NAPI NYOLC ÓRA ALVÁS
Chanina ben Chachináj rabbi mondotta: "Aki sokat éjszakázik, aki magában járja az országutakat, és a szívét hívságos dolgokra irányítja, az életével játszik." (Atyák 3, 4).
Chanina mondása a mindennapi életből vett alapigazságokkal foglalkozik, legalábbis első látásra. Aki sokat éjszakázik, és nem alszik eleget, az beteg lesz, mert az embernek alvásra van szüksége ahhoz, hogy egészséges legyen. Aki egyedül járja az országutakat, az veszélynek teszi ki magát, mert az utak - soha, sehol - nem biztonságosak. Aki meg hívságos dolgokra adja a fejét - más értelmezés szerint, aki semmittevéssel tölti napjait -, az életével játszik, mert az unalom öl.
Jiszráél Lifsitz, danzingi rabbi Tiferet Jiszráél nevű kommentárjában összeköti a három emIített dolgot, és azokat közös nevezőre hozza. Aki sokat éjszakázik, és nem alszik eleget, az mind fizikailag, mind szellemileg megszenvedi azt. Aki egyedül kószál, az testi épségét veszélyezteti, míg a semmittevő, aki ölbe tett kézzel ül, az szellemi tespedéstől szenved.
Mindhárom kategória - mondja Lifsitz rabbi - végeredményben az életével lakol.
Meiri rabbi, a neves Talmud-kommentátor mondotta Maimonides alapján: "...bármennyire is hitünk alaptételei közé tartozik, hogy hiszünk az isteni Gondviselésben, mely minden lépésünket vigyázza, nem szabad, hogy az ember olyasmit tegyen, amivel veszélyezteti önmagát. ... például sokat ébren lenni éjjel nem tesz jót az egészségnek... és aludjon nyolc órát, ami a nap harmadrésze... aki egyedül járja az utakat, az is veszélyes, mert az utak sok veszélyt rejtenek magukban..."
***
Chanina Akiba tanítványa volt, akitől a gyakorlati Halachán kívül kabbalát is tanult. (Chágigá, 14,b) Aki magában (egyedül) jár az élet országútján - vagyis aki csak magával törődik, de nem érdekli, mi történik a többiekkel- az ilyen ember az életével játszik, vagyis a saját élete, lelkének nyugalma sem teljes és biztonságos. (Kneszet Jiszráél).
Jichák Eizik, a komárnói rebbe mesélte, hogy a lublini cádik sosem aludt éjfélkor (mert olyankor mondják a Tikun Chácotot, amiben Jeruzsálemet siratják), de ezzel szemben máskor igenis aludt, és tanítványait is arra intette, hogy ne teljesítsék túl a nem alvás "normáját", mert aki így viselkedik, az nem ember, hanem szamár.
Ő maga, a komárnói hozzátette, hogy Chanina mondásának tanulsága az, hogy aki fenn van egész éjjel, magában járja az élet útjait, bezárkózik és elzárkózik zsidó testvérei társaságától; biztos lehetsz benne, hogy az ilyen ember hívságos dolgokkal foglalkozik...
ISTEN SZOLGÁI ADÓMENTESEK
Nechunja ben Hakana rabbi mondotta: "Aki magára vállalja a Tóra igáját, annak az élete olyan, mintha felmentették volna minden állami és társadalmi kötelezettség alól. Ezzel szemben, aki lerázza magáról a Tóra igáját, arra ránehezül az állam és a társadalom járma". (Atyák, 3,5)
"Aki magára vállalja a Tóra igáját..."
A tanaita ezen megállapítása, nemcsak egy egyszerű mondás, hanem ősidők óta érvényben lévő joggyakorlat. Xerxes perzsa király írja Ezrához, az Írástudóhoz intézett levelében: "Tudvalevő legyen, hogya kohaniták, leviták, az énekesek, a kapusok és Isten Templomának szolgálóitól senkinek nem áll jogában föld-, élelem-, illetve útiadót venni..." (Ezra könyve, 7,24)
A dvinski rabbénu Szimha innen származtatja, hogy "nem vetnek ki adót a Talmud-tudósokra, akik, mivel a Tórával foglalkoznak, felmentést nyernek a társadalmi kötelezettségek alól".
Maimonides - Hámáor című művében - úgy fogalmaz, hogy: "...aki magára vállalja, hogy éjjel-nappal Tórát tanul, azt felmentik mind az állam, mind a hadsereg számára fizetendő adó alól".
A Midrás - a fenti gondolatot - egy frappáns hasonlattal illusztrálja: Miért adatott a Tóra a pusztaságban, lakatlan helyen? - szól a kérdés.
Azért - szól a válasz -, mert "miként a pusztaság nincs bevetve és megművelve, akként a Tóra jármát magukra vállalók sem vesznek magukra társadalmi kötelezettséget. És ahogy a sivatag nem fizet adót, úgy a Tóra-tanulók sem adókötelesek" (Tanchumá, Chukát).
***
A Tóra intenzív tanulása teljes embert igényel. Amíg ez kizárólagos elfoglaltsága, addig megilleti minden olyan privilégium, amit a zsidó felfogás a Tan művelőinek megad az idők kezdete óta. Már Lévi törzse is fel volt mentve Egyiptomban a rabszolgamunka alól, hiszen Isten szolgálatában álltak, és ők tanították a népet ősei hitére. Ekként - napjainkban - a jesíva-növendékek is hasonló elbírálásban részesülnek, amíg tanulnak, mivel ők a jövő zálogai.
A tanaita megállapításában az is benne foglaltatik, hogy a közösség kötelessége gondoskodni a zsidó bölcsek, tudósok, rabbik megélhetéséről, hogy azok nyugodtan és gondtalanul szentelhessék magukat a Tóra tanulmányozásának. A tanaita, aki Jochanán ben Zákkáj kortársa volt, magas kort ért meg, és rabbi Jismáélt is tanítványának mondhatta. A megélhetésre vonatkozó kijelentése a Churbán utáni nemzedék azon igyekezetét tükrözi, hogy visszaállítsák a talmudisták reputációját. (B. Z. Dinur)
***
Egy haszid bölcselő szerint az emberen azért van - egyáltalán - "iga" (egyebek közt a megélhetés igája), mert ha teljesen gondtalanul élne, könnyen a vétek hálójába kerülne. Azáltal, hogy magára vállalja a Tóra igáját, bebiztosítja magát, hogy nem fog vétkezni, így a másik két iga teljesen feleslegessé válik... (Jiszmách Mose)
***
"A Tóra igájának vállalása" azt is jelenti, hogy valaki nem azért tartja be a parancsolatókat, vagy egy részüket, mert így tetszik neki, vagy mert nem akar vétkezni, hanem azért, mert a Tóra ezt így parancsolja. Erre mondja az Írás: "És elkülönítelek benneteket a népektől, hogy enyéim legyetek". (3 Mózes, 20, 26) Ezt az idézetet rabbi Elázár úgy értelmezte, hogy "ne mondja az ember, hogy nem eszem disznóhúst, mert nem szeretem, hanem mondja azt, hogy nem eszem, mert a Tóra megtiltotta. Következésképpen nem elég nem vétkezni, hanem azt Isten kedvéért kell tenni..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése