2011. november 3., csütörtök

Zalman I. Posner: Zsidó gondolkodásmód(3)



 

          Születési hiba?

 

Úgy tűnhet, hogy zsidónak lenni csak a véletlenen múlik; "születési hiba", hogy valaki zsidó szülőktől származik. Tényleg nincs itt más választás?

     Itt újra meg kell vizsgálnunk olyan fogalmakat, melyeket keresztény értelmezésükben vakon elfogadtunk, anélkül hogy megállnánk egy percre, és megnéznénk, vajon a zsidó vallásban is érvényesek-e. Ami nem zsidók számára "igaz" lehet, nem feltétlenül alkalmazható zsidók esetében. A vallási hovatartozás csak személyes elhatározás kérdése? A nyugati – vagyis keresztény – felfogás szerint erre igenlő a válasz.

Közismert tény, hogy a "vallás" szónak nincs megfelelője a héber nyelvben. Nyugati zsidók hajlandók arra, hogy zsidóságukat mint "életformát" jellemezzék, bár nem eléggé világos, miben különbözik ez az életforma a szomszéd nem zsidóétól. Mikor szemtől szembe találjuk magunkat a zsidósággal, a zsidó léttel, nemcsak "vallásról" van szó.

Egy nem zsidó élete bizonyos percében lesz keresztény, személyes döntése folytán, de bármikor meggondolhatja magát, és megszűnhet kereszténynek lenni. A nyugati zsidó szeretné ezt a felfogást a zsidóságra is átvinni, és tiltakozik az ellen, ha a Tóra az ő választási szabadságát korlátozni akarja.

Először is értsük meg, hogy a választás lehetősége nem velünkszületett jog. Mi a szülői család keretébe születtünk, anélkül, hogy azt választottuk volna, bármennyire értékeljük is apánkat és anyánkat. Az öröklődési törvényeknek is van mondanivalójuk, akár tetszik nekünk a dolog, akár nem, s ez irányban nem sokat tehetünk. Ez talán csalódást jelent, de így van. Más területen természetesen végtelen választási lehetőségek állnak előttünk, különösen egy nyílt, demokratikus társadalomban. Eléggé szabadon választhatjuk meg barátainkat, szakmánkat és politikai állásfoglalásunkat.

Hol áll a zsidóság ezen a téren? Vajon az öröklődés törvényei alapján vagyunk-e zsidók, vagy szabadon választhatunk, zsidók legyünk-e vagy sem? Úgy tűnik, hogy a nem zsidó a vallást szabad választás kérdésének tekinti, melyet az ember kedve szerint elfogadhat, elvethet vagy megváltoztathat. De mi, zsidók, kötelesek vagyunk gondolkodásunkra nem zsidó mértéket kényszeríteni? Tisztázzuk hát, mi a zsidó felfogás ezen a téren!

Jegyezzük meg, hogy "ateista keresztény" nem létezik. E két fogalom kizárja egymást. Vannak viszont zsidók, akik azt állítják, hogy ők ateisták. Ezek persze nemzeti fogalmakban határozzák meg zsidó voltukat, ők zsidó nemzetiségűek, míg más zsidók ugyanolyan erélyesen tagadják, hogy mások lennének, mint amerikaiak, franciák vagy angolok.

Eddig az ember lényének külsődleges elemeit tárgyaltuk: hitét, társadalmát, gondolkodásmódját és életmódját. De ezek nem önmagukban jelentik magát az embert. Mikor a Tóra zsidóról beszél, lényegét, sajátos lényét, "énjét" érti ezen. A zsidó ilyen és ilyen, s ez független akaratától vagy bármily változástól. Az ember személyisége nem egyfajta öltözék, melyet le lehet vetni és el lehet dobni, mintha divatját múlta volna, és zsidóságával is így állna a dolog. Az "énem" állandó, és zsidó voltom sosem változik meg.

Nincs véletlen

Elfogadhatjuk szüleinket, vagy megtagadhatjuk őket, de akkor is szüleink maradnak. Teljesíthetjük kötelességeinket velük szemben, vagy elhanyagolhatjuk azokat, de a kötelezettség továbbra is fennáll. Kiélhetjük zsidó voltunkat örömmel és hálatelt szívvel, vagy megkísérelhetjük a szabadulást tőle, de bármit tegyünk is, nem tudunk változtatni a tényen, továbbra is zsidók maradunk.

A chászidizmus kidolgozott néhány elvet, melyek az elsőként említett kérdés alapját képezhetik, vagyis ami a születés véletlen voltát illeti. A Báál Sém Tov az "egyéni gondviselés" fogalmát emelte ki. A véletlen olyasvalami, aminek nincs magyarázata vagy értelme; de a Báál Sém Tov tanítása szerint nincs igazi "véletlen" az életben. Minden élménynek, minden eseménynek van értelme és célja. Nem vagyunk egy abszurd színmű szereplői. Mi hát a dolgok értelme, mi a jelentősége? Azt nem mindig tudhatjuk, de egyben biztosak lehetünk: van valami értelme annak, hogy zsidónak születtünk, s ez nem a vak véletlen személytelen szeszélyéből, "születési hibából" fakad. Mily lehetőségek állnak előttünk? Tagadhatjuk lényünket, megpróbálhatunk menekülni saját magunk elől, elnyomni a zsidó "szikrát", mely bennünk lakozik – vagy elfogadhatjuk, amik vagyunk, és zsidóságunkat továbbfejlődésünk termőtalajává alakíthatjuk, hogy létünk küldetését megvalósítsuk.

Semmi emberi nem lényegtelen vagy "véletlen", különösen nem egy oly nagyjelentőségű esemény, mint születésünk.

(Folyt.köv.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése