A MAMA AZT MONDTA: "HA LEZSIDÓZNAK – ÜSSÉL!"
SPIRÓ, KONRÁD ÉS ESTERHÁZY JERUZSÁLEMBEN ÉS A BUDAPESTI VISSZHANG
A XVII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon elképesztő érdeklődés kísért egy vékonyka, mindössze 154 oldalas könyvet. Az interjúkötetet az ötvennégy éve Amerikában élő irodalmár, Marianna D. Birnbaum készítette, a címe: Esterházy, Konrád, Spiró Jeruzsálemben. A könyvben az első interjú avval a kérdéssel kezdődik, hogy magyar vagy zsidó írónak tartja magát Spiró György.
A beszélgetésre a könyvfesztivál Osztovits termében került sor, ahová kétszer annyian akartak bejutni, ahány szék volt. Az érdeklődők, még az öregek is guggoltak, álltak, földre, lépcsőre vagy ablakpárkányra kuporodtak. A beszélgetésre eljött a szerző, és a három interjúalanyból kettő: Spiró György és Esterházy Péter. A kérdező a könyvet megjelentető Magvető főszerkesztője, Sárközy Bence volt. Az interjúkötet apropójaként az szolgált, hogy a tavalyi jeruzsálemi könyvfesztiválra, díszvendégként meghívták Esterházy Pétert, Konrád Györgyöt és Spiró Györgyöt. A három író, akik Marianna D. Birnbaumot jól ismerik, régóta tisztelik, Jeruzsálemből egy anzikszot, egy képeslapot küldtek: "Drága Daisy, véletlenül itt vagyunk ..." Az irodalmár akkor határozta el, hogy mindhármukkal interjút készít. Azt akarta ugyanis megtudni, hogy a három magyar író talált-e hasonlóságot az izraeli és a magyarországi élet között; mi a véleményük a nemzeti és vallási kisebbségek helyzetéről Magyarországon és Izraelben. S mivel már az interjú kezdetekor tisztázni akarta a helyzetet, Spiró Györgytől, akit először 1968-ban Jerzy Robert Nowak, a lengyel kommunista párt tagja zsidózott le - antiszemita írását a magyar kommunista párt utasítására a magyar Élet és Irodalom is közölte-, azt kérdezte: " magyar vagy zsidó írónak tartja magát? Már csak azért is, mert a jobboldali sajtóban a legjobb esetben is, vagyis amikor éppen nem szidalmazzák, zsidó írónak nevezik." A könyvbeli interjúban a rövid válasz, amit ötvenkét oldalas kifejtés követ, az, hogy :"Magyar író vagyok, mit tegyünk." És Spiró a szégyenteljes nürnbergi és magyar zsidótörvényeket említve, kimondja, igen "fajilag" ő százszázalékosan zsidó. Magyarországon a százszázalékosan magyar kifejezést és meghatározást ma szélsőjobboldali internetes portálok használják, a többi között olyanok, amelyek könyveket vagy ruhákat is kínálnak eladásra.
*
Birnbaum arra emlékezteti Spirót, vagy inkább az olvasót, hogy Radnóti Miklós is magyar költőnek tartotta magát, s amikor a numerus clausus idején Komlós Aladár megkérte, írjon a zsidó költők antológiájába, akkor nagyon udvariasan visszautasította, mert ő magyar író.
Spiró az interjúban hosszan beszél az ősökről, arról, hogy bár volt köztük csodarabbi meg katolikus szent is, neki ehhez semmi köze. Az apja meggyőződéses kommunista volt - Brünnben végzett mérnökként, mert a numerus clausus miatt Pesten nem járhatott egyetemre -, s hogy amikor eljött az általános iskola ideje, az évnyitó előtt az anyja azt mondta neki: "Édes fiam, tudd meg, hogy mi zsidók vagyunk; ez azt jelenti, hogy pont olyanok vagyunk, mint a többi magyar, de ha lezsidóznak, üssél."
Marianna D. Birnbaum az interjúkészítés során arra volt kíváncsi, hogy ha három író ugyanabba az országba utazik, s pár nap elteltével vissza is érkezik, abból miféle művészet keletkezhet. És persze, hogy érdekes lehet az is, hogy Spiró Jeruzsálemben kórházba került, Esterházy meg tevegelt, s közben egy beduinhoz is közel került, akit odahaza két feleség vár. Nem sok az?- tudakolta Esterházy.
A könyvbéli interjú persze, hogy egészen más, mint egy könyvfesztiválon való megmutatkozás. Esterházy az Osztovits teremben arról beszélt, hogy európaiként, keresztényként, katolikusként régóta azt gondolta, kötelessége elmennie Jeruzsálembe. Akaratán kívül, szaladgálva a könyvei után annyi fölösleges helyre jutott már el.
"Egy izraeli könyvvásár nem hozott volna izgalomba, de hogy Jeruzsálemben van a jeruzsálemi könyvvásár, az igen. Végül is nem láttam mást, mint a bibliai tájat, ahol a színeknek van valami sápadtsága, és ahol elég volt meghallani azt, hogy ott a Getsemáne-kert, ettől már meg is állt az élet, úgy értem, bennem, és azonnal eszembe jutott Kertész Imre, akinek a lábnyomát néztük Buchenwaldban, és ugyanúgy jutott eszembe, most nem mondanám, kinek a lábnyoma Jeruzsálemben".
-Mindegyik írótól - mondta a könyvfesztivál Osztovits termében Marianna D. Birnbaum - azt kaptam, amit vártam. Annyiban, hogy nagyjából reméltem, a kérdésekre úgy felelnek, ahogyan föltettem, egyenesen. Az identitás kérdése azelőtt is problematikus volt, és most egyre inkább azzá válik. A három íróból Konrád György magyar zsidó írónak tartja magát, Spiró György elsősorban és kizárólag magyar írónak, aki mellesleg zsidó, főleg mert annak mondják, Esterházy meg, mit csináljunk, nem tud magyar zsidónak lenni.
-Külföldön - mondta Spiró -, könnyebben vagyok magyar író, mint itthon. Külföldön, ha mint magyar írót meghívnak, akkor nem jut eszükbe, hogy lezsidózzanak. Ezért is szeretek külföldre menni, mert ott lehetek magyar. Itthon meg általában azok mondanak rólam véleményt, elég hangosan, akik egyetlen soromat sem olvasták.
Esterházy, Konrád, Spiró. Négy jeruzsálemi nap alatt Esterházy tevegelt, Spiró kórházba is került, ahol mindenki oroszul beszélt, Konrád Györgyről meg az derült ki, hogy 56-ban volt fegyvere, egy géppisztolya, mert "ki tudja, kik jönnek, még az is lehet, hogy holmi nyilasok, és az előszobából ki tudjon lőni már csak azért is, hogy ne legyen tehetetlen áldozat".
A könyvfesztiválon folytatott beszélgetés akkor vett fordulatot, amikor a Magvető főszerkesztője, Esterházy felé fordulva azt mondta: "a katolikus szerző...", mire a terem előbb szelíden, majd feltörő hullámokban röhögni kezdett.
Scipiades Erzsébet / Népszava
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése