2010. november 25., csütörtök

AZ ATYÁK BÖLCS TANITÁSAI(60)

                        

AZ ÉRETTSÉG SZŐLŐJE

 

 Joszéf Bár-Jehuda, a babilóniak falujából, szokta mondani: "Aki fiataloktól tanul, az olyan, mintha éretlen sző1őt enne, vagy újbort inna közvetlen a szőlőprésből. Ezzel szemben aki a vénektól tanul, az olyan, mintha érett szőlőt enne, vagy óbort inna..." (Atyák, 4, 20).

 

 Joszéfról csak annyit tudunk, hogy Jehuda, a Fejedelem és Meir korában élt egy Zidon melletti faluban. Fenti mondása,  Elisa előző mondásához csatlakozik. A fiatalok tudása még nem megalapozott, azok tele vannak kétségekkel, és a felszínes tudás olyan, mint az éretlen szőlő, amitől elvásik az ember foga.

Az újbor hasonlattal azt akarja kifejezni, hogy egy fiatalember tudása még nem lehet érett, mert nem forrott ki, és még nem ülepedett le.

 

    Toszfot Jom Tov - tovább folytatva eme gondolatmenetet - azt állítja, hogy az újbor lehet, hogy ízlik, de később hascsikarást okozhat. Tiferet Jiszráél pedig azt mondja, hogy az éretlen szőlő és az újbor között az a különbség, hogy a szőlő esetében az ember rögtön érzi a kellemetlen ízt, míg az újbornál nem biztos, hogy érződik, és csak később okoz problémát.

 

   Így működik a fiatalok tanítása is. Lehet, hogy első hallásra logikusnak tűnik, de a végén kiderül, hogy ismerete még nem eléggé kiforrott.

Mindennek az ellenkezője is igaz. Ha valaki öregektől tanul, az olyan, mint mikor valaki érett szőlőt eszik, ami mézédes, és nem árt az egészségnek, vagy óbort iszik, ami ízletes, és megörvendezteti a szívet, amellett egészséges (Máchzor Vitri).

 

 

                                ****

S. R. Hirsch az elmondottakból azt a logikus következtetést vonja le, hogy a legjobb tanítvány a fiatal, míg a legjobb tanító az idős, tapasztalt pedagógus.

Egyes magyarázók szerint a szőlő jelképezi itt a Tóra közérthető részét, míg a bor a kabbalisztikus, elvont ismereteket.

 

    Egyébként a "bor" szó héber betűinek a számértéke megegyezik a "szod" (titok) szó betűinek számértékéveI.

 

   A talmudi felfogás azt vallja, hogy az öregek mindig tapasztaltabbak a fiataloknál. Jismáél ben Joszi rabbi szokta mondani, hogya Talmud-bölcsek minél tovább élnek, annál bölcsebbek lesznek, mert egész életükben tanulnak, és így a kor bölcsességet hoz nekik, míg a tanulatlan ám háárecek minél öregebbek lesznek, annál inkább elbutulnak, mivel életüket hívságos dolgokkal töltik, és eszük - ha van is nekik - nem csiszolódik a tanulás logíkájának köszörűkövén.

 

   Természetesen, tisztelet a szabályt erősítő kivételeknek.

 

                                 ****

 

Szfát Emet szerint a Misna szerinti "öreg" alatt hatvanon felüli embert kell érteni, eddig azonban mindenki fiatalnak számít.

 

  A kozsnitzi Mággid szerint, ha a tanítvány nem becsüli mesterét és magával egyenrangúnak tartja, akkor nem képes tanulni tőle. Ez olyan, mintha éretlen szőlőt enne. Ezzel szemben, ha a tanítvány felnéz a mesterre, és benne a bölcset látja, aki érett, és tudása megállapodott, leülepedett; akkor fog tanulni tőle, és olyan lesz, mintha érett szőlőt enne.

 

                                ****

 Reb Zuse erre értette Bölcseink azon mondását, mely szerint "ha a mester hasonlít Isten angyalára, akkor tanuljanak Tórát tőle; ha nem, akkor nem".

(Moéd Kátán, 17, b). Ha a tanítvány - mondta Zuse - olyan nagyra tartja mesterét, mintha az Isten angyala lenne, akkor sikerülni fog tőle tanulni, ellesni tudományát. Ha nem, akkor kár a fáradságért...

 

        AZ ÖREG LEHET SZENILIS IS

 

Jehuda rabbi, a Fejedelem szokta mondani: "Ne a kancsót nézd, hanem azt, hogy mi van benne. Van új kancsó, mely tele van óborral, és van régi, antik kancsó, amelyben még újbor sincsen... " (Atyák, 4, 20). Más olvasat szerint, itt (az imakönyvekben) Rabbi Méir szerepel és nem r' Jehuda).

 

 Jehuda, a Misna szerzője, vitába száll Joszéf (az előző fejezetben kifejtett) elméletéveI. Nem az a fontos - állítja -, hogy valaki fiatal vagy öreg, hanem az, mit mond, bölcsességet vagy badarságot. Egy fiatal is lehet okos, és egy vén lehet szenilis is (Bartinora).

 

   Jehuda is a borhasonlatot használja. Nem az a lényeg - magyarázza-, hogy milyen edényben van a bor, hanem az, milyen minőségű a bor. Nem kell azt hinni, hogy egy díszes borosüvegben jobb bor van, mint egy egyszerűben.

Pinchász Kháti Misna-magyarázatában idézi Jób egyik barátját, aki hasonlókat mond: "Azt gondoltam, beszéljenek a korosabbak, adják tudtul a bölcsességet az idősebbek. De a halandóban csak a lélek az, a Mindenható sugallata, ami értelmessé teszi. Nem az idősek a bölcsek, és nem a vének értenek a törvényhez..." (Jób, 32, 7-9).

 

    Tiferet Jiszráél szerint Jehuda nem vitatkozik, hanem csak figyelmeztet az általánositás veszélyes voltára. A tekintély tiszteletet nem  automatikus, vagy kizárólagos, hiszen nem biztos, hogy minden, amit egy idős tesz vagy mond feltétlenül helyes, és egy fiatalnak ne legyen esélye sem arra, hogy véleménye elfogadtassék. Hallgasd meg, ki mit mond - szól Jehuda figyelmeztetése -, és fogadd el, bárki mondja is; lett légyen öreg vagy fiatal - az igazságot. "Többet ér a szegény, de bölcs gyerek [fiatal] a vén, de ostoba királynál" - mondja a bölcs Kohelet. (4, 13).

 

                                    ****

    Az élet sok példával igazolja a fenti mondás igazát.

Ilyen pl. Elázár ben Ázárjá, akit 18 évesen választottak meg a Synhedrion elnökének. Maimonides 16 éves korában írta meg első filozófiai művét, míg a Misna-magyarázatát (Széfer Hámáor) 23 évesen. Remó (Mose Iszerlis rabbi) 18 évesen lett Krakkó főrabbija. Nagy Sándor 26 éves fejjel foglalta el a perzsa birodalmat, és ugyanilyen idős volt Hannibál, amikor átkelt az Alpokon, hogy bevegye Rómát.

 

                                 ****

 

Rabbi Nátán Atyák traktátusában, (második verzió, 34. fej.) Jehuda állítását sokkal élesebb fogalmazásban olvashatjuk. Azt mondja ott, hogy van régi kancsó, ami teljesen üres, vagy "vizelettel van tele".  Vannak, akik úgy vélik, Jehuda burkoltan Elisát bírálja, míg Elisa az előző Misnában Akibára utalt, aki időskorában kezdett el tanulni. (Lév Ávot).

 

                                  ****

 

A haszid gondolkodók élesen elítélték a csak a külsőségekre adó zsidókat. Jaj volt annak a haszidnak, aki megpróbált a rebbéje előtt az "antik kancsó" szerepében tetszelegni.

 

  Egyszer reb Jechezkiélt, az alexanderi rebbét meglátogatta egyik híve, aki szívesen adta ki magát lelkes, "tüzes" haszidnak. Miközben beszélgették, a rebbe elgondolkodott, és időnként megszívta pipáját. A vendég látván, hogy a pipa nem füstöl, azt hitte, kialudt, ezért óvatosan meggyújtott egy gyufát, és odatartotta a pipához. Igy derült ki, hogy nem is volt benne dohány.

Ekkor megszólalt a rebbe: "Látod, ha a fej üres, akkor még a tűz sem segít... "

 

                    

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése