2010. június 20., vasárnap

Tanuljunk zsoltárokat (12

 

 

 KIHALNAK A GAZEMBEREK

 

"A karmesternek ... Dávid zsoltára.

Ments meg uram, mert eltűntek a jámborak, nincs több becsület az emberek között, Ki-ki képmutatóan beszél társával, ajkán és szí­vében álnoksággal. Irtson ki az Örökkévaló minden sima ajkat és di­csekvő nyelvet, azokét, akik azt mondják: Nyelvünkben az erőnk, aj­kunk a segítőnk, ki lehet úrrá felettünk?! A nyomorultak elnyomása, a szegények sóhajtása miatt most már felkelek - mondja az Örökké­való -, és menekvést adok annak, aki azt sóvárogja. Az Örökkévaló szava egyenes beszéd, kipróbált, salaktalan ezüst, hétszer tisztított. Istenem, te megőrzöd őket (a szegényeket), megoltalmazol minket et­től a (bűnös) nemzedéktől mindörökké, még ha gonoszok is járkál­nak körülöttünk, amint magasra csapnak az emberi hitványság hul­lámai." (Zsolt 12,1-9)

Ellentétben az előző zsoltárral, itt a költő, Dávid, segítségért kiált, mivel kihaltak az igazak és velük együtt megszűnt a hűség, a becsüle­tesség, a lojalitás az emberek között. Felsorolván az emberi gyengesé­geket, a képmutató hazug beszédet, a költő lesújtó képet rajzol a nemzedékről.

 

 

 Melyik nemzedék ez? Kiről beszél itt Dávid?

A legtöbb hagyományos kommentátor a Dávid-Saul-viszályra vetí­ti ezt a zsoltárt is. Kimchi azonban azt mondja, hogy ez a zsoltár 2. Szent Sugallat (Ruách Hákódes) alapján íródott - nem mondja meg ki írta _, egy olyan (későbbi) nemzedékre vonatkozik, amelyben a go­noszok szilárd többséget alkotnak. Eszerint, az általánosságban író­dott zsoltárt bármely nemzedék "magára veheti".

 

Akik Dávid nemzedékéről beszélnek, megjegyzik - a Midrás alap­ján -, hogy ez egy nagyon érdekes, összetett, sokrétű és sokszínű nem­zedék volt. Egyrészt voltak benne fiatal gyerekek, "akik még nem vét­keztek" (olyan fiatalok voltak), de a Tórát kívül-belül olyan alaposan ismerték, hogy 49 érvet tudtak felhozni amellett, hogy valami tiszta és megengedhető - és ugyanannyit ellenkezőleg is. S Dávid imádkozott érettük és kérte Istent, hogy őrizze meg őket, vigyázzon rájuk. "Ezek után _ mondja a Midrás - kimennek a harctérre és elesnek. Miért?

 Mert voltak közöttük besúgók!" (Vájikrá rábbá, 26).

 

A Midrás itt az álnok beszéddel kapcsolatban eseteket hoz fel, je tanácsokat ad, hogyan viselkedjünk - főként kereskedelmi vonatko­zásban -, hogy kivédjük az emberek képmutató, kettős beszédéből fakadó hátrányokat.

 

Ezekben a történetekben már szó sincs Dávid nemzedékéről, hanem az álnok beszéd, mint egy általános emberi tu­lajdonság jelenik meg, míg ellentéte - az egyenes, becsületes beszéd­ Isten tulajdonsága, vagyis emberi szinten egy utópia.

 

A SZÍNÉT VÁLTÓ MADÁR ...

 

Már elmondottuk a fent idézett zsoltárverssel kapcsolatban, hogy 2.

Midrás itt is elvonatkoztat, és az egyes fogalmakat és szóképeket ki­veszi az általános szövegkörnyezetből.

Az említett "igaz", a haszid, aki eltűnik, kihal a zsoltár panasza sze­rint _ megmozgatta a Midrás-bölcsek fantáziáját, akik egy sor törté­netet mondanak el, melyeknek pozitív hőse ez a haszid, az igaz em­ber, aki dicsőséget hoz a zsidóságnak és kiváltja a nem zsidók elisme-

rését:

 

Egyszer volt egy haszid - valószínűleg a római hódoltság idején -

aki talált egy arany ékszerekkel teli ládikót, amit egy előkelő római matróna vesztett el. Felismerte, ki a gazdája és visszaszármaztatta a hölgynek a ládikót.

 

     Mondták a hölgynek a szolgái: nem tudja ez a zsi­dó, mi van benne és azért hozta vissza! Dehogy nem tud a - válaszolta az úrnő -, hiszen kívül-belül aranyból van a doboz. Majd azt mondta a zsidónak: Neked legyen mondva, a te néped! Mondták neki a szol­gái (akik nem értették szavait): Visszaadta elveszett kincseidet és te megátkozod őt?! Mondá a matróna: Ha még egy ilyen lenne a zsidók között, nem lennénk mi a világban (vagyis a rómaiaknak nem lenne létjogosultságuk). Majd engedélyt adott a haszidnak, hogy bejöhessen hozzá, amikor akar. Voltak ott zsidók, akiket kényszermunkára fog­tak, és a haszid kiszabadította őket. Amikor ez a haszid meghalt, reá vonatkoztatták a zsoltár mondását az igaz emberek, a haszidok kiha­lásáról (Sochér Tov).

 

Ugyanott idézi a Midrás Hadrianus császárt, a nagy zsidógyűlölőt, aki egyszer megkérdezte tanácsadóit, mi az érdemük a zsidóknak, hogy egyáltalán léteznek a világban? Azt a választ kapta, hogy vannak köztük haszidok, igaz emberek, akik fáradoznak a Tóra tanulásában és jótéteményeket gyakorolnak. Erre a császár magas adót vetett ki a zsidókra, hogy azok hagyjanak fel a Tóra tanulásával.

 

AZ ALJASSÁG CSIMBORASSZÓjA

 

A zsoltár utolsó verse "gonoszok is járnak körülöttünk, amint ma­gasra csapnak az emberi hitványság hullámai" (12,9), ismét egy igen nehezen értelmezhető és fordítható héber szöveg, ami sok magyará­zatra ad alkalmat.

 

"Kőrum zulut livné ádám" - szó szerint talán le sem fordítható.

Rási megpróbálja körülírni az emberi aljasságot, amire Dávid itt pa­naszkodik: "irigységük, ami abból fakad, hogy rossz szemmel nézik felemelkedésemet, hogy a nyájtól elvittek királynak", vagyis amikor "felemelkedik egy megvetett ember".

    Rási a Midrást is idézi, amely szerint Izrael népéről beszél a zsoltár, amely az idők végén felemelke­dik majd, a népek utálata ellenére. Menáchem Ben Száruk szerint a Körum az olyan, mintha Körém lenne - a Reém egy legendás vadál­lat, amely széttépi az embereket. Ezt úgy kell érteni, hogy a szegény ember körül ott legyeskednek a gonoszok, hogy átverjék, becsapják, kihasználják, mintha élve akarnák lenyelni. Jonatán fordításában piócákról beszél, amelyek szívják az emberek vérét ...

Ibn Ezra szerint a hitvány emberek fennhéjázásáról van szó, al körülveszik az igazat és gáncsolják, ahol érik. Kimchi szerint amikor a gonoszok a dominánsak és ők uralják a terepet _ ez szégyen és gya lázat az emberiségre nézve, ahogy a Példabeszédek szerzője mondj "Ha a gonoszok uralkodnak - nyög a nép" (29,2).

Malbírn is elvont, ideológiai síkra vetíti a dolgot: "Amikor a hazug silány elvek kerülnek uralomra, vagyis elhagyják a hit útját és a racionális »elméletek« dominálnak, akkor a gonoszok megvetik a hívő embereket és kikezdik hitüket. Ekkor nagyon kell vigyázni a hamisítóktól, akik az isteni igét keverik silány portékájukkal. .. "

A SZÍNVÁLTÓ SEREGÉLY

A legeredetibb magyarázatot az idézett versre a Talmud adja. Mint látjuk, a Talmud-bölcseknek sem volt egyértelmű, mit is jelent ez :

"Körum zulut". Miután a Talmud megállapítja, hogy aki a zsinagóga mögött imádkozik - de nem megy be -, az egy rossz ember, mivel ír­va van "Körös-körül (a templom körül) gonoszok járkálnak".

 

Ekkor kérdi az egyik bölcs: Mit is jelent az, hogy .rnint a hitványság magasra csapó hullámai"? Az egyik válasz az, hogy ezek olyan világrengető dolgok, amelyeket az emberek semmibe vesznek. Más vélemény sze­rint, ha az ember rászorul embertársára, elváltozik arcszíne, mint a Krum. Mit jelent az, hogy Körum? - kérdi a Talmud. Itt jön a legere­detibb válasz: Amikor megjött ráv Dimi, ezt mondta: "Van egy madár a szigetvilágban, amelynek neve Körum. Amikor a nap sugarai érik, színe megváltozik." (Bráchot 6,b).

A legtöbb kommentátor egy legendás madárról beszél, de Steinzals rabbi Talmudjában egy olyan seregélyfajtával azonosítja a talmudi madarat, amelynek latin neve Lamprocolius Splendidus. Ez a madár kelet-Afrikában és a Vörös-tenger partvidékén él és hasonló tulaj­onságokkal rendelkezik, mint a Talmud-bölcsek által ismertek. Ráv Dimi egy ún. "utazó" amorita volt, aki állandóan úton volt Erec Jiszráéiél és Babilónia között, így olyan ismeretekkel rendelkezett, ame­lyek segítették a talmudi reália azonosításában.

 

*)Naftali Kraus kétkötetes zsoltár magyarázata 1999 és 2000.ben jelent meg Budapesten, mint az Ősi Forrás sorozat 8. és 9. kötetei. A könyv elfogyott, nem kapható. Belőle közlünk itt időnkét részleteket.

 

 

 

 

                       

 

 

 

                       

 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése