VENDÉGOLDAL - POPPER PÉTER A MAGYAR ZSIDÓKRÓL

 

AZ 1%-tól retteg a 99%?           

 

 

POPPER PÉTER MAGYAR-ZSIDÓ FILOZÓFUS, IRÓ ÉS PSZICHOLÓGUS ALÁBBI CIKKE 2009 FEBRUÁRJÁBAN LÁTOTT NAPVILÁGOT AZ ŐSI FORRÁS VENDÉGOLDAL ROVATÁBAN.

 MOST ISMÉT KÖZÖLJÜK, A SZERZŐ EMLÉKÉRE, AKI HOSSZAS BETEGSÉG UTÁN A MULT HÉTEN ELHUNYT. LEGYEN EMLÉKE ÁLDOTT.

 

 

 

 EGY SZÁZALÉK.

 

Ennyi  zsidó él Magyarországon. A kb. 10. 000. 000-ból (tízmillióból) kb. 100. 000 (százezer.) Ettől az 1  %-tól rettegne 99 %? Ki ez a százezer zseniálisnak kikiáltott ördögfattya, aki romlásba bír dönteni egy ezeréves országot?  Mert akkor ezt a kisebbséget magasabbrendű lényeknek kellene  tartaniuk. Ki állítja a zsidókról ezt a szamárságot? Pedig a zsidózó  tüntetők tudtukon és akaratukon kívül mindezzel a zsidóságot   magasztalják, emelik maguk fölé.

 

És  ki az a néhány ezer ütődött álhazafi, aki tehetségtelenséggel rágalmazza a tízmilliós lélekszámú  magyart, mert nem tudják a társadalom struktúrájába békésen beilleszteni  a zsidókat, és hol a száműzetésükért, hol az elpusztításukért tüntetnek? Mert ha nem találnak más, emberileg elfogadható, humánus megoldást az úgynevezett „zsidókérdésre", akkor baj lenne a szellemi erejükkel, erkölcsükkel, nemzeti tartásukkal. Ki  meri állítani a magyarságról ezt az aljasságot? Pedig az  antiszemita tüntetés ezért lényegében a magyarság lekicsinylése,  gyalázása.

 

 

Érdemes  megfigyelni a zsidóság elleni vádakat. Hűségesen követik a zsidó vallásos rituálét.

 

Ha a zsidó  vallás  naponta sokszori mosakodást, kézmosást, és rendszeres  rituális fürdőt ír elő, akkor a zsidó mocskos és büdös.

 

Ha  a zsidók legszentebb könyve a Tóra, a korszakban szinte példátlan szociális törvényeket hoz, akkor  a  zsidó kapzsi és pénzéhes.  Ha  szigorú szabályok korlátozzák a szexuális  életet, akkor parázna. 

 

Ha  a Tízparancsolattal - amit Thomas Mann „az  emberi viselkedés alfájának és omegájának" nevez, erkölcsi  törvényt ad az emberiségnek _– akkor züllött és csaló stb.

 

Ha  vallása irtózik a vértől, pl. a kóser vágás, azt jelenti, hogy nem maradhat egy csepp vér sem az állatban,  mert  a vért semmilyen formában nem szabad megenni, sőt még a  menstruáló nő is érinthetetlen, akkor megszületik a vérvád. (Sajnos a  XXI. században döbbenetes módon, Magyarországon újra feltámadt.  (Magyar Jelen, 2007.) Ennél nagyobb morális és intellektuális  szégyen aligha érhet országot az európai kultúrkörben.

 

A napjainkban  itthon újra megerősödő zsidógyűlölet egyik oka talán Le Bon  ismeretes törvényében keresendő, amely szerint egy embercsoport intellektuális produkciója mindig a csoport leggyengébb intellektusú tagjának teljesítménye felé deviál. Werfel szerint  a fasiszták rájöttek, hogy a politikában is felülről lefelé folyik  a víz, az alacsonyabb rendűség vonzó hatású, az olcsó rossz  ösztönök elnyelik a jó ösztönöket… A tömegeket felsőbbrendűségi  tudattal kell táplálni, arra éhesek…

 

Érdekes  epizód volt izraeli életemben, amikor  egy turista útra érkezett zsidó orvosnő a „gyökereit"  akarta kutatni. Kezdéshez azt ajánlottam, hogy nézze meg Tel-Avivban  a Diaszpóra Múzeumot. Utána mély depresszióban így  nyilatkozott  :  Gyönyörűen  megrendezett múzeum. De én csak azt  értettem meg belőle, hogy ahová mi zsidók betesszük a  lábunkat, száz év múlva gyűlölnek bennünket. Mitől vagyunk ilyen  ellenszenvesek?

 

Ez a nagy kérdés! Sokan mondják: tolakodók, örökösen bírálók-ítélkezők, tapintatlanok, feltűnést keresők  és  hasonlók. Meg ami közszájon jár: egymást segítik, mindig  összetartanak, megvetnek mindenkit, aki nem zsidó, egészen a  Cion  bölcseinek összeesküvéséig a világuralomért. Súlyos dolgok,  sok rágalommal, hamisítással keverve.

 

Hallottam  olyan vélekedést is Magyarországon, hogy „ez az intelligens és művelt zsidóság miért nem érti meg  700 év óta, - akkor adta ki Szent László király zsidó-korlátozó  intézkedéseit - hogy mi nem kérünk az ő tehetségükből. Mert  ez  Magyarország. Mint ahogy Izrael sem kér a palesztinok  tehetségéből." S az ember mégis érzi, hogy nem erről van szó, az okok mélyebben rejlenek.

 

 Első probléma.  A kiválasztott nép. Ez talán a  legjobban fájó és dühítő tüske a többi nép szemében. Miféle gőg, a  magasabbrendűség igénye árad abból, amikor Isten kiválasztott népének  tartják magukat. A valóságban Isten kiválasztottjának lenni nem  dicsőséget, hanem szenvedést jelent. Példaként hadd hivatkozzam a „harminchatok" legendájára, amely szerint mindig 36 igaz  ember kedvéért áll még a világ. Talán ők sem tudják  kiválasztottságukat, csak rettenetes sorsukról lehet néha felismerni  őket.  Vagy a híres régi zsidó mondás: „ A nehéz élet az Isten bókja". („Te olyan  erős lelkű vagy, hogy ezt is elbírod" – értelmében.)

 

Második probléma. Mire választattak ki a zsidók? Az  egyistenhit megőrzésére és elterjesztésére a világ népei között. A zsidóság  az első missziót hűségesen teljesítette. De a másodikba  belebukott, amikor népvallásként definiálta magát: zsidónak születni  kell! Ezzel lemondott mindenfajta térítésről. Lehetséges,  hogy küldetésének ez a részleges kudarca az egyik gyökere a zsidó karakterbe ivódott és megérdemeltnek érzett bűntudatnak Istennel szemben. Sőt, legtöbbször váltig tagadott, gőggel kompenzált, de mégis  csak szociológiailag kitapogatható kisebbrendűségi érzése más  népekhez viszonyítva önmagát  - - -.

 

.

 

  További probléma. A másság. A zsidóság elkülönülése vallásilag  és életvezetés szempontjából. Azt gondolom, hogy ha a zsidóság  nem különíti el magát és továbbra is várja a Messiást, fejét  befedi, kósert eszik, szombatot ünnepel vasárnap helyett stb. hiába tartotta volna be a Tízparancsolatot, már régen eltűnt volna  a  történelem mély kútjában. Ez a másság konzerválta  történelmileg. Természetesen mindez főleg az ortodoxiára vonatkozik. A neológok  – nem beszélve a reform-zsidókról – már annyira  asszimilálódtak amennyire csak lehetséges volt. Öltözködésükben,  szokásaikban, ízlésükben, kosztjukban, életmódjukban, , nyelvükben, kultúrájukban, a magyar tudományos életbe, művészetbe és  irodalomba való szerves betagolódásukban senki sem  vitathatja  magyar

 identitásukat. l848-as szabadságharcban és az I.  Világháborúban való részvételükkel, magyar földben nyugvó halottaik által  is idekötve, naivan azt hitték, hogy ahogy vannak katolikus,  vagy protestáns magyarok, úgy vannak zsidó magyarok is. Az ő  esetükben nem az asszimilációval, hanem az integrációval, a befogadással  van baj. Ez a máig élő fasiszta fajelmélet megőrződésének és  újra virágzásának a következménye.

 

 A megoldás. Mi a megoldás? A  zsidókérdésnek nincsen megoldása, mint ahogy más országban is tartósan  jelen vannak a kisebbségekkel való konfliktusok. A pszichológusok és  a politikusok gondolkoznak úgy, hogy a társadalmi és az egyéni  élet problémái megoldhatók. Holott csak kevés oldható meg közülük,  a többségüket jól- vagy rosszul el kell viselni, netán elhazudni.  Ezt a terhet – nevezetesen, hogy minden problémát meg lehet oldani –  le kellene venni, mind a pártok, mind az egyének válláról, akik  azt gondolják, hogy vagy az ellenfél rosszindulata,

vagy a  tehetségtelensége miatt képtelen eljutni a megoldásokhoz.

 

 (Köszönet az anyagért Prof. D.I.nek)