ELKÜLÖNÜLNI A NÉPEKTŐL!!
"Ne egyetek a véren, ne varázsoljatok és ne jósoljatok!" (3. Mózes,19, 26) .
Ne egyetek a véren – szándékosan forditottam ezt a verset szószerint, bár ennek első látásra nincs értelme. Ez héberül nyelvtanilag is érthetetlen, mert hiszen hogy lehet a "véren enni"? A legtöbb forditás a dolog könnyebb végét fogta meg és az eredmény az hogy ne egyetek (igyatok) vért. De hiszen ezt a Tóra már többször tiltotta és nyilvánvaló hogy nem erről van szó.
Rási, aki sokszor hangsulyozza, hogy ő a Psát hive, itt arról beszél, hogy a Midrás milyen sokféle drust hoz ezzel a verssel kapcsolatban és milyen érdekes képzettársitásokot ébreszt a nehéz héber szöveg.
Miról lehet itt szó?
Maimonidés a Tévelygőkben, valamint Nachmanidés és sokan mások, itt ismert(?) pogány praktikákról beszélnek, amelyekkel a szellemeknek áldoztak – vért – "mivel a vér a szellemek tápláléka" és leültek lakmározni velük, abban a reményben, hogy a szellemek és a démonok, "majd elárulják nekik, mi lesz a jövőben". Ez úgy történt hogy egy levágott állat vérét felfogták, egy gödörbe csurgatták majd körülülték és úgy ették a húst.
Azt hogy nem egyszerü vérivási tilalomról van itt szó – a szövegkörnyezetből is látni lehet, mivel a vers a varázslás-kuruzslás illetve a jóslás-jövendölés tilalmával fejeződik be. Vannak akik az előző néhány verssel is összekötik – az Orlá törvényével – aminek szintén vannak pogány vetületei: mivel az idolhivők, varázslataikkal, a gyümölcs érését akarták sietetteni – a Tóra azt mondja: stop! Nincs hová sietned, nem kell a természet rendjét megbolygatni, hiszen az első három évben amúgy sem élvezheted a gyümölcsöt – mivel az "Orlá" nak számit – akár sietteted akár nem..
* * * *
A "véren való evés" talány volt és az is maradt volna, ha nem állna rendelkezésünkre egy konkrét precedens, ami Saul, az első izraeli király, idejében történt, ahol és amikor a fáradt és éhes nép "evett a véren", megszegvén ezzel a tórai tilalmat. A legtöbb kommentátor, mind a hagyományosak, mind az "ujak", összekötik az itteni tilalmat azzal amit a Biblia Sámuel könyvében elmond nekünk (1. Sámuel, 14, 32-34). Ott arról van szó, hogy Izrael népe, Saul vezetésével, nehéz háborut vivott a filiszteusokkal, váltakozó hadiszerencsével. Saul egynapos böjtöt rendelt el, halálbüntetés terhe mellett, annak aki megszegi és a nap lementekor a zsidók megfutamitották ellenségeiket, de nagyon fáradtak és éhesek voltak. Ekkor "a zsákmányra vetette magát a nép. Fogták a juhokat, marhákat, borjakat és a földön vágták le és a véren ette a nép a húst. Legott jelentették Saulnak, hogy "vétkezik a nép az Örökkévaló ellen, mivel a véren eszi a húst". Saul meg ezt mondta: Árulást (vagyis bűnös mulasztást) követtetek el. Görditsetek ide egy nagy követ - - - és mondjátok a népnek, hogy itt vágja le mindenki ökrét, juhát - - - akkor nem vétkeztek az Örökkévaló ellen, azzal hogy a véren eszitek a húst---".
Igy is történt. Jellemző hogy a nép is, Saul is, tudták hogy vétek – Saul szavai szerint árulás – a "véren enni a húst", bár itt nincs konkrét hivatkozás a tórai tilalomra.
* * * *
Nem nagyon értjük, mi volt a megoldás a "nagy kőben", amit Saul kért, hogy görditsenek hozzá, ha csak nem az, hogy lesz egy központi hely a vágásra – egyfajta vágóhid – de a húst másutt fogják enni, nem ott ahol a vér elfolyt. Igy talán egy megrögzött pogány szokásnak vette Saul elejét azzal, hogy a vágást egy helyre összpontositotta, ahogy ezt Maimonidés mondja. Ugyanazt a célt amit itt a "nagy kő", szolgálja a Bölcseink által elrendelt kaserolás, amivel – sózás és áztatás által – eltávolitanak a húsból minden csepp vért.
Azt hogy itt a vér =kultusz bálványimádással kötődik össze, nem nehéz észrevenni egy ezékiéli versben, ahol a próféta megrója az ostobán és ok nélkül optimista népet: "Igy szól Istenem az Örökkévaló: A véren esztek; felnéztek bálványaitokra, vért ontotok – és ti fogjátok örökölni az Országot?"! (Ezékiél, 33, 25).
Ahogy itt, szakaszunkban, egy versben emliti a Tóra a "véren evést" a varázslással és jóslással – ugyanez a logikus sorrend Ezékiélnél is: Véren-evés, bálványkultusz, vérontás – ezek a zsidó szentség-ideál ellenpólusai.
A Chinuch könyve, a micva magyarázatában, a "tékozló fiu"val asszociálja a "véren evést". Amaz húst zabál és bort vedel és végsősoron büntetése halál (lásd részletesen Naftali Kraus, Az Ősi Forrás(13): A 613 micva, 285-7 oldal, ahol más oldalról közelitettük meg a "véren evés" fogalmát).
****
Érdekes, hogy ami a "véren evés" értelmezését a fenti magyarázatban alátámasztja, az az, hogy ezt a legracionálisabb, sőt legmodernebb kommentátorok is elfogadják. Igy Nachmanidés és Maimonidés fent idézett magyarázatát megtaláljuk Ibn Ezránál, Luzzattónál, pláne Hoffmannál sőt még a modern "Olám Hátánách"ban is. Rásbám azt irja hogy "a halott sirjánál esznek, ez egy varázslat, hogy ne álljon bosszut", vagy más kuruzslást üznek, mint a "keresztrefeszitett szögével", amit babonaként használtak, a "gójok szokásai" alapján (lásd Sábbát, 67 a, a misnában).
Bchor-Sor a racionális toszafista, azt mondja, hogy (Saul katonái) "sietve ettek, mert nagyon éhesek voltak és nem várták meg, amig a levágott állat vére teljesen elfolyt, hanem kanyaritottak maguknak egy darab húst és úgy ették" (talán nyersen). Szerinte erre figyelmeztet a Tóra, ezt tiltja. Kimchi csatlakozik Bchor-Sor véleményéhez, de végső fokon ő is amellett szól, hogy itt egy pogány praktikáról volt szó.
Hogy tévedés ne essék: itt nem az "Éver min Hácháj" tilalmáról van szó, amit a Noachitáknak is tilt a Tóra. Ez azt jelenti, hogy egy élő állatból kivág egy barbár ember egy darab húst és azt falja. Itt az állatot levágták, kóser módon, csak nem várták meg mig vére elfolyik és valószinüleg nem sózták ki ahogy kell.
*****
Bölcseink a vers átvitt értelmét sem hanyagolták el és egy sor asszociativ utalást – és utasitást – láttak benne. Eszerint a "nem enni a véren" – azt is jelenti, hogy
- Ne egyetek imádkozás előtt (Bráchot, 10a).
- Ne egyetek az áldozat husából, mielőtt a vérét az oltárra hintették (Szánhedrin, 63a).
- A biróság tagjai akik valakit halálra itéltek, kötelesek aznap böjtölni.
- A halálraitélt családtagjait nem részesitik halotti torban(szeudát hávráá).
- Figyelmeztessétek a "tékozló fiut": ne egyen (zabáljon) úgy, hogy a végén kiérdemelje a halálbüntetést...
Mint már mondottuk a szakaszban emlitett pogány szokások, kanaánita és egyéb nemzsidó praktikák – a zsidó szentség formula ellenpólusai. A Tóra felsorolja őket, hogy a zsidó ember tudja mitől tartózkodjon, mi ellen kell védekeznie.
A szakasz egyik befejező mondata felállitja az alternativát, azzal hogy válasz elé állitja a zsidó embert:
"Legyetek szentek nekem (vagyis éljetek szentes életet), mivel szent vagyok én az Örökkévaló és elválasztalak benneteket a népektől, hogy az enyéim legyetek" (3. Mózes, 20, 26). "Ha el vagytok választva (vagyis elkülönültök) tőlük – akkor az enyéim vagytok – ha nem, akkor Nebuchadnecáré és társaié" (Rási a Szifra nevében).
Ez tehát a választás: vagy-vagy. Vagy zsidók, az Örökkévaló és Tórájának hivei, vagy felekezetenkivüli ateisták, a mindenkori Nebuchadnecárok kényének-kedvének kitéve.
Ahogy a költö mondja: Ez a kérdés – válasszatok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése