A KORLÁTOLT ÉS A BÖLCS
"Hét különleges sajátossága van a korlátolt embernek {gólem] és hét a bölcsnek. A bölcs nem szól az előtt, aki nála nagyobb bölcsességben vagy életkorban, nem vág bele felebarátja beszédébe, nem válaszol elhamarkodva, tárgyra szorítkozó a kérdése, és illendően felel. Az elsőt elsőnek, az utolsót utolsónak mondja. Ha valamit nem tud, azt mondja: nem tudom, és megvallja az igazat.
Az elsőként megjelölt különbség az, hogy a bölcs nem szól a nála bölcsebb vagy idősebb előtt. (Tiferet Jiszráél: még ha a fiatal és élesebb eszű is.) Ez alapvető jellembeli sajátosság, nem beszélve az illemről.
Szintén az illendőség szabályai közé tartozik, hogy a bölcs végighallgatja felebarátja beszédét, nem vág a szavába. Azonkívül - mondja Tiferet Jiszráél - a bölcs szemében az igazság mindenekfelett való dolog, így hagyja, hogy vitapartnere kifejthesse érveit.
Az, hogy nem válaszol elhamarkodva, ez eleve adódik a bölcs magatartásából. Hiszen meg kell gondolnia, nem ellenfelének van-e igaza és csak akkor vitatkozik, ha valamivel nem ért egyet.
Bartinora szerint a Tanházban csak abban a tárgykörben szabad az előadónak kérdést fel tenni , amiről az adott órán éppen szó van. Chija rabbi mondta Rávnak: amikor Jehuda rabbi egy bizonyns traktátost tanit, ne kérdezzétek egy másikból, mert ezzel csak megzavarjátok őt.
Mások ugy tartják, hogy a bölcs nem erölteti véleményét a hallgatóra csak azért, hogy vitatkozzék.
Bartinora a Teremtőt hozza fel példának, aki ugyanabban a sorrendben válaszolt Mózesnek, abogy az feltette kérdéseit. (Ki vagyok én, hogy a fáraohoz menjek, és hogy jövök én ahhoz, hogy kivezessem a zsidókat Egyiptomból?)
Van olyan magyarázat is, mely szerint nem biztos, hogy szigorúan sorrendhen ke1l válaszolnia a feltett kérdésekre, hanem előnybe ke1l helyezni a lényegeset, a fontosabbat a kevésbé lényeges és fontosabb előtt. Ezt példázza a dubnói Maggid egyik története is:
Egy gazdag ember lányát eljegyezték, és a lány apja elutazott oda, ahol majd az esküvőt tartják, hogy mindent előkészitsen az alkalomra. Miután az elókészületek befejeződtek, azzal küldte haza a szolgáját hogy hozza oda lányát és feleségét valamint az esküvói ajándékokat és minden egyebet, ami szükséges. Tél lévén, a befagyott folyón is át kellett kelniük, de a nehéz szekér alatt beszakadt a jég, és minden és mindenki a jeges vizbe esett. Szerencsére a közelben lévő parasztok az anyát és lányát kimentették, de minden egyéb odaveszett.
Amig a két nő az egyik parasztházban száritkozott és pihente ki a megpróbáltatásokat, a szolga előrement, hogy értesítse a gazdájáját.
- Jaj, drága uram - igy a szolga -, a drága ételek és italok a folyóba vesztek.
- És még mi történt? - kérdezte remegve az apa.
- Az összes ajándékok és a drága ruhák is mind odalettek - számolt be a Szolga.
- Es hol a feleségem és a lányom? – kérdezte már majdnem sirva.
- Ja, ők? Ők megmenekültek, s most egy parasztházban pihennek....
Az ilyenre mondja, tehát, a Misna, hogy "az ellenkezője a gólem" , a korlátolt, buta teremtés, aki nem az eszét használja, hanem csak mechanikusan felel a neki feltett kérdésekre...
***
"Ha valamit nem tud, megmondja, hogy nem tudja" - ez az egyik nagy emberi gyengeség. Mindenki megtapasztalta már, milyen nehéz bevallani, ha az ember nem tud valamit. Ezért tulajdonítja a Misna az ezzel kapcsolatos őszinteséget az okos ember tulajdonságának.
Az eredeti héber szöveg alapján (ahol a "nem tudom" úgy szól, hogy "nem hallottam") a hagyományos kommentátorok akként magyarázzák ezt a tulajdonságot, hogy a bölcs nem a saját mesterének vagy más mestereknek a véleményét használja fel, idézi érvként egy adott témában való vitában, mintha az övé lenne. A Talmud-bölcsek jó tanácsa így szól: "tanítsd meg nyelvedet [vagyis: szokj hozzá] azt mondani, hogy nem tudsz semmit". (Bráchot, 4) Megvallani az igazat: ez talán a legfontosabb tulajdonság. A bölcs nem vitatkozik feleslegesen, ha nincs igaza, belátja, és be is vallja. Az igazságot elismeri, és nem érdekli, hogy az esetleg presztízsveszteséget okozhat neki. Nem szégyelli belátni tévedését, mert tévedni emberi dolog. Mózes is belátta tévedését. (3Mózes, 10)
****
Mindennek ellenpólusa a "gólem", vagyis a buta, üresfejű, tanulatlan, bárdolatlan ember.
A Misna ennek a típusnak négyféle változatát különbözteti meg, melyeket Meiri (Maimonides alapján) ismertet. Megjegyzendő, hogy a fenti források az eredeti héber megnevezések (bur, rék, ám-háárec, gólem) értelmét csak megközelítőleg adják meg, így meglehetősen nehéz a meghatározások pontos magyarázata.
Ezek, tehát:
A tudatlan (bur) olyan ember, akiről semmi jót nem lehet mondani.
Nem intelligens, de jó tulajdonságai sincsenek. Képességek hiányában alkalmatlan arra is, hogy bármilyen ismeret ráragadjon. Olyan, mint az ugar, amit soha meg nem műveltek; "...a tudatlan nem lehet istenfélő" - állítják Bölcseink. (Atyák, 2,5).
Az üresfejű olyan valaki, aki képességeinél fogva alkalmas arra, hogy ismereteket szerezzen, de nem állt módjában tanulni, s nem kapott semmiféle képzést sem. Olyan ő - mondja Meiri -, mint a felszántott föld, melyet ha bevetnének, teremne is rajta valami.
A tanulatlan ez olyan ember, aki a világi ismeretekben, az üzleti életben járatos, a társadalmi együttélés szabályait betartja, és kifogástalan jellem is, de Tórát nem tanult, így ismeretei hiányosak. Az ilyenekre szokták mondani, hogy ám-háárec. Mint napjainkban sok "rabbi".
Ez a fogalom egyébként - a zsidó történelem folyamán - sok változáson ment keresztül. Az egyik felfogás szerint a bibliai időkben ez parlamentet, egyfajta képviseletet jelentett. A talmudi kor különböző periódusaiban pedig nemcsak tudatlan, de ártalmatlan embert jelentett, hanem kifejezetten az olyanokat illették ezzel a meghatározással, akik gyűlölték a Talmud-bölcseket, s rosszindulattal viseltettek irántuk. Meiri az ám-hááreceket szelídnek és ártalmatlannak írja le, ami többnyire jellemző is rájuk.
A gólem az egyik magyar fordításában bárgyút jelent, egy másikban bárdolatlant, a mi fordításunkban korlátoltat, olyan embert, aki tanult ugyan, van némi szellemi képessége is, még viselkedni is tud, de minden megnyilvánulása nyers, csiszolatlan, talán ezért a leghelyesebb fordítás a bárdolatlan. Olyan, mint a vakolatlan téglafal: érdes és durva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése