Aki nem elégszik meg az Irás rövid, célratörő leirásával és szeret a kulisszák mögé tekinteni – érdekes dolgokat tudhat meg a Midrásokból a négy ősanyával kapcsolatban. Közülök Ráchel választatott ki, hogy a második napi Ros Hasanai Máftir főhőse legyen. Ezzel szemben Sára örömét, amikor végre hosszú meddőség után fia született, az első napi Tóra olvasásban örökiti meg a hagyomány amely szerint Ros Hasanakor igérte meg az Örökkévaló, angyalai által, a 90 éves Sárának, hogy fia fog születni.
A különbség a kettő között szembeötlő: Sára öröme itt privát öröm, mondhatnánk magánügy. Ráchel jelenése a próféta szájában – ezzel szemben - nemzeti szintre emeli a szülésbe belehalt Ráchel tragikus alakját. A próféta – Jeremiás – az első Churbán (pusztulás) jövendölője, Ráchelt teszi a vigasztalás, a remény ősanyjának, aki "siratja gyermekeit" és felvázolja a reményt, hogy az elűzöttek visszatérnek a galutból.
Lássuk csak mit mond a próféta – a három "nagy" egyike – és főleg hogyan mondja azt:
"… Mert igy szól az Örökkévaló: Ujjongjatok, örüljetek, Jákob sorsán, vigadozzatok a népek élén, hirdessétek és mondjátok: szabaditsd meg, Ó Örökkévaló Jákob népét, Izrael ivadékát. Elhozom őket északról, összegyüjtöm a föld pereméről; lesz közöttük vak és sánta, terhes és szülő asszony egyaránt; nagy-nagy gyülekezet tér vissza ide (Erec Jiszráélba) - - - Halljátok az Örökkévaló igéjét ti népek, hirdessétek a távoli szigeteken és mondjátok: Aki szétszórta Izraelt, az össze is gyüjti és őrzi mint pásztor a nyáját. Mert megváltotta (megváltja) az Örökkévaló Jákobot, megszabaditja az erősebb kezéből- - -"
" Ezt mondja az Örökkévaló: Hangos jajveszékelés hallik Rámában és keserves sirás: Ráchel siratja fiait, nem tud (nem akar) vigasztalódni, hogy nincsenek többé. Mondja (erre) az Örökkévaló: Hagyj fel a sirással, ne könnyezzenek szemeid! Meglesz szenvedésed jutalma – mondja az Örökkévaló – és visszatérnek fiaid az ellenség földjéről. Reménykedhetsz a jövőben – mondja az Örökkévaló – mert visszatérnek fiaid hazájukba" (31, 7, 17).
Jeremiás ezen fejezetei mint a "Vigasztalás próféciája" vannak nyilvántartva. A próféta, aki figyelmezette Judea királyát, ne lázadjon fel Babilóni ellen és ezzel megjövendölte a pusztulást – itt előre látja és mondja a vigasztalást, a menekvést, ahogy a hagyomány szerint az Örökkévaló "megelőzi a betegséget" azzal hogy megteremti gyógyszerét.
Első, laikus, látásra a két idézett passzusnak forditott sorrendben kellene megjelenni. Előbb Ráchel sirása és fohásza, amint angazsálja magát gyermekeiért, sir és könyörög – és utána az igéret a segitségre, a megváltásra. Azonban ahogy a Tórában, úgy a prófétáknál sincs feltétlen sorrend ("Éjn mukdám umeuchár") és itt Ráchel megjelenése mint az isteni segitség kiváltója – sőt kiprovokálója! - szerves része a prófécia stilusának.
* * *
Miért Ráchel? Nincs lehetóségünk a prófétát meginterjuvolni e kérdésben, de a válasz az lehet, hogy a továbbiakban Efrájimról van, szó, aki – József fia és Ráchel unokájaként – a másik zsidó államot, Somront (Samáriát) jelképezte. Ez a királyság már korábban megszünt létezni, miután Assziria királya elfoglalta, lerombolta és száműzte a tiz törzset. A legenda szerint Jeruzsálem pusztulása előtt, Jeremiás volt az aki felkutatta és hazahozta a tiz törzs maradékát és most Judea királyát figyelmezteti: ne legyen csökönyös, ne lázadjon fel Nebuchadnecár ellen, akinek kezébe adja az Örökkévaló Judeát és szent fővárosát, Jeruzsálemet.
Ráchel mementó itt: az unokája nevét viselő állam ("Efrájim") már elpusztult, a tiz törzs melynek élén a karizmatikus efrájimiták álltak, már megszünt létezni és Ráchel itt a maradékért – nővére fiáért, Jehudáért - könyörög, amely együtt Benjáminnal, kisebb fiával, alkotja Judea mini-államát. Bölcseink szerint az elveszett tiz törzs, amely a legendás Szambatjon folyón túlra lett számüzve – nem tér vissza (Szánhedrin, 110, b) és igy Ráchel a menthetőt – Judeát – próbálja menteni. Amikor Efrájim odaveszett, Ráchel Benjáminnal, kisebb fiával, próbált vigasztalódni. Most hogy az is veszélyben forog – Ráchel nem tud (nem akar) vigasztalódni és ezt csak az isteni igéret ellenében teszi, amit Jeremiás tolmácsol neki.
Ellentétben Cháná (Sámuel édesanyja) imájával, amit teljes egészében közöl az Irás ( 1. Sámuel, 1-2) és ami az első napi Ros Hásáná Haftarája (lásd tavalyi cikkünket) – itt Jeremiás csak annyit hajlandó felfedni, hogy Ráchel "siratja gyermekeit". Mit mond, mivel érvelt – ez a Midrásból tudjuk meg.
"Ráchel pedig odaállott ("ugrott!") az Örökkévaló szine elé, sirt és elmondta részletesen, hogyan szenvedett csendben összeszoritott fogakkal, amikor csaló apja helyette növérét, Leát, adta Jákobhoz, "annak ellenére hogy szolgád, Jákob nagyon szeretett engem és érettem dolgozott apámnál hét évet", majd igy folytatta: "Én, aki egy halandó, hús-vér ember vagyok, por és hamu – nem voltam féltékeny testvéremre és nem szégyenitettem meg őt (azzal hogy felfedjem a csaló Lábán turpisságát) – akkor te, az örökön élő könyörületes Isten, a világ királya, hogyan engedheted meg magadnak, hogy féltékenykedj a bálványokra, amelyek semmitmondó, hivságos dolgok, olyannyira hogy száműzted fiaimat, akiket kardélre hánytak és az ellenség azt teszi az életben maradottakkal, amit akar."
"Legott felülkerekedett Isten irgalma és azt mondta: Ráchel kedvéért visszahozom Izraelt földjükre "és visszatérnek fiaid hazájukba". (Midrás Échá, Ptichta).
* * *
A Midrások előre megfontolt szándékot sejtenek amögött, hogy Jákob ott temette el Ráchelt – aki ütközben haltt – ahol eltemette (a mai Betlehem közelében) és nem vitte be Erecbe, hogy a családi sirboltba, a Machpéla barlangba temesse el. "Jákov előre látta, a szent sugallat által, hogy a deportáltak majd Ráchel sirja mellett haladnak és és Ráchel imádkozni fog érettük, és ezért temette el ott" (Börésit rábbá 82, 10). Egy másik Midrás szerint jákob ezt el is mondta Józsefnek, halála előtt, amikor kérlelte, ne temesse el Egyiptomban, hanem vigye fel Erecbe a Machpélába.
" És ha azt találnád kérdezni, miért nem tettem ugyanezt anyáddal – tudd meg hogy felső utasitásra ("ál pi hádibur") cselekedtem , mivel majd ha fiaim a számüzetésbe mennek, akkor elhaladván Ráchel sirja mellett, átölelik sirkövét és ő irgalmat kér számukra és az Örökkévaló meghallgatja imáját" (Pszikta rábbá, 3, 69).
Rási idézi ezt a Midrást, Vájchi szakaszában (1. Mózes, 48, 7) azonban az ő olvasatában megvan jelölve az időpont is: Amikor Nebuzradán számüzetésbe viszi (a tiz törzset), "Ráchel kijön sirjából (!) sir és imádkozik". Más forrásokban nincs emlités arról hogy Ráchel "kijön a sirjából". Ezzel szemben Rási itt, Jeremiás 31-ben, egy hasonló de eltérő verziót közöl, a "Midrás Ággádá" nevében: "Amikor Menasse, Judea királya, bálványt vitt be a Szentélybe – ettől felgerjedt az Örökkévaló haragja. Jöttek az ősatyák és megpróbálták kiengesztelni – eredménytelenül. Ekkor jött Ráchel és azzal érvelt amivel itt: én nagy áldozatot hoztam, amikor szótlanul engedtem hogy vetélytársnőm, Lea, legyen Jákob felesége helyettem és akkor te, Örökkévaló, aki mindenkinél könyörületesebb vagy, te lehetsz féltékeny egy fából, kőből, fémből készült élettelen idolra? Erre az Örökkévaló azt mondta Ráchelnek: helyesen beszéltél, te éretted megbocsátok nekik.
A Jeremiásra irott arameus forditás (Jonatán ben Uziél) egyáltalán nem emliti Ráchelt, hanem azt mondja hogy "Izrael Háza" könyörgött és imádkozott. Ez annál érdekesebb mivel maga az Irás emliti név szerint Ráchelt,, mint aki siratja fiait.
* * *
Ezzel az itteni motivummal, ami Ráchel érvelését alátámasztja (hogyan lehetséges, hogy az Örökkévaló féltékeny az élettelen bálványra) másutt is találkozunk. A Talmudban (Ávodá Zára, 55,a) van egy érdekes történet, amelyben Ágripász tábornok (második Agrippa király nemzsidó hadvezére) kérdezi ezt, Rabban Gamlieltől: Ha ez úgy van ahogy ti mondjátok, hogy a bálványok humbug, nevetséges, élettelen fatuskók csupán – akkor hogyan lehetséges hogy a zsidók istene féltékeny rájuk és haragszik a bálványimádó zsidókra? Hiszen ki féltékeny kire? Csak egy gazdag ember egy másik milliomosra, egy okos ember egy másik bölcsre és egy hős a hozzá hasonló hősre?
Elmagyarázom ezt neked egy példával – válaszolta Rabban Gamliel – mire hasonlit ez? Egy emberre aki második feleséget vesz magának, az elsőn kivül. Ha az uj feleség magasabb rangu (szebb, fiatalabb, jobb családból való) akkor az első feleség nem annyira féltékeny (mert belátja hogy a férje jól járt). Ha azonban az uj nő csunyább, butább, idősebb az elsőnél – akkor az féltékenységében gyülöli férjét: mondván: mit eszel te ezen a bestián? Hát én nem vagyok különb?...
***
Ráchel sirhelye Betlechemben a mai napig egyike Izrael egyik legfontosabb zarándokhelyénak (a Siratófal és a Hebroni Machpéla barlang mellett) . Sokan keresik fel imádkoznak, zsoltárokat mondanak és kérik Ráchel "közbenjárását", főleg állapotos nők, akik ettől könnyü szülést remélnek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése