"LÉL SIMURIM" – AZ ŐRKÖDÉS ÉJSZAKÁJA
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------
JERUZSÁLEM VÉDŐI A HÁLLÉLT ÉNEKELTÉK A VÁRTÁN SZÉDER ESTE; REGGELRE KELVE AZ OSTROMLÓ ASSZIR HADSEREG TO TÁL MEGSEMMISÜLT (Fejezet Naftali Kraus könyvéből: Jesája, a próféta)
----------------------------------------------------------------------------------------------------
"Széder este" – a csodák évadja, az Örködés Éjszakája a zsidó hagyományban. Ilyenkor szokták "barátaink" feleleveniteni a vérvádakat; ilyenkor vizsgálták a máceszt, nincs-e benne Solymosi Eszter vére. Persze hogy nem volt, a zsidóknak egy csepp vért, még csirkevért sem szabad fogyasztaniuk. Ilyenkor mondjuk a Haggádában a Sfoch Chámátchát, ami azt jelenti, hogy "Öntsd ki haragodat a téged nem ismeró népekre... mert elemésztették Jákobot és lakhelyét feldúlták"... Ilyenkor – és mindig – az Őrökkévalő őrködik népe felett .
A Haggada két versbe szedett dalfüzérben mond el, mindegyik Széder esten, egy sor csodát ami ilyenkor történt. Mi hozzá tudnánk tenni egyet és mást, de a legnagyobb csoda az, hogy élünk, létezünk, megmaradtunk zsidóknak, mindennek ellenére és van egy önálló zsidó ország ahol zsidókként élhetünk.
Az egyik legnagyobb és legnevezetesebb történelmi epizód, ami egy peszachi menekvést beszél el – közel 3000 évvel ezelőtt történt. Szánchériv, asszir király ostrom alá vette Jeruzsálemet, fenyegetett hogy elpusztitja Judeát és deportálja(!) lakósait – félelmetes szituáció, ami azzal végződött hogy a pogány király hadseregének nagyrésze, 185 ezer fő, ott pusztult el nyomorultan Jeruzsálem falai alatt, Széder este.
Az alábbiakban egy fejezet Naftali Kraus új könyvéből - az Ősi Forrás(17) Jesája a próféta, amely most három éve jelent meg Budapesten . Ebben a próféta leirja az előzményeket és a csodálatos menekvést.
-----------------------------------
"Történt pedig Chizkijá király uralkodásának 14.évében, hogy Szánchériv, Assziria királya felvonult Judea összes megerősitett városa ellen és elfoglalta őket. Ennekutána Assziria királya elküldte főpohárnokát (Ráv-Sákét), Láchisból Jeruzsálembe – erős hadsereg élén. Ez megállt a Felső-Tó (ciszterna) csatornájánál amely a Mosómezőhez vezető úton van.
"Kiment hozzá (a városból) Eljákim, Chilkijáhu fia, az udvarnagy, Sevná a jegyző és Joách, Ászáf fia, a főtanácsadó. Az asszir főpohárnok (Ráv-Sáké) ezt mondta nekik:
"Mondjátok meg Chizkijának, ezt üzeni a nagy király, Assziria királya:Miféle elbizakodottság ez? Miben bizol?!" (Jes.36, 1 -4).
Az első néhány vers – és a fejezet – egyik főalakja Ráv-Sáké, akit az expediciós sereg élén Szánchériv Jeruzsálembe küldött Láchisból – ahol ő maga tartózkodott derékhadával – hogy Chizkiját megadásra birja. Akik elibe mentek – Judea királyának három fő hivatalnoka. Ráv-Sáké egy asszir titulus, szakértők szerint főpohárnokot jelent, ami egy igen magasrangú funkció volt a keleti királyok udvaraiban.
Bölcseink szerint Ráv-Sake egy hitehagyott zsidó volt, aki jól tudott héberül, ismerte a a jeruzsálemi mentalitást és egy ezotérikus legenda szerint Jesája lánya és Chizkijáju király házasságábol származott.
"... Kiben biztál hogy fellázadtál ellenem. Talán Egyiptomnak, ennek a törött
nádszálnak a támogatásában , biztál? Aki erre támaszkodik, annak belemegy (a törött nád) a tenyerébe és átszúrja.
"Igy járnak Egyiptom királyával, a fáraóval, mindazok akik benne biznak. Vagy azt mondjátok nekem: Istenünkben, az Örökkévalóban bizunk? De hiszen az ő áldozóhalmait és oltárait szüntette meg Chizkijáhu, aki megparancsolta Judeának és Jeruzsálemnek csak ez előtt (a központi szentélyi) oltár előtt borulhattok le
"Fogadd le tehát az én urammal, Assziria királyával. Kétezer lovat adok neked, ha tudsz hozzájuk adni annyi lovast! Hogyan tudnál visszaverni akár csak egy helytartót is, az én uram legkisebb szolgái közül? Vagy Egyiptom harci kocsijaiban és lovasaiban bizol? Talán az Örökkévaló tudta nélkül vonultam fel ez ellen az ország ellen hogy elpusztitsam? (Ellenkezőleg) Az Örökkévalő parancsolta nekem, vonuljak fel ez ellen az ország ellen és pusztitsam el"
"Ekkor Eljakim, Sevná és Joách ezt mondták a főpohárnoknak (Ráv-Sakenek): Beszélj szolgáiddal arámul mert értjük ezt a nyelvet, de ne beszélj velünk judeai héberül, (vagyis zsidóul) a várfalon levő hadi nép füle hallatára.
"De a főpohárnok (Rav-Sake) igy felelt nekik: Vajon uradhoz és tehozzád küldött engem az én uram, hogy ezeket elmondjam? (Nem!) Inkább a várfalon lévő emberekhez (akik elszenvedik a háborukat) és akiknek majd veletek együtt kell megenniők saját ganéjukat és inniuk saját vizeletüket!
"Ezzel odaállt a főpohárnok (Ráv-Sake) és nagy hangosab beszélni kezdett judeai (héber, zsidó) nyelven és ezt mondta: 'Halljátok meg a nagy királynak, Assziria királyának az üzenetét. Ezt üzeni a király: Ne hagyjátok, hogy rászedjen benneteket Chizkijáhu mert ő nem képes megmenteni benneteket. Azzal se ámitson benneteket Chizkijá, hogy majd ad az Örökkévaló ment meg benneteket, mondván: Bizonyára megment minket az Örökkévaló és a város nem kerül Assziria királyának kezébe.'
"'Ne hallgassatok Chizkijáhura, (mert) igy szólt Assiria királya: adjátok meg magatokat , gyertek ki hozzám (az ostromlott városból)és akkor mindenki a saját szőlőtökéjéről és fügefájáról ehet és a saját kútja vizét ihatja. Amigcsak el nem jövök és el nem viszlek benneteket egy, a tietekhez hasonló országba, amely gabonát és bort ád, valamint kenyeret és szőlőt. Mert félrevezet benneteket Chizkijá, amikor azt mondja, hogy az Örökkévaló majd megment benneteket. Vajon más népek istenei meg tudták menteni országaikat Assziria királyának kezéből?! Hol vannak Hamász és Arpád istenei? Hol vannak Szfárvájim istenei? Hát megmentették Szamáriát az én kezemből? Az emlitett országok istenei közül, melyik volt képes megmenteni országát az én kezemből, hogy (feltételezhető lehessen), hogy majd az Örökkévaló megmenti Jeruzsálemet az én kezemből?"'
" (Amikor befejezte Ráv-Sáke) Mindenki hallgatott és (senki) nem válaszolt neki, mert a király megparancsolta: ne válaszoljatok!
"(Ennekutána) Eljakim ben Chilkijáhu az udvarnagy, Sevná a jegyző és Joách ben Joszéf a főtanácsos (vissza)mentek Chizkijáhuhoz, megszaggatott ruhákban és jelentették neki Ráv-Sáke szavait. (Jes. 36, 5 – 22).
***
Ott áll tehát az asszir hadsereg egyrésze (nagy része?) Jeruzsálem falai alatt, de ahelyett, hogy megkezdené az ostromot, Szancheriv rendkivüli követe és meghatalmazott minisztere – szónokol. Hosszan elmondott és itt lelkiismeretesen leforditott hébernyelvü(!) beszédében, megpróbálja rávenni a zsidókat – adják meg magukat. Nem tudjuk miért teszi ezt. A Tóra előirja ezt a zsidóknak (5. Mózes,20, 10-11), de nincs tudomásunk arról, hogy az asszir bálványok is hasonló állásponton lennének. Lehet hogy ennek több objektiv oka van. Egyrészt, Jeruzsálemet nehéz bevenni, az ostrom eltarthat évekig, a védők nagy veszteségeket okozhatnak az osrtromlóknak – Szanchérivnek nincs fölösleges ideje Chizkijára és mini-országára pazarolni. Másrészt tudja: miután Judea városait és nagyobb településeit már elfoglalta (az egyik öndicsérő emléktáblája szerint 46-ot!) és Chizkijá el van vágva hinterlandjától, nincs viz és enneivaló a városban – előbb-utóbb úgyis megadják magukat.
Ha objektivek akarunk lenni – Ráv-Sáke érvelése logikus: való igaz hogy egyetlen bálványidol sem mentette meg hivőit egy erősebb uralkodó kezeiből és a gój felfogás Izrael istenét, az Örökkévalót, egy kalap alá veszi az ókori kelet bálványaival. Miért sikerülne neki, az ami az egész akkori Pantheonnak nem sikerült? Világos. Ha Ráv-Sáke valóban "zsidó származásu" mesümed volt, akkor a bizonyitás vágya is dolgozhatott benne, mint minden renegát hitehagyottban: bizonyitani, hogy neki volt igaza, amikor elhagyta az ősi hitet!
Tehát: nincs katonátok, nincs mit ennetek (ezt nagyon drasztikusan fejezi ki), nincs menekvés, adjátok meg magatoknak – üzeni Szánchériv - amig jókedvemben találtok. Most már nem elégszik meg nagy sarccal, magas adóval, mint azelőtt, hanem bejelenti a deportálást, Néhány évtizeddel előbb már kitelepitette a szamáriai zsidó királyság tiz törzsét – most Judeára kerül a sor. Ez volt akkoriban az Asszir világhatalom hivatalos politikája: a deportáltakat nem ölig meg (akkor még nem tudtak Hitler "végső megoldásáról"), hanem letelepitették őket a birodalom távoli helyein és helyettük mindenféle népséget hoztak be, a kiürült országrész feltöltésére. A deportáltak, hálásak, hogy életben hagyták őket, hasznos polgáraivá válnak a Birodalomnak. Az elfoglalt és kifosztott királyságokból lefokozott tartományok lettek, melyek élén gauleiterek álltak.
Miért szaggatták meg ruháikat Ráv-Sáke szavainak hallatára?
A Psátot itt D.M. képviseli: azért mert fenyegetőzött, vagyis a rossz hir hallatára. Aszerint a talmudi vélemény szerint azonban, hogy Ráv-Sáke zsidó volt – az istengyalázás (Chilul Hásém) késztette őket a ruha megtépésére, ami a zsidó gyász egyik ismert jele .
Az arameus nyelv egyik nyelvjárása volt akkoriban az elfogadott nemzetközi "diplomáciai" nyelv , és a zsidó "diplomaták", Chizkijá küldöttei, kvázi megsértődtek azon, hogy Rav-Sake nem hiszi el hogy ők tudnak arameusul. Valóban persze nem akarták, hogy a gyalázkodó, a királyt semmibevevő szavak a falakon lévő katonák fülébe jussanak....
***
"Amint Chizkijá király meghallotta (küldöttei jelentését), megszaggatta ruháit, zsákott öltött és az Isten Házába (a Szentélybe) ment. Majd elküldte Eljákimot, az udvarnagyot, Sevnát a jegyzőt és a kohaniták véneit, (mindannyian) zsákokba öltözve, Jesájáhu ben Ámochoz, a prófétához.
"Ezek azt mondták neki: 'Ezt üzeni Chizkijá: 'Ez a nap a baj, a büntetés és a gyalázat napja... Talán meghallja az Örökkévaló Istened Ráv-Sáké szavait, akit az ura, Assziria királya küldött, hogy gyalázza az élő Istent - meg is bünteti ezért az Örökkévaló, aki hallotta szavait. Te pedig (Jesája) imádkozz ezért a kis maradékért!
"Amikor Chizkijá király szolgái megjöttek Jesájához (a próféta ezt mondta nekik): 'Mondjátok meg uratoknak: Igy szólt az Örökkévaló: 'Ne ijedj meg azoktól a dolgoktól, amiket hallottál, amelyekkel káromolnak engem az asszir király legényei . Abban a szellemben hatok rá, hogy egy kósza hirt hallva visszatér országába és ott pedig kard által hal meg. "
(Közben) Ráv-Sáké visszatért (küldőjéhez, de nem találta) mert az asszir király már Livná ellen harcolt, miután elhagyta Láchist. Ott hallotta hogy Tircháká, Etiópia királya, háborut inditott ellene. Amikor ezt meghallotta, követeket küldött Chizkijáhuhoz, ezzel az üzenettel:
'Mondjátok meg Chizkijáhunak, Judea királyának: 'ne engedd, hogy az istened, akiben te bizol, rászedjen (vagy áltasson) téged, mondván, hogy nem kerül Jeruzsálem az asszir király kezébe. Hiszen te is hallottad hogy mit vittek véghez Assziria királyai minden országban (amit elfoglaltak), hogy megsemmisitették azokat; te talán megmenekülhetsz?
Sok beszédnek, mint tudjuk, sok az alja. Nem Szánchériv ujra ismételt üzenete a lényeg itt, hanem az amit csak érintőlegesen mond el a bibliai krónikás: Száncheriv, miután tudomásul vette, hogy Chizkijá nem adja meg magát és nem űl fel a mézes-mázas szavakba csomagolt deportálási fenyegetésnek – kénytelen elvonulni Jeruzsálem alól, miután rossz hireket hallott.
***
"Chizkijáhu (tehát) átvette a jegyzéket a követek kezéből, , elolvasta majd felment a Szentélybe és ott az Örökkévaló elé tárta azt.
"És Chizkijáhu fohászkodott az Örökkévalóhoz:
"'Örökkévaló Isten, a Seregek Ura, aki a kerubok felett trónol. Egyedül (vagy: csakis és kizárólag) te vagy a föld minden országának Istene, (hiszen) te alkottad az eget és a földet! Forditsd ide, oh Örökkévaló, füledet és hallgass meg; nyisd ki a szemedet és lásd; és halld meg Szánchériv minden szavát, aki küldött (hozzám) gyalázni az élő Istent.
'"Igaz, uram Istenem, hogy Assziria királyai elpusztitották a (pogány) népeket és országaikat ."Isteneiket" tüzbe vetették;(hiszen) azok nem voltak istenek hanem csak emberi kéz müvei, fa és kő, ezért pusztithatták el őket. (Ezzel szemben) te most urunk, Istenünk, szabadits meg bennünket az ő kezéből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy te vagy egyedül az Örökkévaló Isten!
"(Ennekutána) Jesájáhu, Ámoc fia, üzenetet küldött Chizkijáhuhoz, mondván:
' Igy szólt az Örökkévaló, Izrael Istene, akihez imádkoztál Szánchériv asszir király dolgában:
"'Megvet és gúnyol téged (Szanchériv) Cion szűz leánya, fejét rázza hátad mögött, Jeruzsálem hajadona. Kit gyaláztál és káromoltál, ki ellen emelted fel hangodat; kire tekintettél szemtelen szemmel? (Tudd meg hogy) Izrael szentjére!
"Szolgáid által káromoltad az Örökkévalót, mondván:rengeteg harckocsimmal fölmentem a legmagasabb hegyekre, a meredek Libánonra is, kivágtam sudár cédrusait, válogatott ciprusfáit, eljutottam legtávolibb csúcsára, legsűrübb erdejébe is. Kutakat ástam és ittam (mások) vizét és lépteimmel kiszáritom Egyiptomban a Nilus minden ágát.
"Tudom mikor űlsz le, mentedet és jöttödet (ismerem) és dühödet velem szemben. És mivel dühös vagy rám és arrogáns (elbizakodott) zajongásod a fülembe jutott, horgomat az orrodba teszem, zablámat a szádba és visszavetlek azon az úton, amelyen ide jöttél!" (Jes. 37, 14-29).
Eddig Jesája virtuális polémiája Száchérivvel, Ráv-Sáke fenyegető beszédei nyomán. Nem lehet szószerint szembe állitani a próféta gunyoros szavait az asszirita fenyegetéssel , de sok hasonlóságot lehet felfedezni. A lényeg a prófétai mondanivaló: Úgy reklámoztad magad mint egy kisisten, amely a magasban trónol (talán a "kerubokon trónolo" Istenre rimel); elorozza a megszállt országok vizét, miután kirabolta őket, mig eljut a megalománia felső fokára: lábaival kiszáritja a Nilust.
Ez azonban, a dolgok végső fázisában, már nem elég. Judea romokban hever és a próféta kötelességének tartja, hogy Chizkijáhuhoz fordulva valami pozitivot is mondjon a gazdasági helyzetről, a megélhetésről, a kilátásokról – miután megtörténik a beharangozott és nagyon várt csoda és Szánchériv eltakarodik, a veszély elhárul.
***
"Neked pedig ezt a jelet adom (mondja a próféta Chizkijáhunak): Ebben az évben azt eszitek ami a tarlón (magától) terem, a második évben pedig ami a parlagon sarjad, de a harmadik évben vessetek és arassatok, ültessetek szőlőt és egyétek gyümölcsét. Akik megmenekültek és megmaradtak Judea házából, azok ujra gyökeret vernek lent és gyümölcsöt hoznak fenn. Mert Jeruzsálemből terjed szét a maradék és Cion hegyéről a menedék. A Seregek Urának féltő szeretete okozza ezt.
"Ezért azt mondta az Örökkévaló, Assziria királya felől: 'Nem jut be ebbe a városba, nyilat sem lő ki rá, nem fordit feléje pajzsot, töltést sem emel ellene. Azon az úton tér vissza amelyen jött, de ebbe a városba nem jön be' – mondja az Örökkévaló. Megvédem ezt a várost és felszabaditom, önmagamért és szolgámért, Dávidért!'
"Ekkor jött az Örökkévaló angyala az asszir táborba és megölt száznyolcvanöt ezer embert; reggelre kelve (majdnem) mindenki halott volt . Erre (vagy: ekkor) Szánchériv, Assziria királya, fölkerekedett és visszatért Ninivébe . Egyszer aztán, amikor ájtatoskodott istenének, a Niszroch bálványnak házában, fiai Ádrámelech és Szárecer, kardélre hányták, majd elmenekültek Ararát földjére. Fia, Észár-Chádon, lett király utána. (Jes. 37, 30 – 38)
Az utolsó szó a drámai fináléban, a prófétáé. Jesája, ha nem lenne a szellem embere, hanem egy mai, modern politikus, most kidülleszthetné a mellét és mondhatná: lássátok uraim, megmondtam hogy igy lesz.!...
Valóban igy is lett. Nemcsak hogy Szánchériv és hadai eltakarodtak az orszából, hanem egy titokzatos/csodálatos/ félelmetes történés megsemmisitette ezen hadsereg nagyrészét, 185 ezer katonát.
Mielőtt mepróbálnánk megérteni az érthetetlen jelenséget – mégy egy szó Jesája vigasztaló igéretéről és a "jelről" amit Judea királyának, Chizkijáhunak adott. Ez elsősorban az mondta hogy – lesz mit enni. A mezőgazdaság a tönk szélén állott; az ország nagyrésze megszállva, a Jeruzsálem környéki parasztok bemenekültek a fővárosba és nem müvelték meg földjeiket. Az inváziós hadsereg tönkretette a földeket, akadályozta a mezőgazdasági munkálatok időbeni elvégzését, kivágta a fákat, feldúlta a létező, bár kezdetleges, öntözési berendezéseket, úgy hogy az ellenség kivonulásakor – nem volt termés, nem volt mit aratni, mert nem vetettek és majdhogynem beigazolódtak Ráv-sáke gúnyos szavai,arról hogy mit fognak a város falait védő katonák enni .Ekkor és erre mondja Jesája: nem fogtok éhen halni, lesz mit enni a következő két évben, amig lesz vetés és aratás, vagyis nomális termés.
***
Mi is történt valóban? Mikor történt és hol és ami a legfontosabb hogyan történt? Mibe hal bele 185 ezer marcona katona egy éjszaka leforgása alatt?
Itt nagyon jelentős a különbség a szövegszerü értelmezés (Psát) és a Midrás között. Az utóbbi, amit itt Rási és r' Joszéf Kárá képvisel, a Széder Olám alapján (23. fejezet), azt mondja hogy Szánchériv derékhada visszajött Jeruzsálem felé és az angyali beavatkozás ott érte őket, a város falai alatt, miközben maga Szánchériv és vezérkara a közeli Nóvban tartózkodtak. Kimchi is igy véli. Maga a halálos csapás többek szerint pestisjárvány volt (Luzzatto szerint bubopestis), de a hagyományos exegéták többsége nem foglalkozik ezzel, mert ez nem lényeges: isteni beavatkozás volt, csoda, és teljesen lényegtelen, hogy technikailag hogyan történt.
A Midrás pedig azt is tudja, hogy ez Peszach éjjelén történt és Ráv-Sáke hallotta hogy a zsidó katonák a várfalon a zsoltárokat (Hállél) éneklik. Szaladt Szánchérivhez és figyelmeztette, jó lesz távozni, mert ezen az éjszakán istenük csodákat tesz a zsidókkal, ahogy Egyiptomban volt (az elsőszülöttek halála), de az asszir király kinevette a moskét (házi zsidaját). (Jálkut Simoni, Kir.2, 241).
Egy másik, ezzel egybecsengő midrási forrás, ezt úgy variálja, hogy az ostrom utolsó éjjelén, ami történetesen peszach volt, Széder este, a próféta és Chizkijá, Judea királya, együtt ültek, imádkoztak és zsoltárokat mondtak, kérve az Örökkévalót, védje meg Jeruzsálemet. "Ekkor a Hállélt mondták és nagyon féltek, mondván: most foglalja el (Száncheriv) Jeruzsálemet! És reggelre kelve, amikor elmondták a Smá Jiszráélt, és megkezdték a reggeli imát – ott találták az ellenséges hadsereget halva, a város falain kivül..." (Smot rábbá, 18, 5 – idézi "Az Őrködés éjszakája – Lubavitsi Haggada", Budapest, 1999, szerkesztette és a kommentárokat irta: Naftali Kraus, lubavitsi kiadás.).
Az értelemszerü magyarázat hoz egy sor feltevést, amelyek mindegyike legalább annyira logikus mint a többi. Igy, van aki villámcsapásról, vagy erős szélviharról (számum) beszél. A Midrás is azt mondja, hogy a hullák teteme épségben maradt, "a lelkük égett el", és ez lehet valami mérgező anyag belélegzése is. Zeév Jáávec*, a vallásos történész és Mendel Whalman könyvében ezt kapcsolatba hozzák a Jeruzsálemhez közeli Szodoma vulkánikus eredetü kitöréseivel, amelyekre Jesája is utal, (34, 9-10), amikor "szurok és kéneső"ről beszél Edommal kapcsolatban, ami közel van a Holt.tengerhez , azaz Szodomához.
S.D. Luzzatto és nyomában Dáát Mikrá idéz egy sor őskori (nem-zsidó) történészt, akik a Szánchérivet ért csapásról beszélnek, ami azt bizonyitja, hogy a dolog tudott volt az akkori népek körében. Igy például Herodotos*, a neves görög történész, azt irja (egyik történelemkönyvében a kilenc közül), hogy amikor Szánchériv Egyiptom felé tartott, egy éjjel egerek tömege lepte el táborát és szétrágták a nyilak tárát, meg az ijjakat és pajzsaik fogantyúját... úgy hogy másnap páni menekülésbe fogtak, mert fegyvertelenül maradtak. Persze nem tudhatjuk, mi a történelem és mi a fantázia ebben, de ismert tény, hogy egerek és patkányok járványokat terjesztenek, főleg a pestist.
Ezt a sztorit Josephus Flavius is elmondja, könyve, "A zsidók története", 10.részében, (17-22 bekezdés), majd idéz érdekes részleteket egy korabeli történész, Béroszosz könyvéből. Ebben azt találjuk, mint releváns adalékot történetünkhöz, hogy "amikor pedig visszatért Szánchériv az egyiptomi hadjáratból Jeruzsálembe, ott találta hadseregét, melynek élén Ráv-Sáke állt, betegen, egy járványtól veszélyeztetve, mivel az Isten betegséget küldött seregébe, amely járvány jelleget öltött... és az ostrom első éjjelén 185 ezer katona halt meg, köztük magasrangu parancsnokok ...ez a szerencsétlenség nagy félelmet keltett benne és mivel aggódott hogy odavész egész hadserege, elmenekült maradék seregével, haza, országába, Ninivébe".
Luzzatto idéz több nemzsidó történészt, akik elismerik az isteni kezet a dologban , de különféle variációkkal igyekeznek azt kisebbiteni. Egyikük azt mondja, hogy azon az éjjelen betegedtek meg az asszir katonák, de csak lassan, apránként haltak meg, mig egy másik "tudja" hogy a 185 ezer csak az inváziós hadsereg egy része volt – ennyi halt meg, de ez elég volt Szánchérivnek ahhoz hogy fejveszetten meneküljön.
***
Hosszan foglalkoztunk Szánchériv bukásával, mivel ez az esemény, nemcsak Jeruzsálem felmentését jelentette, hanem rányomta bélyegét a korszakra, amelyet Jesája próféciája fémjelez és amely a zsidó felfogásban valamelyest hasonlit az egyiptomi szabadulásra és az azt megelőző csapások tizedikére.
----------------------------------------------------------------------------
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése