2009. november 4., szerda

A HETI HAFTARA –VÁJÉRÁ – 2009

 

A kifogyhatatlan olaj

"Egyszer egy prófétatanítvány felesége így kiáltott Elisához: Szolgád, az én férjem meghalt, és te is tudod, hogy szolgád félte az Örökkévalót. Most eljött a hitelező, hogy elvegye két gyermekemet rabszolgájának. Elisá meg­kérdezte: Mit tehetek érted? Mondd meg nekem, mi van a házadban ... " (2KiráJyok 4:1-2.)

 

  Elisá próféta Sáfát fia, Élijáhu próféta tanítványa és utóda volt. Mindketten Izrael királyságban tevékenykedtek Ácháv és az őt köve­tő királyok idején, akik megkeserítették az igaz próféták életét pogány bálványimádatukkal.

 

   Az előző fejezetekben értesűltűnk Élijáhu haláláról, aki "tűzes  szekéren kocsin ment az égbe", miután megígérte Elisának, hogy neki adja "a benne működő lélek" - vagyis a próféciai képesség _ kétszeresét.

 Ezután történt, hogy az izraeli, az edomi és a júdeai királyok koalíciója kikérte Elisá véleményét a Moáb ellen indítandó háború esélyei­ről. A próféta, aki éppoly szigorú volt, mint mestere, nem volt hajlandó szóba állni Jorámmal, Ácháv fiával, Somron bálványimádó királyával. Csakis Josáfátnak, Júdea istenfélő királyának kedvéért volt hajlandó elárulni, hogy a szövetség fölényes győzelmet fog aratni Moáb fölött _ ami másnap be is következett.

Az idézetben kezdődött történetben a próféta "privát" csodát tesz, vagyis megmenti egy prófétatanítvány özvegyét attól, hogy adósságai fejében elvegyék tőle gyermekeit. J. Jacobson a Cházon HáMikrában megjegyzi, hogy Élijáhu próféta volt az első, aki "magáncsodákat" tett. A Tórában és az első próféták könyveiben leírt csodák mindig az egész néppel történtek. Élijáhu idejében kezdődött a "privát" csodatevés, és Elisá folytatja mestere művét.

* * *

Ki volt az az asszony, aki Elisához fordult segítségért? Jonátán fordítása nyomán a hagyományos Írás-magyarázat úgy tudja, hogy Ovádjá felesé­géről van szó, Ovádjá Ácháv király háznagya volt, és száz ifjú prófétát rejtett el Izebel királyné gyilkos haragja elől. A száz ember élelmezése a szárazság sújtotta, éhínséggel vert országban nagyon sokba került, és így keletkezett az adósság, amelyet most akart a hitelező _ a Midrás szerint maga Jorám király - behajtani. Köztudott tény, hogya Tóra szerint szigorúan tilos az adósság fejében gyerekeket elvinni, de Jorám és családja nem élt a Tóra alapján.

EIisá segíteni akar, és megkérdi a sorsüldözött asszonyt, mije van ott­hon, amit megáldhatna. Az azt feleli, hogy csupán egy kis korsó olaja van, semmi egyéb. A próféta praktikus csodát tesz. Menj, mondja az asszony­nak, kérj kölcsön minél több üres edényt, azután zárd magadra az ajtót, és töltsd az olajat a kis korsóból az edényekbe! Amelyik megtelt, azt tedd félre, s töltögess tovább!

Az asszony megtette, amit a próféta mondott, s a kis korsóból addig nem fogyott ki az olaj, míg a sok kölcsönedény meg nem telt. Ekkor elment a prófétához tanácsot kérni, hogy mit tegyen. (A Midrás megemlíti, hogy váratlanul fölment az olaj ára.) A próféta logikus választ adott: azt tanácsolta, hogy adja el az olajat, mosr jó árat kap érte, fizesse ki adóssá­gát, és még pénze is marad ...

* * *

     A Midrás ággádá világa a legendák tucat jaival élénkíti és egészíti ki ezt a "szokványos" bibliai történetet, amelyben Elisá igazságot szolgáltat a szegény özvegyasszonynak. A hagyományos irodalom azonosítja Ovádját, Ácháv király háznagyát az azonos nevű prófétával, akinek "magyar" neve Abdiás. Ovádjá Edomból származó, betért ember volt. Jól ismerte Elisát, akit a száz prófétanövendék egyikeként ő bújtatott. Amikor Ovádjá meg­halt, és a kegyetlen hitelező eljött behajtani az adósságot, az özvegy kiment férje sírjához imádkozni. Ott égi hangot hallott, amely azt mondta neki, hogy forduljon Elisához.

    Jáákov Pedánki - Abarbanel kortársa, akinek Írás-magyarázata a nagy spanyol zsidó tudós könyvének függelékét képezi _ azt elemzi, vajon miért kérdezte a próféta az özvegy től, hogy míje van otthon. Szerinte Elisá azt akarta tudni, mi az, ami a sajátja, ami nem volt a férjével közös tulajdona. Ez azért lényeges, rnert a Tórának a kamatszedésre vonatkozó tilalma az adósra is kötelező, tehát Ovádjá, aki kamatra vett föl kölcsönt, tiltott dolgot művelt, ha mégoly nemes cél érdekében is. Csodát tehát csak az asszony saját tulajdonában álló dologgal tehetett.

Amikor a próféta megtudta, hogy az asszonynak egy kevés olaja van, megörűlt, mert az olaj - amely a Szentély megvilágítására, a királyok és főpapok fölkenésére szolgál- igen alkalmas a csodatételre. Azt is hozzá­tette, hogy azért is felel meg az olaj a csoda céljára, mert Ovádjá annak idején világítást is biztosított a prófétanövendékek számára a barlangban, ahol elbújtatta őket (Málbim).

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése