2011. május 9., hétfő

Magyar zsidó valóság – a Sip utcában

"RENESZÁNSZÁT ÉLI A MAGYAR ZSIDÓSÁG",
MONDJA AZ "ÖRÖKÖS",
 AZ EGYETLEN ÜV.IG.

 

Zoltai Gusztáv, aki ujabban mint költö is elhiresült,   (lásd ausvitzi beszédét), nem mondta el, miben nyilvánul meg, miből áll a zsidóság reneszánsza. Mi elmondjuk itt helyette. Tessék ezen elgondolkozni a "választás" előtt...

 

    Felavatták a felujitott Goldmark termet, amiben a Mazsihisz – Zoltai interjuja szerint (Új Élet, május 1, cimlap) – szinházat fog játszani, vagyis kabarét. Ezt nevezi Zoltai, interjujában "zsidó reneszánsz"nak.

 

A héten (szerdán) megtartandó "választás" egyetlen jelöltje, nem részletezte, miből áll a zsidó reneszánsz.

 

 Mi elmondjuk helyette:

 

* A Dohány templomot kétszer is megszentségtelenitették erkölcstelen, nemtelen, frivol  gójte nőszemélyek részvételével tartott koncertekkel. Ugyanezt teszik vidéki templomokkal is.

      *A zsidó nevelést ellehetetlenitették. Egyetlen iskolájukban közel 50%  nemzsidó diák tanul és az igazgatónő – nem zsidó.

   *A maradék vidéki szórvány zsidóságot a sorsára hagyták. Templomok, temetők elhanyagolva – erre nincs pénz, de külföldi utazgatásokra – van.

   * Ma Magyarországon évi 4-5 Brit milá (körülmetélés) a norma. Ez is reneszánsznak számitható.

* A különböző szintü vezetők és rabbik  egy része vagy vegyes házasságban él, vagy pedig erre a célra betéritett nem-zsidó nők a rebbecinek és az elnöki feleségek. Mikoris  a magyar gijurt sehol a világon nem ismerik el

 *  A rabbinátust soha nem látott alacsony szintre züllesztették. A "rabbik"nak sem tudása, sem tekintélye; ők támogatják Zoltait és az falazik nekik..

  *  Lau főrabbit megpróbálták becsapni és "becsalni" a Dohányba, majd könyvét kiadták – az általa bojkottált templom fényképével.

   * Saját szabályzatukat megszegve a mazsihisz lehetővé teszi, hogy hitközségi elnökök és pesti körzeti elnökök nemzsidók lehessenek. Ez még a kommunista időkben sem volt Magyarországon.

   * A mazsihisz elnöke privát ügyvédi munkájával nyilvánosan megszegte Sávuot, a Tóra-adás ünnepét, amikor megjelent a biróságon. Úgy látszik ez is része az emlitett "reneszánsz"nak.

    *  Ugyanez az elnök, egy katolikus templomban – ahová egy zsidónak belépnie sem szabad – kijelentett, hogy szemében a trianoni békeszerződés nagyobb tragédia volt mint a Holokauszt.

    * A pénzügyi átláthatatlanság, a kósza de állandósult hirek a nagyszabásu "lenyúlások"ról, (vagy: magyarul: lopásokról); a hitközségre hagyott örökségek sorsáról (lakások, vagyonok, kártéritési összegek, eladott ingatlanok) – a zsidóság egyedüli elismerést vindikáló szervezetét a magyarországi szervezetek egyik legrosszabb hirüvé tették. Csak egy erős és tisztakezü elnök és ügyvezető igazgató, akik nem mamelukokkal töltik fel a kilencven tagu vezetőséget – tudnának rendet vágni a Sip utcai dzsungelben.

 

 * A héten megrendezett választási cirkuszon, sem az elnöknek, sem az "örökös" üv.ig.nek nincs ellenjelöltje, mivel a mindenre elszánt "jogász" sameszok ezt lehetetlenné tették.

   

 A jelen pillanatban, 70 órával a meghirdetett "választások"  előtt – két dolog lehetséges: vagy order nisivel letiltatják a komédiát, vagy a 90 tagu választási grémium – a titkos választáson – fehér lappal szavaz a két jelölt ellen.

 

   Ne mondják hogy nem tudták. A fenti fájdalmas lista csak kis része a csunya igazságnak.

    A "választók" – ne mondják hogy nem tudták.

 

                                       ***

 

                        ZOLTAI, A KÖLTŐ…

Ausvitzi beszédében, többek között, ezt mondta az örökös üv.ig., a koszorus költő, aki most új oldaláról mutatkozott be:

 

A tavasz közönyös, feledékeny. A fű, ha itt az ideje, rendületlenül nő, a fákon egészséges rügyek pattannak. Az égen, ha teheti, örömmel süt a nap. Legfeljebb kicsit beborul, itt-ott esik és fúj a szél. Mert az idő, önmagában, nem történik. Kizárólag a kő, a beton, az elektromos áramtól kihűlt vezetékek, a kopott sínek és a drótkerítés idézi a letűnt történelmet. És az ember emléke.

Valahol itt sétálhatott egy náci orvos, aki kinyújtott tenyere ujjával nem is az embert, egyenesen az Örökkévalót fenyegette.

De mi másként tudjuk a Tórát. „Így szólt az Úr Káinhoz. Hol van Ábel? És ő így válaszolt: Nem tudom. Hát őrzője vagyok én a testvéremnek? Szólt pedig az Úr: Mit cselekedtél? A te atyádfiának vére kiált énhozzám a földről. Ezért mostantól légy átkozott a világban.”

Bizony, úgy tanultuk: Auschwitz után nem lehet verset írni. De arra is rá kellett jönnünk: kizárólag itt van értelme mélyen emlékezni. Az ősbűn színhelyén.

Ám ha így van, nekünk nem csupán a tett tényét kell vizsgálnunk, hanem a cselekmény, a bűn előzményét is. Azt a pillanatot, amikor még mindenkire derűsen sütött a nap, béke volt és nyugalom, a földet friss fű borította, s a fákon a madarak énekeltek....

Igen, mert ekkor kellett volna Istennek válaszolni: „Mi tudjuk, hol van Ábel! Itt áll mellettünk, és itt is marad, mert együtt dolgozunk, közösen alkotunk, azonos a célunk, hiszen csak így áldott a jövőnk - - - stb, stb.

 

Kitünö költö veszett el örökös üv.ig.ünkben. Nem kellene lehetővé tenni neki, megfelelő nyugdij mellett, hogy további életét a költészetnek szentelhesse?

                

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése