2011. április 10., vasárnap

HETI SZAKASZ - ÁCHÁRÉ MOT- 2011

                A VÉRBEFEDÉS PARANCSOLATA

             ...és a Szentélyben meggyilkolt próféta vére

 

 

         "Bárki Izrael fiai közül, vagy az idegenek közül, akik közöttük laknak -  aki vadászik és elejt egy vadat vagy fog madarat (kósert) amit szabad enni– és vérét ontja (vagyis kóser módon levágja) – fedje be a vért  földdel (porral)" (3.Mózes, 17, 13).

 

 

        A vér élvezetének tilalmával már többször volt alkalmunk találkozni a Tórában, a heti szakaszok értelmezésének során. Szakaszunkban a Tóra megismétli ezt, de egy lépéssel tovább megy. Egy zsidó embernek nemcsak hogy tilos vért enni – vagy, jobban mondva, inni – hanem még a látványától is tartózkodnia kell. Ha levág egy állatot – köteles annak vérét elfolyatni és a kiomlott vért befedni földdel. Ez egy külön micva – héberül "Kiszuj Hádám - ami megtalálható a 613 parancsolat listáján (Lásd Naftali Kraus, Ősi Forrás (13)  mint a 185. tevőleges micva, a 235. oldalon).

 

      Ez, mint az az Irásból is kitünik és Bölcseink értelmezése szerint is – csak vadra vagy szárnyasra vonatkozik. Ugyanis, ezek nem alkalmasak áldozatra és vérüket, nem hintik, az áldozati rituál keretén belül, az oltárra. Ezzel szemben az áldozatnak megfelelő marha, bárány vagy kecske vérét nem kell befedni, mivel azt kötelező az áldozat részeként a Szentélybe hozni és igy nem áll fenn annak a lehetősége – vagy gyanuja – hogy azt a vért a zsidó ember meg fogja inni

 

  Mennyire szerves része ez a  micva a vér tilalmának – kiviláglik onnan is, hogy az előtt és utána lévő versekben, a Tóra megismétli – ki tudja hanyadszor – a vér élvezetének tilalmát. Mivel a "test lelke a vér", vagyis az élteti a testet és nélküli a test nem tud létezni, azért a vér ivás olyan mint a vérontás, vagyis egy élőlény megőlése. Sok nemzedék alatt a zsidó ember olyan atavisztikus iszonyatot fejlesztett ki magában a vér iránt – már sokszor leirtam hogy a zsidó háziasszony a vércsöppes tojást is eldobja és nem használja – hogy valósággal "logikus" a zsidókat a vérváddal illetni! Ez egy olyan "logika" ami csak bizonyos sötét dogmákban és primitiv emberek primiv lelkületében talál fészekre és csak bizonyos szennycsatornákon keresztül terjesztik.

 

                                                           * * *

       Térjünk vissza a vér befedésének micvájára. Itt kóser vadakról (Őz, szarvas, antilop, zerge stb) van szó valamint kóser, "tiszta" szárnyasokról. Ezeket a hagyomány tartja nyilván, de felismerhetők, a Bölcsek által megállapitott jeleikről is. Vérüket tilos élvezni, de tiszteletben kell tartani őket; tilos hogy úton-útfélen csepegjen/csurogjon a levágott vadak és szárnyasok vére, Ez degusztáló is – ezért kell befedni őket. Rásbám szerint a befedés biztositja, a nem-evést: a homokkal befedett vér nem alkalmas emberi élvezetre.

 

Vannak a kodifikátorok között, akik észrevették, hogy a Tóra, általában, a vér "evéséről" beszél, mint ami tilos, ámbár a vér egy folyadék amit inni szoktak. Ennek  alapján az mondják, hogy a vér "evésének" tilalma az olyan húsra is vonatkozik, amit nem kóseritottak ki, áztatással és sózással, ahogy az elő van irva és igy vére benne maradt, Vagyis: nem elég ha egy tiszta, a Tóra szerint ehető állastról van szó, nem elég ha azt szabályosan levágta egy sakter ahogy kell, hanem otthon, az előirás szerint kóserozni, illetve vérteleniteni kell egy speciális eljárással, amit még nemrég minden zsidó háziasszony betéve tudott. (lásd a Kicur Sulchán Áruch magyar forditásában, illetve rabbi Chájim Hálévi Donin  Zsidónak lenni, cimü könyvében).

 

Amikor  maga a vér mint folyadék "élvezetéről" van szó, akkor a Biblia az "inni" igét használja, pl: "a tetemek vérét issza" (4. Mózes, 23, 24) vagy "egyetek húst, igyatok vért" (Ezékiel, 39, 17).

 

      A vér befedésének micváját, illetve annak részleteit, a Talmud a Chulin traktátusban tárgyalja. A micva azé aki a vadat, vagy a szárnyast levágja, de az megbizhat valakit (mechábedolhat) hogy a vér befedését – amire áldást is mondanak – végezze el helyette. Ma ezt nagy általánosságban a sakter (sochét = rituális metsző) végzi, mivel magánember nem vág szárnyast (vadat pláne nem) ehhez egy szakképzett sakter kell.

 

(Személyes élmény: amikor new-Yorkban voltam az ünnepeken a (néhai) lubavitsi rebbénél, a Jom Kippurt megelőző éjszaka csináltuk a kappara ("magyarul" Kepóre) szertartást és alkalmunk volt látni, amint a rebbe befedi porral az ő levágott kakasa vérét. Nagy élmény volt. Utána a sakter megengedte, hogy helyette mi is befedjük a magunkét).

 

                                                        * * *

         Mivel lehet a vért befedni?

 

      Majdnem mindennel ami porszerü, vagyis ez lehet mészpor, vékony homok, kőpor, vagy akár fürészpor, stb. A Chinuch könyve (Aharon Halévi Barcelónából, aki a 613 micvát összefoglalta és magyarázta Maimonidés alapján) azt mondja, hogy minden lehet alkalmas a vér befedésére, aminek por alakja van --- még az arany is! Ezt egy Jób könyvéből vett verssel illusztrálja a Talmud (Chulin, 88b), ahol azt olvassuk hogy "sziklatömbben van a zafir lelőhelye, de még aranypor is található benne" (Jób,  28, 6). Vannak akik ezt aranyrőgnek forditják, de a héber "Áfrot" hasonlit az "áfár"hoz, ami nem más mint por.

 

Tehát: aranypor is alkalmas a vér befedésére. Ez azonban nem lehet olcsó mulatság, hiszen a halacha előirja, hogy a vér alá is port kell ágyazni, nemcsak felülről befedni és erre sok aranypor szükségeltetik.

 

     Ha nem elméleti fantázia-teóriáról van szó, hogyan állhat elő olyan helyzet, hogy aranyport kelljen használni a vér befedéséhez?

 

    A Talmudnak erre is van válasza: Ha valaki hajón utazik és vág magának egy csirkét – be kell hogy fedje a vért. Ha nem áll rendelkezésére por, vagy homok -  porrá dörzsöl egy arany pénzérmét és azzal fedi be a vért (Chulin uo., Álfászi és rabbénu Áser olvasatában).

 

   A karaiták nem ismerték el a vér befedésének micváját és  rabbi Joszéf Bchor-Sor, a toszafista, élesen polemizál velük, eretnekeknek minősiti őket és azt mondja hogy  "ezek félremagyarázzák a Tórát" és "könyveik megérdemlik hogy elégessék őket".

 

                                                            * * *

         Ahogy mondottuk fent, a micva azé aki vág, vagy akinek vágnak. Nem szabad a micvát el"happolni". A Talmud ismertet egy esetet, amikor valaki fürgén befedte a vért, amikor valaki más vágott egy állatot – és az beperelte őt, mivel kárt okozott neki!

 

   Rabban Gamliel megitélt neki 10 arany kártéritést. Az indok? "Megkárositotta őt azzal hogy elvett tőle egy micvát" (Chilin, 87 a). Ugyanott a Talmud megállapitja hogy "tilos a vért lábbal befedni", mivel "nem szabad félvállról venni a micvákat".

 

        A jeruzsálemi Talmud (Táánit, 4, 5) egy őskori aktuál-politikai esettel hozza kapcsolatba a vér befedésének micváját. Mint tudjuk, Joás király parancsára megölték Zechárját, Jojádá a főpap fiát, aki proféta volt és megrótta a vétkes királyt és "rosszat" jövendölt neki.

 

Kérdi a Talmudban rabbi Judán Jehudát a Fejedelmet: hol gyilkolták meg Zechárját? A válasz: A Szentélyben, a kohaniták fertályán "és nem viselkedtek vele még úgy sem ahogy egy zsidó viselkedni köteles egy levágott őz vagy szarvas vérével. Mivel azokra mondja az Irás hogy "fedd be porral", mig Zechárjával kapcsolatban, jajong a próféta (Ezékiél 24, 7) :"Jaj a vérontó városnak - - - mert ott van benne a vér melyett a csupasz kőre ontott,nem a földre öntötte, hogy a por betakarhatná...".

 

A Talmud elmondja hogy hosszu időn keresztül forrt Zechárja kiontott vére és a föld nem akarta beinni azt. Erre mondta Jeremiás Siralmaiban "Ha megölnek a Szentélyben egy kohanita prófétát..." (Échá, 2, 20).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése