CHANUKA: A ZSIDÓ SZABADSÁGHARC ÜNNEPE
MA ESTE GYUJTJUK AZ ELSŐ CHANUKA GYERTYÁT. HOLNAP - A MÁSODIKAT
A világtörténelemben ismert legtöbb szabadságharcot igencsak hamar leverték. Napokig, esetleg hetekig vagy hónapokig tartó eufória után. Utána minden ment a régiben. Most nem a magyar szabadságharcokról beszélünk, hanem a zsidóról. Ez egyáltalán nem ugyanaz.
Chanuka, amiről most itt szó van, közel 200 éves viszonylagos függetlenséget eredményezett (Maimonidés), mivel a történészek szerint i.sz. előtt 165-ben bontották ki a Hasmóneusok a felkelés zászlaját és a második Szentélyt i.sz. utáni 70-ben rombolták le a római Titusz barbár hordái. Az utolsó évtizedekben a függetlenség csak látszatos volt: Heródes után - aki maga is római neveltetésü vazallus volt - már a római helytartók uralták az országot, és a látszat-királyok, első és második Agrippa, csak báb-uralkodók voltak. Az isz. utáni 130-ban kitört Bar-Kocha szabadságharc, ezzel szemben csak két és fél évig tartott
Miért robbant ki a Hasmoneus felkelés, mit akartak Matitjáhu és fiai? Aki figyelmesen vizsgálja , zsidó forrásokból, az okokat, elsősorban a Makkabeusok könyveit, az meglepő eredményre juthat: A Hasmoneus papi család által kezdeményezett helyi felkelés, amely Modiin városkából, az öreg Matitjáhu szülőföldjéről indult el és vált sikeres szabadságharccá – a zsidó vallás szabad gyakorlatának hiányában robbant ki.
Magyarán: nem politikai függetlenséget akartak, nem gazdasági okokból (ahogy a marxista cionisták próbálták belemagyarázni magukat a zsidó történelembe) – hanem azért, hogy az élenjáró szir-görög "felsőbbrendüség" helyi képviselői ne kényszeritsék a zsidókat sertést enni, szombatot szegni, a körülmetélést eltörölni és az ifjuságot a hellénista kultura emlőin nevelni.
Hosszu és keserves történet ez. Nem egy nap alatt tört ki a Makkabeus forradalom, sokat türtek és nyeltek a hagyományhű zsidók, amig betelt a pohár. A dolog illusztrálására, dióhéjban, elégedjünk itt meg egy rövid imaszöveg magyar forditásával, amit Chanuka nyolc napján mondanak el, immár 2200 éve, napjainkban is, a hagyományhű zsidők – akik naponta imádkoznak illetve elmondják az étkezés utáni áldást. Ez pedig "A CSODÁKRÓL" (Ál Hániszim) cimü ima amely igy hangzik:
A CSODÁKRÓL
"A Hasmóneus nemzetségbeli Mátitjáhu, Jochanan fia, a főpap és fiai idején, amikor a gonosz görög uralom néped, Izrael ellen kelt, hogy elfelejtesse velük Tórádat és igy, akaratod ellenére, áthágják parancsolataidat; Te nagy kegyedben melléjük álltál bajuk idején, perbe szálltál értük, javukra döntöttél, bosszut álltál értük; a hősködőket a gyengék, a sokakat a kevesek, a tisztátalanokat a tiszták, a gonoszokat az igazak és a rosszakaratuakat a tanoddal foglalkozók kezére adtad; magadnak nagy és szent Nevet szereztél világodban; népednek, Izraelnek pedig nagy győzelmet és szabadulást adtál mindmáig. Ezután eljöttek fiaid Házad csarnokába, kitakaritották lakodat, megtisztitották Szentélyedet és szent udvarodban gyertyákat gyujtottak; majd hálaadásra jelölték ki Chánuká ezen nyolc napját, nagy neved dicséretére".
(A Sámuel Imája cimü lubavitsi imakönyvből, 67. ol', forditotta Simon Saroni, szerk.Naftali Kraus, Budapest, 1996) .
***
Az olvasó figyelmébe ajánlom a visszafogott szöveget. Érdemes összevetni a korabeli illetve korábbi királyok emlékoszlopaival, amelyeket gyözelmeik emlékére emeltek, fennhéjázó, kivagyok-mivagyok stilusban. Itt a maroknyi zsidó nép, minden kiképzést és fegyvert nélkülöző fiai, többnyire egyszerü földmivesek – legyőzték a nagy szir-görög birodalom több neves hadvezérét, harci elefántokkal – a kor tankjai – felszerelt seregét és amit az utókorra hagytak az nyolc napon át gyujtott apró mécsesek lángjai és a fenti ima volt.
Miért? Miért nem hangsulyozták, domboritották ki a nagy katonai győzelmeket, a kivivott függetlenséget, a Hasmóneus királyság megalapitását?
Nagyon valószinü, hogy azért mert tudták: a győzelem mulandó, a hadiszerencse forgandó – ami megmarad az a motiváció szülte tiszta Fény és a csoda, ami a Fényt megtartja napjainkig. A motiváció – a zsidóság meg és fenntartása az ellenséges közegben – szent volt és ez odaadást szült: Jehuda Makkabi és testvérei, apjuk inspirációjára, életüket voltak hajlandók áldozni azért, hogy zsidók maradhassanak.
A Makkabeusok Könyvei természetszerüleg a katonai győzelmeket domboritják ki - de ki ismerte akkor és ki ismeri ma ezeket a könyveket, amelyek érdekes apokrifák ugyan, de a zsidó Bibliába nem vették fel őket?
***
A nyolc napos gyertyagyujtást a Talmud Bölcsei iktatták be a zsidó szertartásrendbe, hogy ezzel prezerválják a csodát, ami nem más mint a zsidóság több évezredes fennmaradása, létezése, az ellenséges pogány tenger örvénylő hullámai között. A legendás csoda a kis, tiszta korsó olajról, amit tisztátalan kezek nem érintettek és ami egy nap helyett elegendő volt nyolc napra – ezt a valós, máig is ismétlődő csodát példázza, erre emlékeztet. Arra tanitja azt, aki nyitott szemmel, figyelmes füllel és érző szivvel jár-kel a világban, hogy a zsidóság, a "jiddiskeit", és annak hordozói, a zsidó nép, nincsenek alávetve a természet, a (látszat)valóság törvényeinek. Ezen "törvények" szerint már rég eltünt volna az utolsó zsidó is; irmagja sem maradt volna Jákob népének.
Ennek, mindennek ellenére, az ellenkezőjét látjuk. A zsidóság él, Ám Jiszráél cháj, megfogyva bár de törve nem, vannak zsidók világszerte, akik folytatják a hagyományt, akik nem adják fel a mózesi örökséget. A zsidó anyák szülnek Hitler és Sztálin után is, a körülmetélők végzik feladatukat és a kis gyerekek tanulják az alef-bétet – Budapesten is, sőt Debrecenben, Miskolcon is. Ha felsejlik a pogrom, kelet felé veti tekintetét a legasszimilánsabb zsidó is, akiről - minden igyekezete ellenére – szomszédai tudják hogy az – ott, keleten, van egy arasznyi kis ország, amely befogad minden zsidót, asszimilánst is.
Chanuka nem hoz magával sok micvát, ez egy örömünnep, a sikeres szabadságharc ünnepe, amit zsidó módra ünnepelünk, nem úgy mint mások az ő ünnepeiket. Azonban, mig minden más zsidó ünnep "befelé" szól, a Chanukát propagálni kell, terjeszteni, elmondani mindenkinek (ha már nem mondhatjuk el senkinek), a zsidó szabadságharc, a zsidó eszmevilág ismérveit. Ennélfogva Chanuka egyik micvája, kötelező parancsolata a "csoda közhirré tétele", vagy Pirszumé Niszá. Ezért, irja a Sulchán Áruch, a hagyományos zsidó törvénykönyv, hogy a Chanuka gyertyatartót, a Menórát vagy Chanukiát, az ablakba kell tenni, hogy megvilágitsa a népek utcáit, talán itt-ott megvilágitja a sötét agyakat. Hogy mindenki tudja ime most ezek a zsidók szabadságukat ünneplik, a zsidó szellem, a zsidó lét szabadságát. Hogy még vannak zsidók a világon, mindennek ellenére.
Ez az oka annak is, hogy haszid zsidók világszerte nyilvánosan ünneplik a Chanukát, az utcán, a tereken, nyilvános helyeken. Ez elsősorban a zsidóknak szól, de nem árt ha a nem-zsidók is tudják: a zsidóknak is volt szabadságharcuk, mégpedig sikeres.
Chánuká száméách.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése