2010. augusztus 19., csütörtök

A HETI HAFTARA – KI TÉCÉ - 2010

 

MENNYI EGY RÖVID

SZEMPILLANTÁS?... 

 

 

  "Mert jobbra is, balra is terjeszkedni fogsz, utódaid a népek örökébe lépnek, és elpusztított városokat telepítenek be. Ne félj, mert nem vallasz szégyent, ne pironkodj, mert nem ér gyalázat!" (Jesájáhu 54:3-4.)

 

      Itt. A heti haftarában, amely egyébként Ki Técé szakasz haftarája is - a próféta új "társasági szerződést" ajánl a száműzetésből visszatérő zsidóknak, akik megőrizték hűségüket a Tóra és a kiválasztott nép kötelezettségei iránt. Az elhagyott, gyermektelen asszony, Jesájáhu allegóriájának hősnője most örömteli dalt zeng, mert Cion városai újra benépesednek, terjeszkedni fog "jobbra is, balra is", "azaz visszaveszik a birtokot az idegenektől, akik a száműzetés alatt birtokba vették az elha­gyatott zsidó városokat" (J. H. Hertz).

" Ujjongj, meddő, aki nem szültél ... " A "meddő" héberül ákárá, rokona a "gyökerestül kitépett", "hontalan", "terméketlen" jelentésű ákurá szó­nak. A Midrás idézi rabbi Méirt, aki így interpretálja a verset: "Ujjongj, meddő asszony - ákárá-ákurá -, nemzet, amelyet gyökerestül kitéptek az idegenek, ahogy az Írás mondja: »Emlékezz, Uram, az edomiakra, akik ezt mondták Jeruzsálem napján: Romboljátok le, romboljátok le, egészen az alapjáig!« (Zsoltárok 137:7.)" (Jálkut Simoni, Jesájáhu 54.)

* * *

A Talmud feljegyzett egy rövid párbeszédet rabbi Méir felesége, Brurjá és egy eretnek között. Az eretnek gúnyolódni akart, és megkérdezte az okos asszonyt - aki már nem egy Talmud-bölcset sarokba szorított talpraesett válaszaival -, hogy lehet, hogy a próféta ujjongásra biztatja a meddő nőt.

- Minek örvendjen olyan nagyon - kérdezte -, annak, hogy nem szűlt? Mi abban az öröm?

 

Brurjá így válaszolt:

- Ó, te hülye, ami vagy! Nézd csak, mit mond a vers másik fele! "Több fia lesz az elhagyottnak, mint a férjes asszonynak!" Minek örüljön hát? Annak, hogy nem szült olyan pokolfajzatokat, amilyen te vagy! (Bráchot 10.)

Ebben a fejezetben az Örökkévaló a szerető férj képében jelenik meg, aki haragjában "egy rövid szempillantásra" elhagyta feleségét, de egy percre sem szünt meg szeretni őt. "Mert aki alkotott, az a férjed, akinek Seregek Ura a neve, és aki megváltott, az Izrael Szentje, akit az egész föld Istenének hívnak." (Jesája, 54:5.) Az elhagyott asszony, aki sem nem özvegy, sem nem elvált, a zsidó törvények szerint águná - ami ."lehor­gonyzottat" , "lebéklyózottat" jelent -, és egyedül kell élnie, mert nem mehet férjhez, míg válólevelet, getet nem kap.

* * *

 

A próféta szavai az idők végéről szólnak, és előre fölidézik a tömeges áliját, a kiterjedt sátortáborokat. Az elidegenedett, asszimiláns, elveszett­nek hitt zsidók tömegével térnek haza, és a kicsike ország mindenkit befogad, mint az anya, aki örömmel várja hazatérő fiait. Egy talmudi disputa így értelmezi Izrael egyik elnevezését, "az őz országa" - Erec Cvi - nevet: "Ha fiai benne élnek, akkor van hely mindannyiuknak, akárcsak az őznek a bőrében, amely befedi egész testét. Ha megnyúzzák az őzet, az üres bőr összezsugorodik, és hihetetlen, hogy valaha betakarta az egész nyúlánk állatot. Izrael földje, amikor fiai száműzetésben élnek, megtör­pül. .. " (Gitin 57.)

* * *

 

A megbocsátó "férj", Isten, túláradó szeretettel veszi körül elhagyott hitvesét. "Egy rövid szempillantásra" hagytalak csak el, mondja - de mi már tudjuk, hogy" ... ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt ... " (Zsoltárok 90:4.) A "pillanatnyi" isteni harag megnyil­vánulása a több ezer évi száműzetés, amely, ha véget ér, valóban csak rövid, múló epizódnak számít majd Izrael történetében.

A háftárá utolsó mondata aláhúzza az éles ellentétet az isteni hűség és a zsidó nép hűtlensége, idegenimádata, asszimiláns hajlandósága között. Az előzőekben a Noé korabeli özönvizet említette a próféta, amelyről megesküdött az Örökkévaló, hogy "soha többé". " ... úgy esküszöm meg most - mondja az Örökkévaló -, hogy nem haragszom rád, és nem dorgállak meg többé." (Jesája, 54:9.)

 

 -- -- ._--~- -- -

     Mint már többször hangsúlyoztuk, az Örökkévaló és a zsidók szövetsége kölcsönös érdekeken alapul: visszavonhatatlan és megingathatatlan. Ő a mi Istenünk, és mi az Ő népe vagyunk. Akármilyen egyenlőtlen is a szerződő felek közötti "erőviszony", egyikünknek sincs más lehetősége, mint a feltétlen hűség ...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése