Simon Jacobson :Tartalmas élet (7)

 

 

Intim együttlét - A szexualitás szentsége

 

Merő dicsőség a herceglány ott bent,
aranyszövésű az öltözete.
Zsoltárok 45:14

Ha közel vagy, mikor távol kéne lenned,
távol leszel, mikor közel kéne lenned.
– A Rebbe

A Rebbe egy pszichológussal beszélgetve egyszer annak a nézetének adott hangot, hogy a társadalomban nagy szükség van az intim együttlét irányelveinek és határainak tudatosítására. Erre azért van szükség, mondotta, hogy megalapozzuk és megtartsuk az egészséges házasságokat, amelyek az egészséges társadalom alapkövei. A Rebbe 1975-ben felkérte a Lubavicsi Nőszervezetnek a világ számos pontján működő testületeit, hogy alakítsanak bizottságokat, melyeknek célja az intim együttléttel kapcsolatos művek kiadása és előadások szervezése.

Mi a szexualitás, és mi az intimitás?

Az intimitás szempontjából válságos időszakot élünk. Mindenki vágyik az intimitásra, mindenki keresi azt, ennek ellenére sok konfliktus és zavar tapasztalható ezen a területen.
Sok erő munkál itt. A szexualitás és az intim együttlét társadalmi normái nagyon megváltoztak az úgynevezett szexuális forradalom óta. A mai társadalomra szexuális töltetű képek és gondolatok tömege zúdul, a szexualitás határai elmosódtak.

Nyilvánvaló, hogy legfőbb ideje újra átgondolni a szexualitáshoz és az intim együttléthez való viszonyunkat. Mi is tulajdonképpen a szexualitás, és miféle erő húzódik meg a misztikuma mögött? Miféle mélyebb jelentősége van életünkben? Ugyanazt takarja-e Az intim együttlét és a szexualitás fogalma? A „szexuális forradalom” állítólag felszabadítja az embereket, de vajon szabadok vagyunk-e, vagy még inkább vágyaink rabszolgáivá váltunk, és minden eddiginél nagyobb zavart okoznak a minduntalan változó normák?

A szexualitás egyfajta belső, isteni energia, test és lélek találkozása, amelyet az igazi intimitás, a szerénység és a szemérmesség éltet. Egészséges módon csak a házasság megszentelt intézményének keretein belül virágozhat. A szexualitásnak testi és lelki aspektusa, anyagi és spirituális dimenziója is van. Teste az emberi testek legmélyebb fizikai gyönyörűség által kísért egyesülése, lelke az istenivel történő egyesülés, amit a legmélyebb spirituális gyönyör kísér. Ha a szexualitásból eltávolítják a spirituális jelleget, olyan fajta irracionális megszállottsággá alakulhat, amely fölemészti az egyént.

A szexualitás az élet legnagyobb erői közé tartozik: képes az önfeláldozás és az elkötelezettség legnagyobb magaslataiba emelni minket, de képes arra is, hogy az önzés és a demoralizálódás legnagyobb mélységeibe taszítson. A szexualitás sohasem semleges.

Furcsa, de azzal, hogy túlságosan összpontosítunk a szexualitásra, egyben tönkretesszük azt. Az intim jellegétől megfosztott szexualitás elveszti valódi jelentését, méltóságát és fenségességét. És ez az a pont, ahol a szexualitás és az intim együttlét elválik egymástól. Az intim együttlét nem egyenlő a szexualitással, hanem egy olyan különleges állapot, amely különbözik életünk minden más helyzetétől, kedvességgel és tisztelettel kell közelítenünk hozzá. A Biblia „megismerésnek” nevezi a szexualitást, mivel abba az is beletartozik, hogy két ember kölcsönösen, bizalmasan megismeri egymást. Ha a szexualitás elveszíti az intimitását, és ugyanolyan megvilágításban látjuk, mint más testi szükségleteinket, alantas hedonizmus alapjává válik, alig lesz több, mint közönséges biológiai aktus.

Mivel az ember hajlamos arra, hogy fizikai fogalmakkal határozza meg a dolgokat, és hogy spirituális eszközei helyett az érzékszerveit használja, ezért gyakran figyelmen kívül hagyjuk a szexualitás spirituális tartalmát. Az az erőteljes fogás, amellyel magához vonzza az embert, pusztán fizikai jellegűvé válik, amelyet ki-ki maga határoz meg. A szexualitás gyökerét és szenvedélyét csak akkor tárhatjuk fel, ha megértjük a szexualitás lelkét, azaz az egészséges, intim együttlétet.

* * *

Egyszer egy fiatal nő felkeresett egy rabbit, és elpanaszolta, hogy nemigen talál megfelelő házastársat. A rabbi azt javasolta, hogy elsősorban beszélgessen el a potenciális jelöltekkel, így próbálja meg felmérni, hogy igazán összeillenek-e, és tartózkodjon mindenfajta intimitástól. – De a mai társadalomban ez egyszerűen lehetetlen – válaszolta a nő.
A rabbi felsóhajtott, és halkan azt mondta: – Az intimitás olyan, mint a tűz. Ha azt hiszed, hogy azzal, hogy szabad folyást engedsz neki, elolthatod, hamar rájössz, hogy ezzel inkább csak olajat, mint vizet öntesz rá. Ha viszont az intimitást fegyelemmel élik át, a szent házasság keretein belül, akkor olyan tűzzé válik, amely melegséget hoz mindkét embernek fényt adva otthonuknak és családjuknak.

Miért olyan erős a szexualitás?

Az Örökkévaló eredetileg egyetlen embernek teremtette a férfit és a nőt. Egyetlen ember voltak, amely az Örökkévaló képére teremttetett, és csak azután választotta szét őket az Örökkévaló két különálló részre. „Annak okáért – írja Mózes első könyve – elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik a feleségéhez: és lesznek egy testté.”1

Férfi és nő állandóan igényli ezt az újraegyesülést, és ez az egyesülés a szexualitás. A férfi és a nő „egy testté” szeretnének válni, egyesülni az Örökkévalóval, akinek képére teremttettek. Nem csoda, ha az intimitásban ekkora erő van: ez az egyetlen olyan dolog az ember életében, ami által szemtől szembe kerülhetünk az Örökkévalóval.

Ugyancsak az intimitás az egyetlen olyan élmény az életben, amely lehetővé teszi számunkra, hogy igazán istenszerűvé váljunk – már olyan értelemben, hogy lehetővé teszi számunkra a teremtést. Bármit teszünk is emberként, semmi sem annyira istenszerű, mint új életet adni. Ez az isteni jelleg adja a szexualitás misztikumát, ez az egyetlen lehetőség, amikor az ember „kóstolót” kap az Örökkévalóból, amikor úgy gondolkodhat, ahogyan Ő gondolkodik, és úgy teremt, ahogyan Ő teremt.

Ezen túlmenően az intimitás a kiszolgáltatottság ünneplése: az ember legkényesebb, legszemélyesebb és legvédtelenebb pontjára hat. Következésképp az intimitáshoz egészséges környezetet kell teremteni, olyat, amely lehetővé teszi, hogy nyugodt és biztonságos körülmények között értékeljük és élvezzük ezt a kiszolgáltatottságot.

Legtöbbünk igazi intimitásra vágyik, de félünk átélni az igazi kiszolgáltatottságot, félünk kiadni kezünkből a gyeplőt. Ez azonban nagyon megnehezíti, hogy valaha is átéljük a valódi intimitást, mivel az intimitás legfelső foka az, ha jól érezzük magunkat ebben a kiszolgáltatottságban.
A kérdés tehát az, hogy miképpen tudjuk igazán elengedni magunkat. Lehet, hogy egyszerűen nem is vagyunk képesek rá. Az ember esendő, mondjuk: egyszerűen nem vagyunk képesek megbízni egymásban. Lehetséges, hogy ez igaz lenne, ha állatok lennénk, de nem azok vagyunk: isteniek vagyunk, lelkünk át van hatva az Örökkévaló szellemével, aki képessé tett rá minket, hogy úgy tudjunk szeretni, ahogyan ő szeret. Amikor megtanuljuk meglátni egymásban az isteniséget, onnantól fogva tudunk bízni, túl tudunk lépni a magunk tartózkodó, óvatos bizalmatlanságán, és meg tudjuk tapasztalni az igazi szerelmet és intimitást. Akkor pedig már megengedhetjük magunknak, hogy kiszolgáltatottá váljunk, hogy vértezet nélküli önmagunk legyünk, és nem kell attól tartanunk, hogy a másik visszaél ezzel a helyzettel.
Mint minden másban, ebben is van választási lehetőségünk. Az egyik út az, hogy hagyjuk magunkat az intimitás testi szenvedélyétől félrevezetni, és csak azért keressük azt, hogy általa a saját, önös érdekeinket kielégítsük. A másik út az, hogy megértjük a szexualitás és az intimitás igazi jelentőségét, ha belátjuk, hogy ezek olyan eszközök, amelyek révén a legerősebb és legmagasztosabb módon kapcsolódhatunk az Örökkévalóhoz, miáltal férfi és nő újra eggyé egyesül. (Folyt.köv.)