2010. december 23., csütörtök

MAGYAR "ZSIDÓ" VALÓSÁG: IGY NEVELIK A ZSIDÓ GYEREKEKET

 A  "REBECN" ZSIDÓSÁGA OLYAN MINT

 A FAGYI  ÉS  A  KIRAKÓS  JÁTÉK ...

 

      Mindig nagy élmény számunkra, amikor Magyarországon megjelenik egy zsidó tárgyu könyv. A meglehetősen ritka esemény mindig magával hordja a reménykedés illuzióját, hogy aztán azt, gyakran, a sötét csalódás kövesse.

 

     Ezért nincs honlapunkon állandó könyvrovat, bár igény lenne rá. Ha  itt eltekintünk a szokásostól és ismertetjük a most hozzánk eljutott "Mit jelent zsidónak lenni"? cimü könyvecskét, – ezt elsősorban azért tessük, mert szerzője egy rebecn, (egy müködö rabbi felesége), másrészt mert a cimben feladott kérdésre a könyv válasza megdöbbentő.

 

    A válasz az – hogy a szerzőnek, Verő Tamásné, szül. Bán Lindának, nincs válasza az általa feltett kérdésre. "Nem azért irtam hogy választ adjak" – irja a hátszövegben a budai rabbi felesége – majd igy folytatja:" számtalan szülőnek jelent problémát, hogy a zsidóságról beszélgessen a gyerekével, mivel ő maga is tele van megválaszolatlan kérdésekkel. Bonyolitja a helyzetet, hogy sok családban több vallási kultura is jelen van..." (milyen finom érzékeltetése annak, hogy a szülők egyike gój, vagyis nem-zsidó...).

 

   A továbbiakban a rebecn kijelenti, hogy könyvével alkalmat szeretne teremteni arra hogy a családtagok – nagyszülők, szülők, nevelőszülök és gyerekek, zsidók és nemzsidók, hivők és nem hivők – őszintén és nyiltan beszélgessenek egymással a zsidóságról – tabuk, elvárások és előirt válaszok nélkül". Ennek alapján több mint logikus hogy a 32 oldalas, infantilis szines rajzokkal (Paller Eszter) ellátott könyv(ecske) azt mondja (a 4. oldalon), hogy "a zsidóság... akárcsak egy kirakós játék...", majd a 16. oldalon már a "kedvenc fagyid"hoz hasonlitja (ahhoz hogy kiválaszd – először meg kell kóstolnod  többféle izü fagyit – igy "mindannyian eldönthetjük, hogy számunkra mi a fontos az ünnepekhez kapcsolódó hagyományokból és mi az amit inkább elhagyunk..."

 

A harmadik hasonlósága a zsidóságnak, ugyancsak a 16. oldalon – szivderitően utal a rebecn kreativ, tősgyökeresen zsidó gondolkodására: "A zsidóság - - - mint egy hatalmas, többezer éve álló, svédasztal, amelyről minden azt és annyit választ, amennyi jól esik..."

 

    Itt már abba is lehetne hagyni. Aki ideáig eljutott, az megismerte azt a nem is burkolt, reformista, szélsőségesen asszimiláns propagandát, ami itt nem is rejtőzik és ami egyes mai magyarországi  "rabbik"ra jellemző.

 

                                                       * * *

    Nem hagyhatjuk azonban abba, amig nem tiltakozunk azon epikureus (magyarul ápikojresz), istentagadó és bálványimádást sugalló kitételeken, amelyek a könyv(ecske) egyes részeit jellemzik és jellegére rányomják bélyegüket.

    Az a szó hogy T Ó R A nincs a könyvben leirva (vigasztalódhatunk: a S Ó Á sem, Brit Milá sem, Bár micvá sem, Tfillin sem – mindez nem releváns-  de az Örökkévaló négybetüs, kimondhatatlan neve le van irva, ki van nyomtatva – ami  - a zsidóságban – szigoruan tilos).

 

    Ezzel szemben van egy fejezet melynek sokatmondó cime BIBLIAI TÖRTÉNETEK: VALÓSÁG VAGY MESE?

     

Itt a rebecn felülmúlja önmagát mondván hogy "a bibliai történetek szereplői többezer évvel ezelőtt éltek. Nem tudhatjuk, hogy pontosan úgy történt-e velük minden, ahogy le van irva, de ez nem is baj, hiszen a Biblia nem történelem könyv, hanem a zsidók szentirása. A történelem könyvben minden adatnak bizonyitottan igaznak kell lenni. A Szentirásban viszont hinni kell... "

 

Lehetséges, hogy ezt tanulta a rabbi az Orzseben? Az a rabbi aki a könyv(ecske) tanácsadói között szerepel, Balázs Gáborral (?), Kardos Ágnessal, Nemes Annával, Szabó Sándorral és Török Péterrel egyetemben? És nem tanulta Maimonidés vonatkozó tételét a hitetlen (epikureus) zsidóról?

 

      Emlitésre méltó még az a fejezet (18) oldal, melynek cime "MIÉRT (nem) ÜNNEPLIK A ZSIDÓK A KARÁCSONYT?".  Szó és betü szerint – igy.

 

Itt a szerző elmondja hogy (az ő köreiben) "a gyerekek számára az a legláthatóbb különbség a zsidóság és להבדיל  kereszténység között, hogy decemberben a keresztények karácsonyt, a zsidók pedig   hanukát ünnepelnek". Miután elismeri hogy "a két ünnep eredetének nincs köze egymáshoz", jön a choge becsempészése a labilis zsidó tudatba, mintegy "rabbinikus hechser", hiszen "az emberek életében hasonló szerepet töltenek be. Mindkét ünnep összehozza a családot a hideg sötét téli estéken, hogy a szoba melegében fényt gyujtsanak és együtt legyenek". Majd jön egy rövid utalás arra hogy "sok zsidó család" miért ünnepli a karácsonyt és a hanukát.

 

       Az ilyen beszédet szokták – a zsidóknál – a      ע"ל betükkel jelezni.

 

                                                                              *

     Izraelnek, mint zsidó országnak, természetesen nincs helye egy ilyen könyvben. Egyetlen egyszer van emlitve, ott ahol a szerző elmondja hogy a legtőbb zsidó ma Amerikában és Izraelben él. Az utolsó fejezetben ("Családi gyökerek"), ahol VBL, mintegy bizonyitásul, (feltehetően) családja és férje családja fényképeit hozza, anélkül hogy az olvasó tudná, ki-kicsoda – leir egy mondatot, amiért dicséretet érdemel: "Sokan azt gondolják, hiába VOLTAK ZSIDÓK A NAGYSZÜLEIK, ŐK MAGUK MÁR NEM ISMERIK A HAGYOMÁNYOKAT, EZÉRT "ELMULT" A ZSIDÓSÁGUK – PEDIG ILYEN NINCS!"

 

   Ez az egy mondat adhatja – talán – a létjogosultságát ennek az elhibázott, rossz koncepciáju, hamis beállitottságú könyvecskének

 

    A könyvecskét a Hillel Zsidó Oktatási és ifjusági alapitvány adta. Erről és a többi infantilisabb, de kevésbé veszélyes "zsidongó" (?)  könyvről – egy más alkalommal

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése