban, amelyet azt Én nevemről neveztek el, és ezt mondjá­tok: Megszabadultunk! ... Vajon rablók barlangjának nézitek ezt a házat. .. 7" (Uo. 8-ll.) Emlékezetébe idézi a zsidóknak, mi történt velük Silóban, és büntetésül a pusztulás képét festi eléjük ...

J. Jacobson arra a következtetésre jut, hogy Jeremiás szerint a Szentély léte önmagában nem jelent biztosítékot a zsidó nép fennmaradására és biztonságára saját országában.

Arról, hogy mikor mondhatta el Jeremiás ezt a próféciát, M. Bola (Dáát Mikrá) úgy véli, nem lehet a pontos időszakot behatárolni, mert a próféta mondanivalója egész tevékenységének idején érvényes lehetett. J. H. Hertz Menássé király idejére teszi a történetet: ez a király sok pogány szertartást honosított meg Jeruzsálemben, és erkölcstelen szobrokat állíttatott a Szentélybe.

* * *

A nyomott hangulatú, borúlátó háftárá mégis reménykeltő szavakkal zárul: Jeremiás könyve 9. fejezetének 22. és 23. versével. Ezekben a próféta jó tanáccsal szolgál: "Aki dicsekedni akar, azzal dicsekedjék, hogy érti és tudja rólam, hogy Én vagyok az Örökkévaló ... " Ehhez persze tanulni és elmélkedni kell - de hát éppen ez a cél. Aki tanul és elmélkedik, annak nincs ideje arra, hogy vétkezzék ...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése