A MEGPRÓBÁLTATÁSOK LISTÁI
"Tíz megpróbáltatáson esett át Ábrahám ősapánk, és valamennyiben helytálIt. És mindez azért, hogy lássuk, mily nagy volt ősapánk szeretete Istene iránt. " (Atyák, 5, 3)
A megpróbáltatásokról részletes leírások, szinte egy egész irodalom keletkezett. Egyes kommentátorok részletesen foglalkoztak ezekkel, mások kevésbé, így az egyes leírások között lényeges eltérések vannak. Vannak olyanok, mint pl. Maimonides, akik csak azokat a megpróbáltatásokat vették tekintetbe, melyek a Tórában kimondottan fel vannak tüntetve. Mások viszont azoknak is helyt adtak, melyek csak a Midrás-irodalomban találhatók meg.
Az alábbi felsorolás Maimonides listáját tartalmazza, melyet bárki összeállíthat, aki figyelmesen tanulmányozta a Genézis heti szakaszait:
1. Az isteni parancs, mely elküldi őt szülőföldjéről egy ismeretlen, idegen országba.
2. Az éhínség, mely arra kényszerítette Ábráhámot, hogy - legalábbis egy rövid időre - Egyiptomba emigráljon.
3. Felesége, Sára elhurcolás a a fáraó háremébe.
4. Küzdelme a négy király ellen.
5. Kénytelen feleségül venni szolgálóját, Hágárt, mert már lemondott arról, hogy Sára utódot szüljön neki.
6. Öregkorában kénytelen körülmetéltetni magát, mivel az Örökkévaló megparancsolta ezt neki.
7. Sára elhurcolása Abimeleh filiszteus király háremébe.
8. Hágár eltávolítása.
9. Fia, Jismáél (és annak anyja, Hágár) eltávolítása házából.
10. Fia, Izsák feláldozása (az Ákédá).
****
Bartinora listája ettől eltér. Az első négy megpróbáltatás megegyezik Maimonides listájával, azonban Hágár ágyasává tételét - Bartinora nem tekintette megpróbáltatásnak. Szerinte az a látomás, melyben Isten tudtára adja, hogy leszármazottai idegen elnyomás alá kerülnek, az valóban súlyos megpróbáltatásnak minősül. Bartinora Maimonides Iistájának 8. és 9.
esetét összevonja (ugyanis az anya és fia elűzése egyszerre történt, tehát a fájdalom is egyszerre jelentkezett, azaz egynek számít).
Bartinorá - a Midrás alapján - sorscsapásnak tekinti azt, amikor Nimród király az ifjú Ábrahámot tüzes kemencébe vettette, mert az tagadta a király isteni mivoltát, és összetörte apja, Teráh bálványait.
Tiferet Jiszráél is összeállította a maga listáját az Ávot d'rábbi Nátán alapján. Ebben nincs szó Sára - a filiszteus király által való - elhurcolásáról, viszont Hágár és Jismáél elűzése két külön esetnek számít.
Rábbénu Jona az egyetlen, akinél Izsák feláldozása nem az utolsó megpróbáltatás. Ő tizediknek hozzáteszi a Sára temetése körüli bonyodalmakat, amikor is Ábrahám kénytelen volt Chét fiaival - akiktől a barlangot végül meg vette - azt a méltatlan alkut megkötni. Rabbénu Jona a galut előrejelzését (Ábrahám Egyiptomba való emigrációja) kihagyta, alkalmasint abból a meggondolásból, hogy nem szükséges előre sopánkodni a bajon.
A vilnai gáon, Élijáhu rabbi a Pirke d'rábbi Eliézer cÍmű aggadisztikus midrás alapján állította össze saját listáját. Ez nagyjából azonos az Ádrán listájával, csak ő az Ábrahám elpusztítására irányuló szándékot két esetben látja: egyszer, amikor már születésekor meg akarták ölni, és ő 13 évre illegalitásba vonul, majd amikor Nimród a tüzes kemencébe dobatja, ahonnan csodálatos módon élve kerül ki. (Ezek a történetek a Midrás legendáin alapulnak, és a Tóra "hivatalos" szövege nem említi őket.)
****
Miért volt szükség a megpróbáltatásokra? - kérdi Tiferet Jiszráél. Bizonyára nem azért, mert Isten ki akarta próbálni Ábrahám megbízhatóságát. Hanem
feltehetően azért, hogy az egész világ tudomására jusson, hogy akit Ő kiválasztott és tett a Tóra örökösévé, mennyire hű volt Istenéhez.
Toszfot Jom Tov szerint a Misna Ábrahámot mint ősapánkat említi itt, ezzel hangsúlyozván azt, hogy mi, akik az ő leszármazottai vagyunk, örököltük hűsége jutalmát.
"Bét Jiszráél" ezt kiegészíti azzal, hogy azért "apánk", mert ő örökítette ránk, utódaira a képességet, hogy képesek legyünk bármilyen megpróbáltatásban helytállni, azt elviselni.
Tudnivaló, hogy a Bibliában az ősatya mint "Ábrahám, akit szeretek" (Jesájá, 41,5), és "Ábrahám, a szolgám" (Zsolt. 105,6) szerepel, és csak a Misnákban és az azt követő exegetikus irodalomban nevezik őt ősapának.
Meiri magyarázata szerint Isten azért bocsájtotta Ábrahámra a megpróbáltatásokat, hogy ezzel kifejezze az iránta való szeretetét. Isten csak azt teszi próbára, akit szeret, és tudja róla, hogy ezt a próbát ki is állja, miként írva van: "...megismertem őt, mint aki megparancsolja fiainak és háza népének, hogy kövessék az Örökkévaló útját..." (lMózes, 18, 19).
****
"Mily nagy volt szeretete."
A szöveghű fordítás azt fejezi ki, hogy a megpróbáltatások sorát Ábrahám panasz nélkül tűrte, nem lázadozott, mindegyiket kiállta, mert annyira szerette Istenét.
Fel lehet úgy is fogni e mondást, hogy Isten mennyire kedvelte teremtményét, mert sorscsapásokat mért rá azért, hogy módja legyen az Örökkévaló iránti hűséget bizonyítani. "Boldog az az ember, akit az Örökkévaló fegyelmez" (94,12) - mondja a Zsoltárköltő, vagy ahogy a Példabeszédekben olvashatjuk: "Akit szeret, azt megdorgálja". (3,12).
****
A prágai Lőw rabbi a megpróbáltatások sokféleségét taglalva mondja, hogy: "vannak emberek, akik kiállnak egy próbát, de egy másikba belebuknak, viszont Ábrahám mindet kiállta, és ezzel felülemelkedett az emberi természet határain.
Egy haszid bölcselő szerint a "tíz megpróbáltatás" az emberi lélek tíz kifejezési formája (kochot hánefes), vagyis mind a tízet alárendelte az istenségnek. (Torát Smuél).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése