MOST EGY ÉVE JELENT MEG BUDAPESTEN NAFTALI KRAUS LEGUJABB KÖNVYE, AZ ŐSI FORRÁS SOROZAT 19. KÖTETE. EZ A ZSIDÓ FOGALOMTÁR. MIVEL A PESTI UJ ÉLET "FELSŐ UTASITÁSRA", MEGSZAKITOTTA A KÖNYVBEN FOGLALT INFORMÁCIÓ FOLYTATÁSOS KÖZLÉSÉT – MEGTESSZÜK EZT MI HELYETTE.
" Az Ősi Forrás 19. köteteként, rendhagyó könyvet tart kezében az olvasó. Ezúttal nem a Próféták könyveinek egyikét próbálom közelebb hozni a XXI. század ideges, türelmetlen emberéhez; nem a zsidó ünnepeket propagálom, és nem a Biblia női alakjait, vagy a Talmud Bölcseit ismertetem.
Ez egy rendhagyó könyv. Fogalomtárnak hívom – nem tudom helyes-e magyarul ez a kifejezés –, ami azt jelentené, hogy egybegyűjtöttünk itt olyan zsidó fogalmakat, amelyeket minden zsidónak illene ismerni. A legtöbb fogalom vallási töltetű, hiszen a zsidó nép elsősorban ebben a köntösében jelenik meg önmaga és a népek előtt – immár néhány ezer éve.
Talán ott kellene az ismertetést kezdeni, hogy mi nincs ebben a könyvben. Bár sok héber szó van benne – ez nem héber-magyar szótár, és bár a magyar nyelv jövevényszavai között van zsidó eredetű is – ez nem szleng szótár. Egyáltalán nem szótár.
Fölösleges mondani, hogy „a teljesség igénye nélkül” gyűjtöttem össze azt a több mint 600 szócikket, amelyekbe sűrítve az olvasó megtalálja a zsidó múltat és jelent, és talán valamelyes utalást a jövőre is. A versenyfutás az idővel, valamint az „egyszemélyes zenekar”, amellyel az olvasó könyveim előszavaiban szembesül – itt is jelentős faktorként minősítheti-minősíti a munkát. Minden hibáért, tévedésért a szerző felelős.
A héber szavak, kifejezések az újhéber, szfárádi kiejtéssel íródtak. Sem au, sem ű, sem aj vagy oj; sem ortodox, sem neológ kifejezésmódok – csak a ma használatos héber. Ebből a könyvből meg lehet tudni mit jelent az, hogy krismelájnolni, és mi az, hogy káppárá, (Pesten geppóre), de nem lehet jiddisül megtanulni. Az egy más diszciplína.
Izraelben jelentek és jelennek meg hasonló munkák, - utóbb egyikük orosz nyelven - amiből több mint gyanítható, hogy ott is, illetve itt is szükség van rájuk, mert hiánycikk – széles körben – a zsidóság alapjainak tüzetes ismerete. Ebben az iskolarendszer a ludas, amely vallásosra és vallástalanra osztja fel – mechanikusan – a világ hetven országából idesereglő diaszpórabeli zsidókat. Intelligens ember, aki jól tud héberül, ismeri a héber idiómát, amely a nagybetűket, mint „holdszentelő” betűket (Otijot Kidus Leváná) jelzi, de gyakran nem tudja, hogy ennek alapja a hasonló nevű ima, amit egyszer egy hónapban mondunk, este a sötétben, holdfénynél, és ezért a „nagy betűk”. A magyar zsidó sem az imát, sem a kifejezést nem ismeri.
***
Főként a terjedelem okozta érthető korlátozások miatt, a kötetben nincsenek személyek – még Mózes mesterünk sem – és nincsenek Könyvek, még Maimonides 14 kötetes JÁD-ja sem. Ezek talán egy következő kötetben – ha Isten éltet, és lesz kiadó. Itt csak a teljesen alapvető fogalmakat találja az érdeklődő olvasó, aki – ha zsidó – gyökereit keresi, és azon ismeretbeli hiányosságait akarja pótolni, amelyekről homályosan tudja-sejti, hogy hiányoznak neki, csak nem volt kitől megkérdeznie.
Az alapvető fogalmakat igyekeztem az élet minden területére kiterjeszteni. A családi élet, a konyha, a zsinagóga, a megélhetés, a gyereknevelés fogalmai – ezek azok a fogalmak, amelyeket száz évvel ezelőtt majdnem minden magyarországi zsidó ismert. Ma nem minden működő rabbi ismeri őket, ami nagy szomorúsággal tölt el, de éppen ezért remélem, hogy olyan kisebb-nagyobb helyeken, ahol nem működik rabbi – ez a kis könyv, egy „zsebrabbi” szerepét fogja betölteni addig is, amíg az érdeklődő részletesebb és kompetensebb választ talál kérdésére. „A többit pedig, menj és tanuld meg!”" – mondta Hillél, egy betérni szándékozó nem zsidónak.
Köszönöm a kiadónak, Iványi Gábornak, aki felülmúlva önmagát teljesíti az említett Hillel tanácsát: „Ahol nincsenek férfiak – légy te a férfi!” (Atyák bölcs tanításai 2,5), és teszi azt, ami mások feladata lenne. Köszönöm a gondos szerkesztőnek, Pesti Zuzsának, akinek odaadó munkája önmagáért beszél. Köszönöm mindenkinek aki segített, és azoknak is, akik legalább nem gáncsoltak.
Ez a sorozat 19. kötete. Ha Isten éltet – Im jirce Hásém – a következő Ezékiél próféta könyve lesz, a Harmadik Szentély víziója. Szüleim emlékének ajánlom ezeket a könyveket. Ők voltak azok, akik arra neveltek, hogy elhagyjam a siralom völgyét, a holokauszt vérgőzős Európáját, és megtaláljam helyemet Izrael országában. Jhi zichrám báruch – legyen emlékük áldott!
Naftali ben Dvora Kraus
Rechovot, Izrael
A teremtés 5769. évében,
Ros Hásáná és Jom Kippur között
Eddig a szerző bevezetője. Most pedig jöjjön a Fogalomtár – folytatásokban- Szivesen fogadom az olvasó konstruktiv, nem szitkozódó megjegyzéseit, észrevételeit.
A
ÁDÁR – a zsidó naptár 12. hónapja. A név babilóniai eredetű. Szökőévben (l. o.) két Á. van, ezáltal az év egy hónappal hosszabb lesz. A hagyomány szerint ennek a hónapnak hetedik napján született – és hunyt el – Mózes mesterünk, és ebben a hónapban van Eszter böjtje (l. o.) valamint Purim ünnepe (l. o.) is.
ÁDMO”R – (héber) az Ádonénu, Morénu Vörábénu (Urunk, Tanítónk, Mesterünk) rövidítése. Rendszerint a chaszid rebbéket nevezik így.
ÁDRÁ”N – (héber rövidítés: Ávot dörábi Nátán) rabbi Nátán Misnája. Az Atyák Misnájának mintájára írta, illetve szerkesztette rabbi Nátán, a babilóniai, aki Jehuda, a Fejedelem kortársa volt. Ádrá”n tulajdonképpen egy talmudi traktátus, amely az Atyák Misnáját magyarázza, értelmezi. Két olvasatában jutott el hozzánk, a és b verzió, bár a Talmudban (az ún. „kis traktátusok” között) általában csak az első változat szerepel.
ÁFIKOMÁN – (görög) utóétel. Szédereste a kettétört középső macesz nagyobbik része. Ezt elrejtik, és a lakoma végén fogyasztják el, mint kvázi utóételt. Ez után már nem szabad semmit sem enni, és inni is csak vizet. Bevett szokás, hogy a gyerekek elcsenik az Á.-t, és csak jutalom ellenében adják vissza. Jiddis szólásmondás egy idős emberre: „Úgy látszik, sok Á.-t evett...”
ÁFRÁ LÖPUMÉ – (arameus) „homokot a szájába”! Talmudi szitok annak, aki illetlenül beszél. Értelme: fogja be a száját. A Talmud (l. o.) a bibliai Jóbbal kapcsolatban idézi, amikor az kifakadt az isteni Gondviselés ellen (Bava Batra 16,a).
ÁGGÁDÁ – Legenda (lásd Midrások). Ágád’tá (arameus) a Talmudok (lásd ott) elbeszélő részei.
ÁGUNÁ – (héber) lebéklyózott asszony, vagyis egy férjezett zsidó nő, akinek eltűnt a férje. Egy ilyen nő addig nem mehet újra férjhez, amíg férje nem ad neki válólevelet (getet – lásd ott), vagy amíg minden kétségen felül be nem bizonyosodik, hogy férje meghalt. Sok tragédia forrása ez. A háláchá és a rabbik nagy erőfeszítéseket tesznek egy ilyen Á. „felszabadítására”, olyannyira, hogy megelégednek egy tanúval is, aki a férj halálát igazolja, míg a zsidó törvénykezés minden más esetben előírja a két tanút.
ÁHÁVÁT HÁSÉM – (héber) az Örökkévaló szeretete. A Tóra kimondja: „És szeresd az Örökkévalót, a te Istenedet, egész szíveddel, egész lelkeddel...” (5Mózes 6,5). Bölcseink ezt úgy értelmezik, hogy a zsidó ember viselkedésével szerettesse meg az emberekkel az Örökkévalót, azáltal, hogy rendesen viselkedik, becsületesen kereskedik...(Joma 86a, alapján.)
ÁHÁVÁT HÁBRIJOT – (héber) az emberiség szeretete. Egyesek szerint azon cselekvő micva alapján, hogy „szeresd felebarátodat, mint önmagadat” (3Mózes 19,18), amire Hillel azt mondta, hogy „ami neked rossz, azt ne tedd másnak sem”. Mások szerint ez csak zsidókra vonatkozik, míg nem zsidókra vonatkozólag az Á. H. csak közvetett micva (l. o.), amit egy misnai (l. o.) mondásból fejtünk ki: Légy Áron tanítványai közül való, békeszerető, békére törekvő, emberszerető, aki közel hozza az embereket a Tórához. (Ávot 1,12)
ÁHÁVÁT JISZRÁÉL – (héber) a zsidóság szeretete, vagyis a legendás zsidó szolidaritás alapja, a „szeresd felebarátodat, mint önmagadat” (3Mózes 19,18) alapján. Rabbi Akiba azt mondta erre, hogy ez egy „nagy szabály” a Tórában, míg az őt megelőző Hillel még ennél is továbbment, mondván, hogy „ez maga a Tóra”!
(Bölcseink részletezik e micvát mondván, hogy lelkeik isteni forrását tekintve a zsidók mindannyian mintha édestestvérek lennének. Ezért kell, hogy olyan kedves legyen a zsidó embernek hittestvére élete, családja, vagyona és jóléte – mintha ez a sajátja lenne. Minden reggel, az ima előtt,vannak akik ezt mondják: „Ezennel magamra vállalom az Á. J. tevőleges parancsolatát.” Chaszidok hozzáteszik, hogy az Á. J. mintegy előkészület az Áhávát Hásémhez.
ÁJIN HÁRÁ – (héber) szemmelverés. Népies hiedelem, mely szerint az irigy, rosszindulatú szemek árthatnak valakinek. A Talmudban (l. o.) említődik, de ugyanott található az is, hogy csak arra nézve ártalmas, aki hisz benne és tart tőle. A néhai lubavicsi rebbe, egy kérdésre válaszolva, azt írta, hogy el kell tekinteni az Á. H.-tól, nem kell gondolni rá, és akkor mintha nem is lenne. Hasonlóképpen válaszolt néhai. Á. J. Hákohen Kook, Izrael első főrabbija is. Voltak kabbalisták, akik különböző amulettekkel próbáltak védekezni az Á. H. ellen. A héber és jiddis nyelvben elterjedt a Bli Ájin Hárá – „szemmelverés nélkül” – kifejezés (l. o.), amikor valamit dicsérnek.
AJVÉ – (magyarosított jiddis) a héber oj szóból elszármazott jajveszékelés tömörítve. Héber formája mind a Tórában (l. o.), mind a Próféták könyveiben sűrűn előfordul.
AKDÁMUT – arameus nyelvű dicshimnusz, melyet Sávuot (l. o.) ünnepén olvasunk fel a zsinagógában – a napi tóraolvasás előtt. A 90 strófából álló A. – melynek szerzője Méir ben Jichák Nehoráj wormsi előimádkozó volt, aki a művet a XI. században írta – az Örökkévaló és Izrael dicséretét zengi nehéz, veretes arameus nyelven.
ÁKÉDÁ – (héber, szó szerint megkötözés=feláldozás) Ábrahám utolsó megpróbáltatása, amelyben az Örökkévaló arra kérte, áldozza fel egyetlen fiát (Sárától), Izsákot. Izsák, aki akkor már felnőtt volt (a hagyomány szerint 37 éves) nem tanúsított ellenállást. Az utolsó pillanatban egy égi hang megakadályozta a megpróbáltatás gyakorlati kivitelezését. (Lásd 1Mózes 22. fejezet). A mai napig az Á. érdemében esdeklünk bocsánatért Ros Hásáná (l. o.) és Jom Kippur (l. o.) napján. A Midrás szerint Ábrahám ősapánkat tíz megpróbáltatás érte, és az Á. volt a legnehezebb mind között.
ÁKU”M – rövidítés: Ovéd kochávim umázálot; vagyis aki a csillagokat és/vagy a csillagképeket imádja. Általánosítva a bálványimádók gyűjtőneve.
ÁL CHÉT – (héber) a vétkek listája, dupla ábécérendben, amit a hívő zsidó mond a Jom kippuri (l. o.) imákban, többször is. A felsorolás igen alapos, szinte minden benne van és nem tételezik fel, hogy a bűnbánó zsidó mindet, vagy akárcsak nagy részét – elkövette.
ÁLDÁSOK, SZÖVEGE – Naponta 100 áldást mond el a zsidó ember (l. o.), beleértve a három Ámidá imában (l. o.) foglalt 57 áldást. Az alábbiakban néhány specifikus áldás szövege – magyar fordításban:
A kenyérre: Áldott vagy te, örök Istenünk, a Világ Ura, aki kenyeret ád a földből!
A húsra, halra, tojásra, gombára, tejre, vízre és más italra: Áldott vagy te, örök Istenünk, a Világ Ura, kinek szavára mindez lett!
Fa gyümölcsére: Áldott vagy te, örök Istenünk, a Világ Ura, ki a föld gyümölcsét teremtette!
Földben termett zöldségre, gyümölcsre: Áldott vagy te, örök Istenünk, a Világ Ura, ki a föld gyümölcsét teremtette!
Süteményre, tésztára: Áldott vagy te, örök Istenünk, a Világ Ura, aki mindenféle ennivalót teremtett!
Borra: Áldott vagy te, örök Istenünk, a Világ Ura, aki a szőlő gyümölcsét teremtette!
Jó hír hallatán: Áldott vagy te, örök Istenünk, a Világ Ura, jó és jótevő!
Rossz hír (haláleset) hallatán: Áldott vagy te, örök Istenünk, a Világ Ura, az igaz bíró!
Illatszerre: Áldott vagy te, örök Istenünk, a Világ Ura, aki mindenféle illatszert teremtett!
Szivárvány láttán: Áldott vagy te, örök Istenünk, a Világ Ura, aki megemlékezik szövetségéről, hű szövetségéhez, és betartja szavát!
A tenger láttán: Áldott vagy te, örök Istenünk, a Világ Ura, aki az óceánt alkotta!
A tavaszi virágzás láttán: Áldott vagy te, örök Istenünk, a Világ Ura, kinek világa nem szűkölködik semmiben, aki szép teremtményeket és fákat teremtett az ember javára!
Tórabölcsek láttán: Áldott vagy te, örök Istenünk, a Világ Ura, aki bölcsességéből részt adott az istenfélőknek!
Más bölcsek láttán: Áldott vagy te, örök Istenünk, a Világ Ura, aki a halandó embernek részt adott bölcsességéből!
Uralkodó láttán: Áldott vagy te, örök Istenünk, a Világ Ura, ki a halandó embernek részt adott dicsőségéből!
ALEF-BÉT – a héber ábécé 22 betűből áll, valamint öt, ún. szóvégi betűből. Ezek a mássalhangzók. A magánhangzókat a betűk alatti pontozással jelöljük. A modern héberben (újságokban, könyvekben) a szöveg pontozatlan, ezért olvasása nehézséget okoz az új bevándorlóknak, mivel a szavakat többféleképpen lehet olvasni, illetve érteni. A múlt század húszas éveiben, az akkori Palesztinában, tettek egy javaslatot, hogy a héber betűket latin betűkkel írják át, de ez majdnem általános ellenkezésbe ütközött. A betűk egyúttal számok is: 1-től tízig, majd tíztől (tízesével) százig, és innen százasával – 400-ig.
ÁL HÁNISZIM – (héber) „A csodákról”. Imabetoldás, melyet évente két alkalommal, Chanukakor és Purimkor toldunk be az Ámidá imába (l. o.), valamint az étkezés utáni imába (l. o.). Ezekben röviden, dióhéjban elmondjuk Chanuka és Purim történetét, és hálát adunk az Örökkévalónak, aki engedte megélnünk ezt az örömünnepet.
ÁLIJÁ – jelentése: felmenni, vagyis bevándorolni Izrael országába – mivel az ősi zsidó felfogás szerint „Erec Jiszráél magasabban van (szellemi szinten) minden országnál”. A Tóra elé járulást is így nevezik, valamint az ember szellemi felemelkedését.
Álijá löregel – zarándoklat Jeruzsálembe a három zarándokünnepen (l. o.)
(Folyt.Köv)
( A 300 oldalas könyv, "zsidő fogalomtár", az Ősi Forrás 19. kötete, még kapható a kiadónál, (Wesley, Dankó utca 9), az Irók Boltjában (Andrássy út 47) a Chábád központban (Károly krt 20) valamint a jobb könyvesboltokban)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése