2010. november 20., szombat

MIT MOND A HALACHA?

  

         A NEMZSIDÓ SZOKÁSOKRÓL  

 

                                  

    A zsidók és a zsidóság viselkedési normáit a Halacha határozza meg. Mi kötelező, mi  szabad és mi tilos, mi következik a Tóra 613 parancsolatából és mi  a begyökerezett szokás, ami nem feltétlenül kötelező.?

 

Van azonban egy meglehetősen széles sáv, egy bizonyos „szürke” terület a fehér és a fekete között, ahol a tilalom nem egyértelmü és magától értetődő. Ide tartozik a nem-zsidó szokások és viselkedési normák utánzása, a különböző babonák és tévhitek, valamint olyan szokások, amelyek kapcsolatban állnak más vallások dogmáival, szokásaival.

 

A halacha két fogalomkörbe utalja az emlitett beidegződéseket, szokásokat és szólás-mondásokat: Chukát Hágojjim (nemzsidó törvények és szokások) és Dárché Háemori (az emoriták=ősi kanaánita nép) szokásai babonái. A kettő többnyire fedi egymást, de a Chukát Hágójtól való tartózkodás megszegése szigorubb elbirálás alá esik, mint az emoriták (vagyis népek) babonái és tévhitei, mivel ezekben úgymond kevesebb a pogány, bálványimádó elem.

 

Napjainkban a két fogalom és az azoktól való tartózkodás kötelessége, eleve feltételezi a galut létét, ahol a zsidó a környező világ behatásának van állandóan kitéve. A bibliai Izraelben volt egyértelmü, bugris bálványimádás, amit a Tóra szigoruan tiltott és büntetett és volt – kisebb mértékben  - a megmaradt őslakosság szokásainak majmolása, ami – ott és akkor – szintén bálványimádásba torkollott. A nem vallási alapon gyakorolt babonák inkább a galut termékei és kezdetük Babilóniában lett észrevételezve, ahogy ezt a Talmud konstatálja, sokhelyütt, de főleg Sábbát traktátusában és ott  is a Toszefta 7. és 8. fejezetében.

 

       Szög a keresztfáról...

 

             A Chukát Hágojjim (vagyis a gój szokások) tilalma tórai eredetü: Mózes harmadik könyvében  megjelenik  a tilalom, egyértelmüen, de büntető szankció nélkül:

 

         „És szólt az Örökkévaló Mózeshez: ,Beszélj Izrael fiaihoz és mondd nekik: én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek. (Ennélfogva) Ahogy Egyiptomban – ahol laktatok – viselkednek, ne tegyétek és ahogy Kanaánban – ahová beviszlek benneteket – viselkednek, ne tegyétek és törvényeik szerint ne járjatok el! (Ezzel szemben) Az én rendelkezéseim szerint cselekedjetek és törvényeimet őrizzétek meg, én vagyok az Örökkévaló a ti Istenetek’” (3 Mózes, 18, 1-6).

 

A Tóra itt nem részletezi hogy mik a szóban forgó „törvények” és viselkedési normák, hanem általánosságban beszél, de az ezekután következő tilalmak, amelyek az erkölcstelen kicsapongásokba és vérfertőzésbe hajló  pogány szokásokat” tiltják és büntetik, megvilágitják miről van szó.

 

    A Szifrá, a Mózes harmadik könyvére irott Midrás gyüjtemény, nem rejti véka alá, milyen förtelmeket követtek el ezek a népek – amelyeket az akkori kor legromlottabbai közé soroltak:”Férfiak férfiakkal házasodtak és nők – nőkkel;  férfiak együtt éltek anyával és lányával, stb”. Ugyancsak a Szifrá logikus mederbe tereli az abszolutnak tünő tilalmat, amikor kimondja, hogy nem arról van szó hogy tilos házakat épiteni, mivel ők is épitenek és ligeteket ültetni, mivel a népek is ezt teszik, hanem csak azokról az intézményesitett (jog)szokásokról van szó, amelyek ellentétesek a Tóra szellemével.

 

Az emlitett nemi szabadosság – ami a 21. században sok helyütt elfogadott és „törvényes” - gyakran, de nem mindig volt kapcsolatban a szokásos  bálványimádással. Ebből az válik nyilvánvalóvá, hogy a tilalom nem feltétlenül vallási okokra vezethető vissza, bár a gyakorlat azt mutatja, hogy a legtöbb gój szokásnak vallási eredete volt – és van. Az Ocár Jiszráél nevü zsidó enciklopédia a babonák (superstition, aberglauben) cimszó alatt felsorol egy sor olyan dolgot, amiben az amerikai zsidók hisznek, nem azért  mert vallásosok, hanem mert eltanulták nem-zsidó szomszédaiktól, hogy pl. a 13. szám szerencsétlenséget hoz, vagy a „May party” ünneplése, vagy a kéz összekulcsolása (cross finger) ami a keresztet jelzi, stb. „Lekopogni” valamit (angolul touch wood) kimondottan keresztény vallási elemet hordoz magával, mivel a wood nem más mint a keresztfa.

 

   Az emlitett versre reagálva rabbi Méir véleménye a Talmudban hogy „ezek az emorita szokások”. (az emorita volt a kanaánita népek legalantasabb, legsilányabb söpredéke). A Talmud az emlitett Sábbát traktátusban sok  bevett szokást emlit, amelyek „nemcsak szombaton tilosak hanem hétköznap is, köztük kimenni a lakásból az utcára egy élő róka fogával (amiről azt hitték hogy szabályozza az alvást), vagy egy szöcske tojásával ( „használ” a fülfájás ellen), vagy egy szöggel egy keresztfából, amire felakasztottak egy embert  (mászmér min hácáluv), amit daganatok lelohasztására használtak(Sábbát Misna, 6, 10).

 

    Ilyen és ehhez hasonló babonákat tiltottak Bölcseink, mivel nemzsidó eredetük arra utalt, hogy kapcsolatban vannak valamilyen pogány praktikával. Azonban, van it is egy „kiskapu”: ha gyógyitásra használják az emlitetteket és hisznek benne hogy használ – akkor nem tiltják, mert nem számitanak „emorita szokás”nak.

 

    (Itt kell hangsulyozni, hogy zsidó ember köteles betartani az állam törvényeit, ahol lakik (Diná d’málchutá – diná – Gittin, 10,b és Nedárim 28,a), mindaddig amig azok nincsenek ellentétben szabad vallásgyakorlásában, illetve nem kényszeritik az uralkodó vallás normáinak elfogadására. További feltétel, hogy az állam törvényei mindenkire egyformán vonatkoznak. Ha azonban egyoldalu „zsidótörvényekről” van szó, a zsidó ember nem köteles – a halacha szerint – betartani ezeket a diszkrimináló törvényeket.. Ezzel kapcsolatban hangsulyozzák  középkori talmudisták (Rábbénu Niszim, a Toszfot nevében), hogy a „Diná dömálchutá” csak a galutban érvényes, mivel ott a király (vagy a kormány) azt mondhatja: ez a mi országunk, ha nem tartjátok be törvényeinket, menjetek Isten hirével. Azonban Izrael országában, amelyben minden zsidónak egyforma része van – ezzel nem érvelhet az uralkodó és igy a törvények csak akkor köteleznek, ha összhangban állnak a halachával. Maimonidés ( Nözikin, Hilchot Gözélá, 5, 11 és a Sulchán Áruch, Chosen Mispát, 275, 3) döntvényei szerint pénzügyekben – adók, vám stb - a zsidó állam törvényei is köteleznek mindenkit)

 

     Ha a bot kiesik a kézből...

 

               A babonák egyik virágzó alfaja a jóslás, ráolvasás, és a bűvészkedő varázslás különböző fajtái. Ha útnak indulok és a bot kiesik a kezemből, vagy a falat a számból – ez rossz jel és visszamegyek – mondja aki hisz ezekben a szamárságokban. Ugyanez áll arra is aki megijed egy kigyótól (vagy fekete macskától) amely átment előtte az úton.

 

A Talmud egy bizonyos koncessziót tesz, amikor kimondja, hogy olyan gój szokások, amelyek a Bibliában emlitve vannak – nem pogány vonatkozásban – nem esnek a tilalom alá. Példa erre a királyok holmijának elégetése, halála után, ami egyfajta tiszteletadás a halottnak. Ez nem tilos mivel a Biblia  emliti ezt Cidkijáhu király kapcsán (Jeremiás 34) és igy „nem tőlük tanuljuk ezt”.

           

       A határesetek között lehet emliteni a Jom Kippur előtti Kapara szertartást, amit többen tiltottak mint emorita szokást, de a vallásos zsidók körében változatlanul divik és Iszerlis (a Remá) is akceptálja. Vannak akik varrás közben egy darab cérnát rágnak, (nehogy „bevarrják az eszüket”), ami szintén  nem más mint babona. S.R. Hirsch  rabbi a Chukát hágój tilalmából vezeti le, hogy tilos a zsinagógába orgonát bevinni... (magyarázata Mózes 3. könyvének, 13, 3. versére).

 

     Se vége se hossza a Talmud által emlitett emorita szokások listájának. Maimonidés  igy foglalja össze a témát: „Ezek a dolgok mind légbőlkapott badar hazugságok, amikkel a régi pogányok becsapták az egyszerü embereket, hogy hallgassanak rájuk ...és nem illik a zsidóknak, akik  okos emberek, felűlni ezeknek a hiábavalóságoknak - - - és azt hinni hogy van bennük valóságelem, illetve hogy használnak valamire...” (Jád, Ákum, 11. fejezet).

 

            Gójis ruházat, frizura – és orvosi köpeny

 

  A Sulchán Áruch két fejezetet szentel a témának. Lényegük: Tilos hasonulni a nemzsidókhoz, öltözetben, hajviseletben stb „(ne hordjon zsidó speciális gójis (papi?) ruhákat és ne nyiratkozzon ahogy a papok. Azonban ha valaki kormánykörökben forog („Károv lemálchut”) megengedték neki a  gójis ruhát és a hajviseletet). Móse Iszerlis,  (Remá),az askenáz zsidók autoritása, hozzáteszi: „Tünjön ki közülök ruházatában és viselkedésében...mindez (azonban) csak azokban a dolgokban tilos, amelyekben a gójok erkölcstelen módon viselkednek... vagy az olyan – értelmetlen és haszontalan – dolgokban, amikről feltehető hogy emorita szokások és lehet mögöttük valami atavisztikus pogány szokás...”. A szokásos orvosi köpenyt azonban szabad viselni...(Jore Déá, 178 és 179 és Iszerlis uo.)

 

Ugyanitt tiltja a Sulchán Áruch a jóslás, varázslás és kuruzslás, minden, Talmudban emlitett példáját. Érdekes példája a S”Á pragmatikus liberalizmusának: „Ha valakit skorpió csipett meg, szabad ráolvasással próbálni gyógyitani, ámbár ez nem használ semmit, mégis megengedték, mert az illető életveszélyben van és attól tarthatunk hogy beleőrül”. Ez egyfajta pszichológiai gyógymód... de mindenesetre jobb kórházba menni.

 

Vannak akik a nem-zsidó neveket is tiltják ( a magyar r’ Mose Schück responzuma) valamint az idegen (nem héber) nyelven való beszédet („Mosáv Zkénim” a latin nyelvre helyezi a hangsulyt )  de ez nem található a Sulchán Áruchban. Voltak akik megkérdőjelezték a zsinagógák feldiszitését Sávuot ünnepére virágokkal és zöld levelekkel, mivel ez is egyfajta gójis szokás („Chájjé Ádám” a wilnai gáon nevében). Ez valószinüleg a karácsonyfára utal és valóban, a Habad haszidok nem diszitik a zsinagógát, mint ahogy nem diszitik az ünnepi sátrat sem, Sátorosünnepen.

 

          Napjainkban amikor a  róka fogát tenyérjósók és horoszkopgyártók foglalták el, a kérdés úgy merül fel: mennyiben jelentenek a mai kuruzslók Istentől elrugaszkodott pogányságot és  „csillagimádást” és mikor lehet őket egyszerü emberi dőreségnek felfogni, amely nem jön a hit helyébe? A Misnában emlitett „szinház” és „cirkusz”, illetve stadión, ma nem azt jelenti mint valaha; ma nem bálványokat imádnak ott és nem bikaviadalokat rendeznek, hanem  szórakoztató időtöltésről van szó, ami nem lehet tilos a Dárké Háemori alapján. Legfeljebb  fölösleges időfecsérlést, vagy a zsidó erkölcsők semmibevételét lehet felróni nekik és ennek alapján tiltani őket. Ami világos hogy ez nem Chukát Hágoj, illetve nincsenek benne idegen vallási elemek.

 

        Összefoglalva a kérdést

 

   Minden olyan jelenség ami a zsidó hitet és annak gyakorlatát jön aláásni – akár más vallás, akár a szintén vallásként működö ateizmus részéről – az változatlanul tilos, az emlitett két tilalom alapján. Ami nem, az lehet olyan mint házat épiteni, vagy kertet ültetni, ami olyan mint késsel és villával enni – amiben semmi probléma nincs. A gójokat utánozni, életmódjukat lemásolni, veszélyes a zsidó lét és fennmaradás számára – és ezért tilos.

 

Ki határozza meg, hogy mikor mi  - erre mondja a Tóra: „Légy feddhetetlen Istened az Örökkévaló előtt” (5 Mózes, 18, 13) vagyis ne legyen közte és közted semmi  ami elválaszt. Viselkedj az Ő elvárásai szerint, ahogy az a Hala

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése