2009. április 6., hétfő

MIT MOND A HALACHA(7

 

 

                                   A VADÁSZATRÓL

 
 Talán fölösleges hangsulyozni a zsidóság negatív hozzáállását a vadászathoz, mint sporthoz. Annak ellenére, hogy a Tóra - és a Halacha - kifejezetten megengedi állatok és madarak húsának élvezetét, feltéve, hogy ezek kóser állatok és madarak - és ehhez szükséges ezen teremtmények életét venni - a zsidó emberek lelke viszolyog a vadászattól, mint sporttól. Szokás idézni, ezzel kapcsolatban, az ismert német-zsidó államférfit, Walther Rathenaut ( 1867 - 1922), akinek szavajárása volt, hogy "ha egy zsidó ember azt mondja neked, hogy ő élvezetből vadászik - tudd, hogy hazudik".

A Tóra egy helyen említi a vadászatot, mint olyant (3. Mózes, 17, 13), és nem tiltja, csak feltételhez köti. "Ha valaki Izrael fiai közül - vagy a köztük tartózkodó jövevények közül, vadászat közben vadat vagy madarat fog - amelyeket szabad enni - folyassa ki a vérét és takarja be azt porral". A feltétel a mondat utolsó része: a vért el kell folyatni, és be kell takarni homokkal. Ez egy micvá a 613-ból, de maga a vadászat nem tilos.

Akkor meg miért irtózik a zsidó ember szinte ösztönösen a vadászattal járó vérontástól?

Két ókori vadász

Az ókorban a Biblia két emberről szól, akik vadászok voltak - Nimródról és Ézsauról. Egyikük sem szolgál példaképként a zsidó ember számára, amikor gyerekei nevelésére keres követendő példát. Nimród volt az első diktátor a világon, aki a hagyomány szerint - "fellázította a népeket Isten ellen" (a MRD ige héber megfelelője a lázadásnak).

 Ézsaut, az edomitát, aki pedig Izsák fia volt, és Jákob testvére, a Tóra vadásznak a hagyomány pedig gonosznak nevezi (Észáv Hárásá). Azt, hogy az idős és félvak Izsák elküldte vadász fiát, Ézsaut, mondván neki, fogja fegyverét, tegzét (kardját) és íját, menjen a mezőre és ejtsen neki vadat, amit ízesen elkészítve tálaljon fel neki, hogy jó kedve legyen és megáldhassa - a Midrások, későbbi korokra vetítve - oda magyarázzák, hogy Izsák arra instruálta vadász fiát, hogy egy éles és kóser sakter késsel úgy vágja le az élve elfogott vadat, hogy az kóser legyen... (Börésit rábbá).

Ha valaki fegyverrel, nyíllal vagy puskával ejt egy vadat - még ha az eredetileg a kóser állatok közé is tartozik (mint a szarvas, az őz, a bölény, az antilop, stb.) - szinte lehetetlen hogy kóser lehessen, mivel a seb, amit a vadász ejt rajta, automatikusan alkalmatlanná (Táréf - tréfli) teszi egy vallásos, Halacha alapján álló zsidó számára. Ha csapdába ejtenek egy őzet és azt egy metsző kóser módra levágja - a halacha nem ellenzi annak élvezetét.

Ennek ellenére nem találjuk sehol, hogy Izrael királyai vadászatokat rendeztek volna. Több szakértővel tanácskoztam a dologról - az egyetlen eset, amire emlékeztek, azok Heródes vadászatai voltak, de ez egy római szokás volt, amit az edomita származású vazallus király vezetett be a kései Izraelben, nem sokkal a második Szentély pusztulása után. (Flavius, Háboruk, 1, 82, 13).

Dávid király sólyom vadászata

Ahogy mondani szokták "lapzártakor" találtam rá az úgyszólván egyetlen talmudi sztorira, ahol un. "sólyomvadászatról" esik szó, amit egyszer Dávid királyunk űzött, és aminek következtében a filiszteusok tőrbecsalták őt és kis hijján életét vesztette. A sólyomvadászat egy ismert jelenség: az idomított sólyom üldözi a menekülő vadat és segít a vadásznak elejteni azt. Az aggádikus jellegű sztorit megtalálja az érdeklődő olvasó Szanhedrin traktátusának 75a oldalán.

Amennyiben a halachikus responzákban a téma fellelhető, a hozzáállás negatív - különböző okokból. A fent már idézett versből vezeti le Ocár Jiszráél, hogy ha egyáltalán vadásztak - akkor csak tiszta, ehető állatokat, tehát nem sportból. Sámson csak azért tépte szét az oroszlánkölyköt, mivel az veszélyeztette
életét (Bírák, 14, 5). A Talmud bölcsei elítélték a Kinigia (görög eredetű szó) nevezetű vadászjátékokat (Ávodá Zárá, 18b) és Rási értelmezése szerint ezek játékok, amikor "állatokra vadásznak kutyák segítségével és ez csak játék és szórakozás célját szolgálja".

Amikor a Talmud a Tórában említett állatok fajtáit és azok tulajdonságait sorolja - kérdi: Hát Mózes mesterünk vadász volt (Kinigi), hogy ismerte az állatok természetét? A válasz természetesen hogy nem volt vadász - aminek lenni nem nagy dicsőség - hanem az égből szerezte értesüléseit, ami a Tóra isteni eredetét bizonyítja (Chulin 60, b).

A Misnában (Sábbát 106b) ahol őzök "vadászatáról" esik szó szombaton - nem a klasszikus vadászatról folyik a vita, hanem arról, mennyiben tilos bezárni egy karám ajtaját, ahová betévedt egy vad szombaton és mennyiben számit ez vadászatnak, ami egyike a 39 tilos munkának szombaton.

Maimonidés, (Jád Hácházáká); Lampronti ("Páchád Jichák") és Landau ("Nodá Bijudá") egyértelműen tiltják a haszontalan időtöltést, amit vadászatnak hívnak, egyikük-másikuk a pocsékolás (Bál Táschit) miatt. Hálóval vagy csapdával viszont megengedik, ha valakinek haszna van belőle, hiszen a (kóser) állatok húsának élvezete nem tiltott. Jichák Lampronti összehasonlítja ezt a szórakozásból, "sportból" való emberöléssel, "hiszen mi a különbség? Hiszen Isten irgalma minden teremtményére kiterjed!". Majd konklúziójában összeköti a vadászatot a pogány gójok szokásaival: "íme, ez a bálványimádó népek szórakozása, hogy fegyverrel vadásznak vadra és madárra és aki
ezt utánozza, az  kimeríti a "Törvényeik szerint ne járjatok el" fogalmát. Aki ezt teszi - az nem nevezhető zsidónak"!

Ezékiel Landau prágai főrabbi ("Nodá Bijhudá" - 1713 - 1793), azt írja responzumában, hogy nemcsak a céltalan pocsékolás miatt tilos a vadászat, hanem a kegyetlenség miatt is, amivel a vadászat jár, és ami a résztvevő emberek életét is veszélyezteti.

Rottenburgi rabbi Méir írja responzumában, hogy "aki állatokra vadászik, kutyák segítségével, mint a gójok - nincs része a túlvilági életben".

 

HALÁSZAT - NEM TILOS

 

A vadászattal szemben a halászat nem ellenkezik a zsidó vallás törvényeivel, a Halacha nem tiltja és a zsidó morál nem irtózik tőle. Az ókori Izraelben a halászat fontos gazdasági tényező volt. Zebulon törzse, amelynek birtoka a tengerparton terült el, foglalkozott intenzív halászattal és ők voltak az első zsidó tengerészek is.

A kóser halak neveit nem említi a Tóra, mivel a halaknak vannak egyértelmű ismertető jelei: uszony és pikkelyek - ez az, ami a halat kóserrá teszi.

 A halászat - ellentétben a vadászattal - nem kegyetlen sport, melynek célja a vérontás. Nemcsak a halászat, mint megélhetés, hanem a halászat, mint hobby is egy szelíd, békés foglalatoskodásnak számit és talán a hal halála is kevésbé fájdalmas, mint a vadé....

A kóser halat nem kell sakternak levágni, mint a csirkét, marhát vagy őzet.

 

Naftali Kraus Mit mond a halacha* cimű könyvéből (Az Ősi Forrás sorozat 15- kötetéből) amely Budapesten jelent 2005-ben)


 * HALACHA a zsidó vallás törvényeinek összefoglaló neve. Ismert döntvénytárai Joszef Káró Sulchán Áruchja, a Remá megjegyzéseivel, valamint Maimonidés Jád Hácházáká (14 kötetes) törvénytára. A Responsum irodalom évszázadok óta kíséri és bővíti, aktualizálja a Halachát, hogy az a modern kor minden kérdésére választ adjon.

 

 

2 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. Tisztelt Naftali Krausz Úr!

    Az alábbi témával miért nem foglalkozik? Csak 28 évente van.
    Izraelben nem hallottak róla ?

    - Birkát HáChámá – Napszentelés
    http://zsido.com/programok/birkat_hachama__-_napszenteles/60
    - 1981 óta először Napszentelés Budapesten április 8-án reggel
    http://zsido.com/cikkek/1981_ota_eloszor_napszenteles_budapesten_aprilis_8_an_reggel/10/1335

    VálaszTörlés