2010. november 9., kedd

"KÁR VOLT A TANHÁZBA MENNI KÉRDEZNI" – A MAZSIHISZ LAP BIRÁLATA

"RÉGI" TÓRA

 

ÉRKEZETT AZ

 

"ÚJ ÉLET"BE

      

             Az új szám unalmas, de már nem tömény, mint az előző. Valami javulás érzékelhető, a Főszer. megerölteti magát,(csak ne kapjon sérvet). A szokásos töltelék anyagok mellett, van néhány olvasható, sőt érdekes cikk.

 

    Első a főcim – amely rendhagyó módon mindhárom újságirói elvárásnak eleget tesz. Ez, ahogy ezt a világon mindenütt tanitják, úgy szól, hogy a hir legyen  vagy új, friss, vagy érdekes vagy fontos. (vagyis nem olyan hogy "Összefogásra szólit fel a Kongresszus"(nagy Ká.val), vagy "Kiállunk melletted Izrael!" (ami lehetett új 30-40 évvel ezelőtt); vagy "Feldmájer Péter beszéde  a Szent István bazilikában" (Trianon-kontra Soá); vagy a szenzációs szalagcim:"Szédereste és széderesték" – dehát nem idézhetjük itt a lap majdnem minden számát.

 

     A jelenlegi cim – ÚJ tÓRA ÉRKEZETT A HEGEDÜSBE -  mond valamit. Ez új, ez érdekes és módfelett fontos. A Tóra (nagy té.vel, nem úgy mint az ú.é.ben) úgyan régi, több mint 3300 éves, de mondanivalója új és és mindig meg-megujul. Ehhez látni kellett a csillogó szemeket, az örömteljes táncot, amit fiatalok és öregek roptak, egy igazi zsidó ökuménián, ami a zsidó egységet demonstrálta, ha csak egy röpke órán át, amikor ortodoxok és neológok, chábád és nem beazonositott "sztám" zsidók táncoltak egy ujfajta Szimchát Tóra tiszteletére.

  

      Hogy a főrab.főszer. felfogta, hogy ez főcim és volt bátorsága ezt megtenni – javára szóljon – kol hákávod! – még ha az itteni dicséret  árt is neki, ha felmászik  a harmadik emeletre, (vagy Csoknyak leszól).

                                 *

     Lassan-lassan meggyőz bennünket a főszer. : nem biztos hogy ő irja a heti szakaszt,(bár az átokológiára még mindig mérget veszünk). Az hogy Midrás Rábbá van idézve – nem rá vall; ezt az ő idejében nem tanulták  az alma faterban és nincs meg  magyarul... Ez arra mutat hogy egy másik főrab. Amerikában élő fia a "ludas", aki ott  tanul(t).

 

 A kérdés miért volt "kár" hogy Rebekka a tanházba ment tanácsot kérni ("Istennel konzultálni"), amikor ikrei hasfájást okoztak neki? És miért volt ez "mintha a kétségbeesett, hitében megingott  emberek gondolatainak adna hangot: mit ér a Tóra, a Tizparancsolat, a szertartás, a hit, ha nem tudják eltüntetni a gyülöletet és a háborut?"

  

      Ilyen és hasonló ápikajresz gondolatok kifejezésére, még a rosszemlékű Állami Egyházi Hivatal sem kényszeritette  az "izraelita" lapot.

                              

                                                                           *     

   Ennek "illatában" már nem is tünik büdősnek az a hatalmas öndicséretszerü piáros  kép és szöveg, amelyben a mazsihisz "komoly értéket képviselő" adománya az iszaposoknak – virit a lap első oldalán, mikoris a minibusz oldalára hatalmas betükkel van kiirva a cégér és ADOMÁNYSZÁLLITÁS, egy menóra kiséretében. A szöveg utolsó mondata,  igy szól: "Az induláskor, a Sip utcai székház bejáratánál,  a BZSH-Mazsihisz vezető tisztségviselői és még sokan  álltak s vették körül a járművet. Mintegy szerencsét kivánva az úthoz".

 

    Jó lenne tudni ki irta, kinek szellemi gyermeke, ez a szerencsétlen, infantilis mondat?

                                                                     

                                                                  *

     Második oldal? Semmi. Hacsak nem  - - -

 

A "Körzeti kitekintő" nagy jelentőségü cimet viselő és sokat sejtető rovatában, ott is a Szeged cimszó alatt, M.ZS. megirja a helyi rabbiról, hogy az ünnepi funkciókat, jómaga és Kellerman Jichák, a kántor "látták el, a tőlük megszokott magas szinvonalon". Valaki rosszmájuan súgja nekünk . de nem hisszük el – hogy a M.Zs. aláirás nem más mint maga a szegedi rabbi, aki a félhasábos irásban ünnepli saját magát és tiz éves müködését Szögeden. No, no, ha nem halachikus betérés, akkor legalább ez.

   A legédesebb persze az, amikor M.Zs. megirja, hogy "Újév és Jom Kippur alkalmáből a szokásosnál nagyobb számban jelentek meg hittestvéreink (valószinüleg a zsinagógában) és igy minden istentiszteleten megvolt a minján". 

 

    Ki hitte volna?

 

      A harmadik oldalon, "Zsidó hősök a forradalomban" , Mécs Imre  igencsak érdekes cikke. A szerző együtt volt a halálraitélt és kivégzett Angyal Istvánnal egy zárkában: "elnevezett Mojsénak, én meg őt Slojménak" (lásd a teljes cikket a bloggon, az u.é. utólagos engedélyével). Skajach a főszer.nek aki leközölte, bár nem hisszük hogy ő kezdeményezte ez a cikket.

 

 A "Tallózás egykori zsidó ujságokban" érdekes rovat lehetne, de nem kellene teletömni unalmas tirádákkal,  mint jelenleg Zsoldos Jenő irása Révész Béláról. Ennek lehetne 30 sort szentelni, de nem három teljes hasábot, egy nyolc oldalas vézna lapban, amelyben a heti szidra alig egy hasáb. Dehát erre van a főszer. és az ollója.

 

      A 4. oldalon egy skót nővérnek szentelt 3 hasábnyi nonsense, nomeg egy  Makkabi kiadói piár egy megjelent könyvről ("Zsidók, kotródjatok"). A piár irójának (bizonyos Burány), vagy a Főszer.nek illene tudni, hogy a zsidó felfogásban Dániel nem volt próféta, miért is könyve nem  a próféták között, hanem a Szent Iratokban (Ktuvim) jelenik meg. A katólikus Új Emberben Dániel jogosan mint próféta szerepelhet, de nem nálunk.

 

     Ja igen és itt van a Csáki pályázati felhivása, amit úgy hoz le mind az U.É. mind szellemi tejtestvére, a siksze honlapja, mintha a fogukat húznák. Ez lehet szakmai irigység, vagy a jó Isten tudja mi. (A  Pályázat-felhivás részleteiről lásd blogunkban, október 13-án).

                                                         *

     Az ötödik oldalon, amely a "páreve" szerepét tölti be a lap ezen számában, egy Tabi emlékest (melynek egyetlen apropója, hogy a humorista "zsidó származásu" volt), valamint egy operaénekesnők fellépéséről szóló, a valamikor templomként fungáló Dohányban  - piár cikk található, Nagy László producer tollából. Valamikor azzal kezdték, hogy cházánutot adnak elő, világhirü zsidó kántorok közremüködésével. Azután jött a kétes klezmer bandák kakofóniája, majd most a siksze dalnokok felvonulása. A Dohány alapitói – ha nem igy tervezték – forognak a sirjukban.

 

   A legszomorubb a lapban (és ezen az oldalon) a Wesselényi utcai, kvázi "ortodox" iskola 20 évéről rendezett ankét, vagy eseménysorozat utolsó akkordja volt, (Erről külön cikkben számolunk be) amely nevetségessé tette az iskola ortodox jellegét. Elég ha itt megemlitjük a lauderista Cz. F.Á előadását: "A judaizmus tanitása kicsit másképp", valamint több más lauderista és scheiberista pedagógus eszmefuttatásait. Az ortodoxiát "Deutsch Gábor (Orzse)" képviselte. Gondolatban bocsánatot kértünk néhai Hoffman Áron főrabbitól, aki amnnakidején nem volt hajlandó átlépni a Wesselényi  küszöböt, mert nem tartotta elég vallásosnak. Pedig, akkor még - - -

 

                                                            *

    A hatodik oldalon – amely ujabban "az Uj Élet ifjusági oldala" – egy Ubul elnevezésü táncos mutatkozik be és mondja el élete történetét, speciel az ifjuságnak. Többek között valamikor megalapitotta a MAKE egyesületet, amelyet röviden Manórának hivnak (a manó – azok fiatal  családok, gyerekek – mondja Ubul – tehát nem Róth Manó). Nála lehet táncolni  még 77 éven felül is – és mindezt a Gyermek és ifjusági Alapprogram finanszirozza. Itt van még egy bár-micve jelentés is a Bethlen térről (Árje Jom-Tov fia. Dániel), aki nem magyar kiejtéssel mondta el a Háftárát, valamint egy beszámoló a "Péntek esti láz"(?)ról, amiről még nem tudjuk pontosan hogy mi.

 

         7. oldal  - semmi (vagyis Györgyi, pöttyös bögre, mohél, fűtési szezon)és aki talpmasszirozást kiván, hivja Tamást.

 

A nyolcadik (utolsó) oldalon kérdezi tőlünk Bozsán Eta: Ki volt Edelman Liza? Töredelmesen bevalljuk, hogy nem tudjuk és nem is érdekel bennünket. Ezzel szemben elmerülünk Spánn Gábor humoreszkjében, amelyben Piri kitér, mivel a snájdig csendőrtiszt ezt kérte, majd halála előtt, nyolcvanon felül,  megkéri az irót, hogy "ha meghalnék véletlenül, zsidóként temess el!"

 

 Tipikus magyar-zsidó bileámi mondat: az is élni akart mint egy gój, de meghalni – mint zsidó (tessék megkérdezni RÁV-ot, honnan eredezik ez).

 

    ÖSSZEGEZVE: A LAP NEM OLYAN ROSSZ MINT SZOKOTT LENNI, DE MÉG MESSZE VAN A JÓTÓL. 

 

          

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése