2009. december 2., szerda

HETI HAFTARA - VÁJISLÁCH - 2009

 

 

  Ítélet Ézsau hegye fölött

 

"Azon a napon - így szól az Örökkévaló - kípusztítom a bölcseket Edomból; nem lesz értelem Ézsau hegyén ... Erőszakos voltál testvéreddel, Jákobbal szemben, ezért szégyen borít el , .. Te is jelen voltál akkor, amikor ellenség hurcolta el kincseit, és idegenek törtek be kapuján, Jeruzsálemre pedig sorsot vetettek. Te is úgy viselkedtél, mint azok."  (Ovádjá) 8., 10-11.]

 

    Ovádjá próféta, akinek könyve mindössze 21 versből áll- a legrövidebb a T'náchban -, történelmi számadást végez Edommal, Ézsau nemzetségé­vel, amely a Bibliában mint a zsidógyűlölet hagyományos letéteményese szerepel.

 

Edomot jól ismerjűk: Jákob testvérének, Ézsaunak nemzetsége - az ő unokája volt Ámálék, aki már a Tórában kiirtandó ősellenségként szerepel _ a történelem során szinte mindig Izrael ellenségeinek oldalán állt. Ez olyannyira így volt, hogya Talmud számos bölcse - és nyomukban a zsidó szájhagyomány - Edomot Rómával és a zsidóüldöző, inkvizítor egyház ősével azonosította.

 

A középkori neves Tóra-kommentátorok kö­zül talán Abraham ibn Ezra az egyetlen, aki másként vélekedik (a Toldat hetiszakaszhoz fűzött magyarázatában, ahol Ézsau születéséről és szellemi fejlődéséről beszél), mégpedig azért, mert Rómát szerinte a hettiták alapí­tották. Nachmanides azonban ezt nem fogadja el, és ő is Róma edomita eredete mellett foglal állást.

Nem érdektelen itt megállapítanunk valamit. Ézsau a Tórában faragat­lan, "lökött" vadászemberként jelenik meg, akit egyáltalán nem érdekel­nek a formalitások, még a törzsfőnöki pozíció sem, olyannyira, hogy az erre jogosító elsőszülöttséget eladja egy tál lencséért. Csak akkor gurul dühbe és fenyegeti meg csaló öccsét, amikor kiderül, hogy emiatt elveszítette az atyai áldást. A Talmud bölcsei megátalkodott gonosznak, minden értelemben

negatív figurának tekintik Ézsaut. Mégis, amikor huszonkét évi távol­lét után találkoznak, nem bántja Jákobot, sőt kibékül vele. A bölcsek megjegyzik, hogy mindez képmutatás volt, és Ézsau tovább hordta szívé­ben a Jákob iránti gyűlöletet.

A Tóra szerint tilos Edomot gyűlölni, és a harmadik nemzedékben szabad befogadni az edomita prozelitát. A gyanakvó edomiták nem enge­dik meg, hogy a zsidók, útban Kánaán felé, áthaladjanak országukon, sőt királyuk fegyvert ragadva akadályozza meg a felvonulást, ők pedig nem tehetnek a Tóra tilalma ellen, és kénytelenek hosszú kerülőt tenni Széir hegye körül.

* * *

A zsidó királyság idején Edom vazallusállam volt, és Dávid, Salamon, Josáfát kormányzói uralkodtak fölötte. Később sikerült kivívnia a függet­lenséget, s attól kezdve a két testvérnép váltakozó szerencsével háborúban állt egymással. Ámácjá király megverte az edomitákat a Sós-tenger völ­gyében, elfoglalta fővárosukat, Szelát - amely talán a ma Petra néven ismert romváros lehetett -, és elnevezte Joktélnak. Utána Uzijáhu újjá­építtette Élotot, és kikötőt létesített a mai Akaba helyén, amelynek izraeli oldalát most is Éjlátnak hívják.

Az Első Szentély pusztulása nagy örömöt okozott az edomitáknak, akik Izrael ellenségeihez csatlakoztak, és nagy vérengzést vittek véghez a legyő­zött és megfélemlített nép körében. Ettől kezdve a zsidó próféták nem győzték hangsúlyozni Edom alávalóságát, és pusztulását jövendölték. Az utolsó próféta, Máláchi, Isten nevében kijelentette, hogy az Örökkévaló gyűlöli Ézsaut, bár az testvére Jákobnak, mégis "hegyeit pusztává tettem, birtokát a pusztai sakáloknak adtam" (Máláchi 1:3.)

 

Pontosan láthatjuk tehát, kicsoda ez a bizonyos Ézsau-ivadék, Edom.

De kicsoda vajon Ovádjá próféta, akinek a könyvét a háftárában olvas­suk?

* * *

Ovádjá a Biblia egyik legtitokzatosabb prófétája, aki a tizenkét "kis" próféta között foglal helyet. Sem apja neve, sem tevékenységének ideje nem ismeretes, tág teret engedve ezzel a különféle spekulációknak. Az Ovádjá név - ami azt jelenti: "Isten szolgája" - elég gyakori a Bibliában. A két legismertebb Ovádjá közül az egyik Josáfát király főminisztere volt, akit a király Júdeába küldött a Tóra oktatását megszervezni (2Krónikák

17:7-9.), a másik pedig Ácháv király háznagya, aki megmentett száz prófétanövendéket Izebeltől, a vérengző királynétól.

 

 Bölcseink ezzel az Ovádjával azonosítják a prófétát. "Mondá rabbi Jicchák: Így szólt az Örökkévaló: Jöjjön Ovádjá, aki két gonosz között leledzik [Ácháv és Izebel között], és nem tanulta el gonoszságaikat - és prófétáljon a gonosz Ézsauról, aki két igaz embernél lakott [Izsáknál és Rebekánál], de nem voltak rá hatással jó tulajdonságaik." (Szánhedrin 39.)

 

Más vélemény szerint Ovádjá Élijáhu próféta tanítványa volt, míg rabbi Méir úgy tudja, hogy betért edomita volt, illetve Ézsau fiától, Elifáztól származott. A Zohár ezt úgy kommentálja, hogy a próféták nem tudhat­ták, mit cselekszik az Örökkévaló Ézsauval - kivéve Ovádját, aki edomi­tának született, ezért pontosan ismerte a helyzetet.

 

Modern történészek az Első Szentély pusztulásának idejére teszik Ovád­já tevékenységét. Ezt olyan versekre alapozzák, amelyekben a próféta szemére veti az elfajzott "testvérnek", hogy ő is úgy viselkedett, mint azok, akik sorsot vetettek Jeruzsálem fölött. J. Kiel a Dáát Mikrában azzal utasítja el ezeket a nézeteket, hogy Jeruzsálemet története folyamán sok­szor támadták meg, és az edomiták is gyakran ott voltak a rablók között. A nyelvészek sok hasonlóságot találnak Ovádjá és Jeremiás, illetve Joél próféciái között, de magyarul igen nehéz lenne visszaadni ezeket a stiliszti­kai és filológiai elemzéseket.

* * *

A háftárá és a heti szidrá közötti kapocs Ézsau személye. A heti szakasz­ban zajlik le a drámai találkozás a bosszút lihegő Ézsau és a négyfeleséges, tizenkét gyermekes Jákob között, ekkor válnak el újra békességben egy­mástól. A háftárában Ovádjá számol el a hűtlen fivérrel, aki megtagadta a testvéri köteléket, majd félreérthetetlenü1 leszögezi: "Amit te csináltál, azt teszik veled is, visszaszáll rád, amit elkövettél! ... De a Cion hegyén menedék lesz, szent hely lesz az, Jákob háza visszanyeri birtokát. .,. Ézsau háza meg pozdorja: meggyújtják és felégetik. Nem marad meg senki Ézsau házából! Megmondta az Örökkévaló. . .. Győzelmesen vonulnak föl a Cion hegyére, és ítéletet tartanak Ézsau hegye fölött. Azután az Örökkévaló fog uralkodni." (Ovádjá 1,17-21.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése