| A RÉSZEGESKEDÉS ELLEN Dósza ben Hárkinás rabbi szokta volt mondani: "A reggel átalvása és a déli borozás, valamint a gyermeteg fecsegés és a tudatlanok gyülekezetében való üldögélés, kizavarják az embert a világból [vagyis megrövidítik az ember életét}." (Atyák, 3, 10).
A tanaita szavai azt a zsidó felfogást tükrözik, miszerint az embernek nincs felesleges ideje, minden percévei el kell számolnia, ezért a hasztalan időtöltés a legnagyobb vétek, amit valaki saját maga ellen elkövethet.
Elsőkent említi a tanaita a reggel átalvását. Ha valaki reggel korán felkel, mindjárt hozzá tud fogni teendőinek ellátásához, s napját jól be tudja osztani. Ha sokáig lustálkodik és későn kel, már nem tartja érdemesnek bármihez is hozzáfogni, így egész napja értelmetlen semmittevéssel telik el.
Másodsorban a bort említi. Ez az ember szellemi állapotára jelent veszélyt. Ahol a bor, ott a bukás - mondja a Midrás (Tanchuma). Noé és Lót esete is példázza a borozás veszedelmes mivoltát. A Midrás (uo.) egy történetet is elmesél a részegség veszélyes következményéről.
Volt egyszer egy jámbor haszid, kinek apja olyannyira részeges volt, hogy gyakran, a kocsmából jövet a földön hentergett, és a suhancok kiabáltak utána: részeg disznó, részeg disznó! A fia könyörgött neki, hagyjon fel a kocsmába járással, inkább hoz neki mindennap finom bort, amennyit csak akar, de ne hozzon szégyent fiára.
A fiú betartotta az ígéretét, apját ellátta étellel, borral, este lefektette, és csak ezután ment haza. Egy ideig rendben is ment minden. Egy esős napon a jámbor haszid templomba menvén meglátott egy részeget az árokban henteregni, akit a suhancok kővel dobáltak és gúnyoltak. Gondolta, elhozza ide apját, hadd lássa a saját szemével, hogyan szégyenül meg a részeg, hátha jobb belátásra jut, és nem iszik többet mértéktelenül. Így is tett, de amikor apja meglátta a részeget, nem hogy nem szállt magába, hanem arról faggatta, melyik kocsmában árulják azt a jó bort, amitől így be lehet rúgni...? * * * * A "gyermeteg fecsegést" akár gyermekek beszédének is fel lehet fogni.
De itt arról van szó, hogy valaki azt hiszi, otthon is tud tanulni, miközben a feleségével és a gyerekeivel beszélget, ami kárba veszett idő. Ezért el kell menni a Tanházba, mert csak ott fordíthat megfelelő figyelmet a Tóra-tanulásra.
Summa summarum: az elfecsérelt idő megrövidíti az életet.
Cháféc Chájjimról, a nagy lengyel Tóra-tudósról mesélték, hogy egyszer Jom Kippur előestéjén számadást készített arról, mivel töltötte el az előző évet. Hirtelen sírásban tört ki, mert rájött, hogy tíz perccel nem tudott elszámolni... * * * Rabbi Dosza, aki még a Szentély idején élt, annak ellenére, hogy maga is dúsgazdag ember volt, fenti mondásával mindenekelőtt nemzedékének gazdagjait ostorozta.
Érdekes az a tény is, hogy éppen Dosza, aki hosszú életű volt, azokat az "élvezeteket" - sok alvás, bőséges evés-ivás - ostorozta, melyekről az embereknek az a feltételezése, hogy ezek biztosítják a hosszú életet. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése