A TIZ BÜNBÁNÓ NAPRA

A MEGTÉRŐ IMÁJA

 

A jeruzsálemi Talmudban található a megtérő imája: Uram, Teremtőm! Vétkeztem, rosszat cselekedtem és messzire mentem. Ahogy viselkedtem, többé nem teszem. Legyen a Te akaratod, Istenem, hogy bocsáss meg nekem a vétkeimért, és enged el bűneimet, s engesztelődj meg mindazért, mit helytelenül cselekedtem.

 

 

A tíz nap közül a legfontosabb nap a szombat, amit a Bűnbánat vagy a Megtérés szombatjaként – Sábát Tsuvá – nevezünk. Ekkor olvassák azt a Háftárát, mely a „Térj meg, Izrael” (Suvá Jiszráél) szavakkal kezdődik (Hóseá 14). (A Haftarát -  lásd holnap).

 

A chaszid történetek, melyek a megtérés gondolatával foglalkoznak, nem szorítkoznak a megtérés tíz napjára, mivel a zsidó felfogás szerint a megtérés és bűnbánat egész évben esedékes.

 

A Talmud tanácsa az, hogy: Térj meg egy nappal halálod előtt! Mivel azonban az ember nem tudhatja, mikor távozik el a világból – a megtérés akár naponta célszerű, mert hátha holnap...

 

* * *

  

Valaki megkérdezte reb Ásert, az asztolini cádikot:

– Van-e lehetőség arra, hogy megtérhessek, amennyiben olyan bűnt követtem el, amire meg vagyon írva, hogy aki ebben vétkes, az nem képes megtérni?

 

A cádik erre így válaszolt:

 

– Mit érdekel az téged, hogy mi van „megírva”? Te csak tedd a dolgodat, térj meg és fogadd meg, hogy ezentúl nem vétkezel! Attól félsz, hogy nem lesz részed a túlvilági üdvösségben? Nem baj. Hiszen meg van írva, hogy „jobb egy óra megtérésben és jó cselekedetben ezen a világon, mint az egész túlvilági élet!” (Atyák bölcs tanításai)