2010. június 21., hétfő

Heti szakasz - BALAK - 2010

                      ÁLDÁS FAKAD AZ ÁTOKBÓL 

 
      A TÉNYEKET – AZT HISSZÜK – TUDJUK.  Balak, Moav királya – aki szakaszunk nevét adta -  megrettent a határán álló héber törzsektől. Már tudta mi történt Szichonnal és Óggal, a két hatalmas emorita királlyal, akik megpróbálták a fegyveres ellenállást és rajtavesztek.

 

    Amit viszont nem tudott Balak, hogy Izrael fiai nem veszélyeztetik őt és királyságát, mivel az Örökkévaló ezt megtiltotta nekik, azon az alapon hogy rokonokkal nem háborozunk. Ezért kerülték meg Edom országát, amikor az nem engedélyezte az átvonulást és itt sem fordulhattak fegyveres megoldáshoz. Edom Ézsau országa volt, mig Moáv Lót fiától származott el. Mindketten távoli rokonok.

 

    Mit tesz egy felelős Monarch amikor országa veszélyben van? Szövetségeseket keres. Meg is találták a szövetségest Midján országában, de azok csak egy jó tanáccsal tudtak szolgálni: hivjátok meg Bileámot, a mezopotámiai varázslót, aki szereti kiadni magát prófétának – és ő majd …elátkozza Izraelt.

 

       Mai szemmel nehéz felfogni, hogyan hihetett Balak egy ilyen badarságban. Mit használ az "átok", ha a katonai erőviszonyok olyanok amilyenek? Ez fogja megállitani az Egyiptomból elszármazott zsidókat, akik készülnek a régvárt honfoglalásra?

 

Ide tartozik az a kardinális kérdés is: hogy lehet az hogy egy ilyen illogikus epizódnak egy külön szakaszt szentel a Tóra? Kit érdekel hogy mit motyog egy órabéres varázsló, aki bebeszéli magának és másoknak, hogy átkainak van foganatja?

 

                                          * * *

        Nagyon valószinü, hogy akkoriban a primitiv emberek hittek abban, hogy bizonyos embereknek – varázslóknak, vagy más emberfeletti képességggel megáldott halandóknak – van lehetőségük elátkozni valakit vagy valakiket és az átoknak van foganatja. Ebben a zsidók is hittek, hiszen a Tóra mondja (Ábrahámnak), hogy "Áldóidat megáldom és átkozóidat elátkozom"(1. Mózes, 12, 2). Tehát – gondolhatták – lehet egy valaki akinek Istentől nyert képessége van átkozni és a kérdés csak az, hogy Isten appróbálja-e az átkot. Ha nem – az mit sem ér. Ennélfogva a Bileám epizód konklúziójaként nem azt mondja a Tóra, hogy nincs átok illetve az átok nem ér semmit – hanem azt hogy "az Örökkévaló áldásra forditotta az átkot, mivel szeret téged az Örökkévaló Istened" (5.Mózes, 23, 6).

 

 A modern Olám Hátánách szerint  Bileám nem varázsló volt, (Mekáséf), aki az akkori felfogás szerint "képes megváltoztatni a valóságot, illetve befolyásolni azt, átok vagy áldás által", hanem kuruzsló, aki jövendőmondásból élt. Balak, aki tudta ezt, szándékosan felértékelte Bileámot, hogy ezzel népét megnyugtassa.

 

       Bileám váltig állitja, hogy  csak azt mondhatja amit Isten a "szájába ad" és ne várjanak tőle csodákat. Ha négybetüs nevü láthatatlan Isten nem akarja elátkozni népét – akkor hiába minden erölködés Ezzel Bileám a  zsidó prófécia szintjére próbálta magát feltornászni és Bölcseink el is fogadják, hogy ekkor – de csak ekkor – Bileám ad-hoc prófétává avanzsált, hogy nem mondhassák a népek: ja, ha nekünk olyan prófétánk lett volna mint Mózes…

 

   Az elemi logika  azt mondja, hogy Bileám hitt abban amit mond (vagyis bár "istenfélelme" csupán praktikus  volt, de hitte hogy Isten akarata ellenére nem tehet semmit, nem mondhat semmit.) Ha nem igy lenne, ki akadályozta volna meg, hogy a moabita határon állomásozó izraeliekre, a legválogatottab turáni átkokat szórja, felvegye a tiszteletdijat és hazamenjen. Ilyen ügyekben garancia nincs, ha az átok nem fog – ő nem tehet róla, ő megtette a magáét…

 

                                                        * * *

         Ami Balak és Bileám személyiségét illeti, az elsőről sem a Tóra sem Bölcseink nem mondanak semmi rosszat. Egy királynak legitim joga, illetve kutya kötelessége, népe védelmében mindent megtenni és az összes rendelkezésére álló eszközöket felhasználni. Barakot tehet az önvédelem vezérelte, mikor pénzt és fáradtságot nem kimélve, felbérelt egy neves kuruzslót/varázslót, akiben vagy hitt vagy nem hitt. Utóbbi esetben pszichológiai hadviselésről lehet szó,  népe megnyugtatására. (Lásd: Gersonidés a szakasz összefoglalójában).

 

   Ezzel szemben Bileámról minden rosszat elmondanak a Talmud és a Midrások bölcsei. Ő a prototipusa a rossznak, a megtestesült  gonoszságnak (elnevezése "Bil'ám hárásá" = Bileám a gonosz, Atyák, 5, 9), aki egész életét arra tette fel hogy Izraelt megátkozza, majd amikor ez nem sikerült – tehetetlen dühében olyan tanácsot adott az őt "megrendelő" moabitáknak, amely a peori orgiához vezetett,  és 24 ezer halálos áldozatot követelt a zsidóktól. Érdekes hogy a Tóra ezt nem fedi fel, "hivatalosan", csak a szájhagyományokon álló Midrások szellőztetik  részletesen. Csak a Midján elleni bosszúhadjárat során, találjuk egy félmondatban az utalást, arra ami itt a kérdés kulcsa: amikor az életben hagyott midjanita nőkről  beszél Mózes (a következő szakaszban) a Tóra felfedi kik is voltak ezek a kurtizánok: "Hiszen ők voltak az okai annak hogy Izrael fiai, Bileám szavára, hűtlenséget követtek el az Örökkévaló ellen Peor dolgában…( 4. Mózes, 31, 16).

 

Ez volt tehát Bileám "jó tanácsa", amellyel majdnem sikerült megingatni és eliminálni a zsidók morális fölényét. Amikor látta hogy nem áll módjában megátkozni őket – azt a tanácsot adta a moabitáknak, próbálják Izrael erkölcsi fölényét  aláásni a bálványimádással párosuló oltári prostitucióval. Hiszen ha a zsidó ember úgyanúgy bálványimádó és követi a legförtelmesebb pogány kultuszt – és ezzel kikerül az isteni védelem "ernyője" alól – akkor mi a különbség közte és a gójok között?

 

                                                             * * *

             A szakasz tulajdonképpen happy end-del végződhetne. Az Örökkévaló meghiusitotta Barak szándékát és nem engedte, hogy az arámi varázsló megátkozza Izraelt. Sokan kérdezik, miért? Hiszen mondhat Bileám amit akar – mi tudjuk, hogy az átok humbug, nincs foganatja. Akkor meg miért kell erre a Tórában egy egész  szakasz áldozni?

 

  Álljon itt a sok válasz és magyarázat közül néhány. Az egyikre már utaltunk az előbbiekben: Izrael népe Egyiptomban ki volt téve mindenféle babona és tévhit kisértésének. Ha Bileám kiátkozza őket – ez pszichológiai kárt okozhatott volna a nép körében, még ha mi tudjuk is hogy az átoknak semmi foganatja nincs.  Mihez hasonlitható ez? Ha valaki szeret valakit, akkor megóvja minden ártalmasnak tünő dologtól, még ha ő maga jól tudja, hogy az tulajdonképpen nem árt.(Joszéf Ibn Kászpi).

 

 Abarbanel szerint ez intelem volt a népek felé, hogy ne kezdjenek hadat viselni Izrael ellen. Ugyanis, ha Bileám megátkozza Izraelt, ez felbátoritotta vona a népeket, hogy  ellenálljanak – bizván a nagy varázsló átkában. Igy viszont, áldásait az egész világ hallotta és ez tünik ki Rácháv, a jerikói fogadósnő szavaiból: "mert hallottuk…és tudtuk hogy az Örökkévaló nektek adta az országot és félelmetek körülfogott bennünket…" (Jósua, 2, 9). Honnan hallották és tudták ? – teszi fel Abarbanel a szónoki kérdést – honnan tudta az a nő, hogy az Örökkévaló, áldássék neve, ő az Isten az égben és a földön? Bileám szavaiból, áldássá vált átkaiból!..."

 

Ebből a szempontból igencsak hasznosak voltak Bileám szavai – konkludál Abarbanel.

 

    Ide kapcsolódik egy további válasz is. Az isteni Gondviselés tudta hogy a nép megbukik a bileámi vizsgán és Sittimben a hosszu sivatagi vándorlás után oda érkező nép, nem tud ellenállni az erkölcstelen kisértésnek, minek következtében (lásd a szakasz végén) egy izraeli törzsfőnök valamint 24 ezer ember vesztette életét. Ha Bileámnak sikerül megátkozni a népet – semmi nem akadályozta volna meg, hogy a tömegek a nagy érvágásban az "átok" hatását lássák. Ez nagy chilul Hásém (Isten nevének megszentségtelenitése) lett volna és ezt jött megakadályozni az arámi varázsló vesszőfutása. Hiába erőlködött – az átkok áldássá váltak szájában, "mivel szeret téged az Örökkévaló istened".

 

      Ez azt is megmagyarázza, miért szentel a Tóra ennek egy teljes szakaszt.

      

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése