2009. november 17., kedd

MAGYAR "ZSIDÓ" VALÓSÁG (7)

 

MI A BAJOM BAJÁVAL?

 

ZSIDÓSÁG – MÉLYEN LESZÁLLITOTT

ÁRON * MUSZÁJ EGY RABBINAK ZSIDÓNAK

LENNI? ÉS EGY HITKÖZSÉGI ELNÖKNEK?

 

    A RADINI CÁDDIK,  R' jiszráél Hákohen, akit fő müve után "Cháféc Chájjim"nak neveznek, szokta volt mondani:

-

Fiatal koromban elhatároztam hogy megmentem az egész világot.

 

    Persze ez alatt a zsidó világot értette, de ez igy is nagyon nehéz feladatnak bizonyult. Később, idősebb korában, módositott is, belátván hogy ez "nem megy" és közölte, hogy mentő terveit a lengyel zsidóságra korlátozza.

 

   Még később már csak városa és közvetlen környezete zsidóságát akarta megmenteni, majd élemedett korában kijelentette, hogy már erre sincs ereje. Most már csak saját magamat szeretném megmenteni – mondotta.

 

      Különbség tétessék persze a Cháféc Chájjim fenkölt személye és csekélységem között. Ki vagyok én és mi vagyok én, hogy akár egy napon is emlitsenek vele. De mégis : Bölcseink szerint Jiftách, a könnyü fajsulyú rablóvezér, akiből a veszélyes idők csináltak államférfit és Izrael vezetőjét valamint Sámuel, a  nagy próféta - egy sorban emlittetnek = Jiftách bödoró kösmuél bödoró.

 

   Nemsokára lesz 25 éve, hogy mint egy holdkóros hazajáró lélek megyek évente (eleinte többször is) szülőhazámba, amely kitagadott, hogy ott zsidó testvéreimet keressem. Eleinte hagytam magam átverni, sőt magam  is csaptam be magamat a "több mint 100.000 zsidó" meséjével. Aztán lassan minden kiderült.

 

                                                     ***

   Ma már ott tartok, hogy az a 13 ezer, akik a  népszavazáson zsidóknak merték vallani magukat – azok is csak feltételes módon azok. Ma már, mélyen leszállitott igényekkel keresem a zsidó testvéreimet Magyarországon – és nem találom.

 

       Miután fejétől bűzlik a hal – kiderült, hogy a "rabbik", enyhén szólva,  nem állnak feladatuk magaslatán, feleségeik egyrésze/nagyrésze betéritett sikszek, ami lehet, hogy arra mutat, hogy nem találtak maguknak megfelelő zsidó feleséget. Az egyik "rabbi"ról felavatása előtt derült ki hogy édesanyja cigány – sebtében téritették be, ahogy már a Sip utcában téritenek, amely müveletet sehol a zsidó világban nem ismerik el és nem fogadják el. Egy másik fő-főmufti menyét, percekkel a szülés előtt téritette be az apósjelölt, hogy az ikrek zsidónak szülessenek.

 

    A neológ zsidóság fellegvárában az osztályvezetők többségének nem-zsidó felesége van; az egyik elnök azért volt kénytelen lemondani, mert karácsonyfát állitott Chanukakor. Több elnök betéritett feleséggel büszkélkedik , de jó hogy legalább betértek.

 

    A világi fertályon – ha lehetséges -  a helyzet még rossszabb. Ez már nem egyszerü asszimiláció, ahogy az öreg "rabbik" mondják, kezeiket ájtatosan tördelve – hanem ez már a vég. Már látott Magyarország az elmult években gójt mint Keren Kájjemet elnököt, gójt mind a cionista szövetség elnökét ; gojtét mint zsidó iskola igazgatóját– és gójt mint hitközségi elnököket (többeszámban),

(Aki nem hiszi, annak egy találós kérdés: melyik, nagy, hitközség elnöke volt az, akinek testvérét néhány évvel ezelőtt, keresztény temetőbe temették? És melyik "rabbi" volt az aki a saját apját a Kozma utcai temető keresztény parcellájába temette el?)

 

   Szomoru és sirnivaló ez, de nincs olyan nagy szőnyeg ami alá lehetne söpörni mindezt. De – eddig legalább a "rabbik" zsidók voltak. Született zsidók.  Többségükben  tudatlanok, ám-hóórecek – de zsidók.

 

     Most, hogy a rabbiképzőbe gójokat is felvesznek – ahogy nekem egy ottani bennfentes személyes levelében elmondta és megindokolta  – ez a végállomás. Most hogy a zsidó iskola nyilvánosan szombatot szeg – a tiltakozás ellenére – majd ezt az egyik ottani siksze ( naná hogy betéritett, volt rabbi-feleség) egy szentes gój idézettel igazolja – ezt már senki nem tudja felülmúlni.

 

                                                      ***

     Most már csak saját magamat szeretném megmenteni, azzal hogy ne mondják, néma vagyok tehát cinkos. Nem asszisztálhatok Patyomkini machinációkhoz, amelyek végsőfokon elvégzik azt, amit a Sóá meghagyott. Hozzá kell szoknunk a gondolathoz, hogy nincs magyar zsidóság. Volt – nincs. Legyen emléke áldott.        

 

    Mi a bajom Bajával? – kérdi egy cinikus sipista funkci. Semmi, mondom, mi lenne. Kétszer semmi az semmi és kétszer nulla az csak nulla marad. A maradék magyar zsidóság, az a néhány ezernyi –magára maradt, most éli át második vagy harmadik vészkorszakát.

 

   "Ne legyetek a vallás csendőrei" – mondta az "országos" amikor még "rabbikat" avatott. Megfogadták szavát, hallgatnak rá – nem csendőrei a vallásnak.

 

De azt azért ő sem mondta, hogy sirásói legyenek!

3 megjegyzés:

  1. Mostmar tudom, hogy miert lettem egy zsido siten az uzemelteto szemebe rossz, mikor oszinten kialltam a zsidosagunkert.
    Sokaknak nem tetszett a hangnem, ahogy irtam.

    Koszonom, hogy fenyitotta a szemem a magyarorszagi zsidok helyzeterol, ez tobb mint szomoru es tragedia.

    Lehiti, oszinte tiszteloje/

    Hanna (hollandiabol)

    VálaszTörlés
  2. Kedves Naftali Krausz!
    Ami a magyar zsidóság jelenlegi helyzetét illeti,sok mindenben osztom a véleményét.
    Szomorú dolog, hogy zsidó rendezvényre Sábeszkor autóbuszt biztosítanak, az odautazni szándékozóknak. A pokolhoz vezető út is jó szándékkal van kikövezve.
    Úgy gondolom, aki a rendezvényen részt akart venni, zsidó vagy nem zsidó létére, azok egyedül is eltaláltak oda. Tudom, nem helyesli /enyhén szólva/, hogy egy zsidó Szombaton utazzon. Ám sok nem vallásos zsidó is van. Ezt lehet sajnálni, elítélni, stb. de tény. Hogy ők milyen módon járnak, kelnek közlekednek ünnepeinken, ezt a saját lelkiismeretük szerint kell tegyék. De valóban profémia, ha az utazásra -akár burkoltan is-, de egy zsidó iskola, vagy intézmény tesz javaslatot.
    Az emberben felmerül, vajon ez valamiféle reformáció akar lenni? Ha igen, az meglehetősen szánalmas. Vagy ami még rosszabb, ha a zsidó neveléssel megbízott pedagógus ötlete alapján kecsegtették külön autóbusszal a rendezvényre igyekvő "kényelmeseket".
    Schlesinger Hanna

    VálaszTörlés
  3. Folytatás
    Honnan és hogyan tanulják meg a mai zsidó gyerekek - akiket szüleik nagy valószínűséggel azért adnak zsidó iskolákba, hogy amit az ő nevelésükből a szülők kihagytak, azt pótolhassák az iskolai tanulás s segítségével a saját gyermeküknél -, hogyan kell zsidónak lenni? A mai 30-40 éves zsidó szülő, aki szeretne visszafordulni a gyökerekhez, hogyan kaphat a zsidó iskola tanári karától segítséget, ha azok az Újtestamentumból veszik az idézeteket?- Véleményem szerint a mai zsidó iskoláknak sokkal inkább a feladatuk, hogy a tanulóikkal a vallást, annak Törvényeit megismertessék, hiszen az előző két generáció számára úgyszólván tabu volt erről beszélni, és eszerint élni.
    32 évvel ezelőtt, kis budapesti zsinagógánkban Szimchat Tóra ünnepén, a gyerekeknek szovjet zászlókat osztogatott a rabbi, hogy azzal vonuljanak a Tóra után. Amikor a férjem tragikomikusnak minősítette a dolgot, rabbink zl. azt mondta: - Ervinkém vigyázz, itt a falnak is füle van!
    Ilyen körülmények között nehéz volt a gyerekeinket zsidóságra nevelni, annál is inkább, mert a szüleink minket ,holokauszt után születetteket féltettek az atrocitásoktól, ezért igyekeztek asszimilánsként megnyilvánulni. Mi a Karácsonyi szüneteket a gyerekeinkkel, a Mátrában töltöttük, hogy legyen mit írni a fogalmazásban, hogyan töltötték a Karácsonyt, mélyen hallgatva a Hanukáról, a gyertyagyújtásokról. Csoda, ha vegyes házasságokban kötött ki ez a korosztály?- Mégis, sokan közülük, ha sután is, de igyekeznek visszatérni a tradíciókhoz. Szeretnék, ha ebben legalább a zsidó óvoda-iskola segítségükre lenne. Ezért még nagyobb a felelőssége ma a zsidó oktatásnak, hiszen sok dolgot a szülők is a gyerekeken keresztül tanulnak meg.
    El kéne gondolkodnia mindazoknak ezen, akik úgy ítélik meg, Naftali Krausz, mint egy dühös próféta ostoroz bennünket. Túlélésünk végett, a zsidóság fennmaradása érdekében, joggal teszi.
    Éppen elég gond, hogy zsidó blogokat antiszemita nem zsidók írogatnak álnéven, vagy tudatlan-iskolázatlan önjelölt "álzsidók" valamiféle magamutogatási kényszerből hülyeségeket firkálnak össze-vissza ezekben. Sőt, arra is van példa, /nevét le sem írom/, hogy a zsidóság berkeiben megfelelő képzettség hiányában érvényesülni nem tudó, sekélyes szellemi képességekkel rendelkező zsidó, minősíthetetlenül, szélsőjobboldali megélhetési szócsővé lépett elő. Tragikomikus az is, hogy a zsidó álnéven író /az első kocsmába/ betérni igyekvő asszonyság ajánl recepteket Sábeszre "csirke ígéretű" tréfli tojásokkal fűszerezve a hangzatos zsidó nevű blogot, amin szintén nem zsidó párja fröcsög olyan szövegeket a zsidóság nevében, hogy „Na és mi van akkor, ha világuralomra törünk?-”
    Közben részegen, markába röhögve szélsőjobbos blogokon, becenevén /mert olyan is van neki/ nyilvánul meg, hányingert keltő rasszista szólamaival.
    Úgy gondolom, elég gond ez a magyar zsidóságnak, Nem kellene azzal tetézni, hogy
    egy zsidó intézményben szombati utazásra buzdítanak.
    Újtestamentumi idézetekkel tarkított írásokat küldeni egy zsidó iskola tanárának, több mint felháborító!
    Fentiek tükrében már azon sem csodálkozom, hogy zsidó közpénzen, a Jad Vasemben az Orzse aktív közreműködésével antiszemita tanárokat /is/ képeznek a Holokauszt oktatására, akik Ravasz László volt református püspököt a zsidók áldozatkész barátjának tüntetik fel. Hogy nevezett, mint felsőházi tag, megszavazta az első és a második zsidótörvényt is, az már csak hab a tortán. De ez már egy másik történet..../Ami, hogy hű legyek a fent leírtak tartalmához, azért "megér egy misét!"/
    Schlesinger Hanna, Tel Avivból

    VálaszTörlés